A reformok megvalósítása nélkül nem kezdhető el a gazdaság gyorsítása, azok nagyon komoly szakmai felkészültséget, emberi hitelességet, valamint komoly társadalmi vitát igényelnek, mondta el az mfor.hu-nak Bokros Lajos. Szerinte ezt a feladatot a politikai osztály láthatólag nem tudja megoldani.
Hozzátette: a kérdés az, van-e annyi erő egy ennyire elpártosodott országban, hogy a képviselők megnyomják a gombot egy szakértői kormány által felvázolt cselekvési program támogatására. Ha nem jön létre egy ilyen kormány, akkor a reformok további halasztást fognak szenvedni, figyelmeztetett Bokros.
Hosszútávra kell előregondolkodni
Manapság sokat beszélgetünk arról, van-e értelme államháztartási reformoknak, tette fel a kérdést Bokros Lajos előadásának kezdetén. Léteznek olyan nézetek, amelyek szerint ezekre nincs szükség. Érdemes elválasztani a makrogazdasági politikát, a törekvést a pénzügyi egyensúlyra azoktól a szerkezeti reformoktól, amelyeknek a hatása úgyis csak hosszú távon jelentkezik. Másrészt a parlamenti ciklusok csak négy évesek, és az idő túl rövid ahhoz, hogy az ilyen reformok eredményei beérjenek. Vagyis nélkülük kell megpróbálni serkenteni a gazdasági növekedést.
Ezzel szemben Bokros Lajosnak az a véleménye, hogy reformok nélkül nem lehet érdemben gyorsítani a gazdaságot. Ez ma nem általánosan elfogadott nézet, mivel ennek túl nagyok a politikai kockázatai. Az előadó azt sem állítja, hogy a gazdaság gyorsításához feltétlenül ilyen reformokra van szükség. Legjobb példa éppen a Bokros-program, amely révén 1995-ben és 1996-ban - bár nagyon kevés szerkezeti reformot lehetett véghezvinni - gyorsult a gazdasági növekedés.
Jelenleg ilyen értelemben nehezebb a helyzet, mivel például ma már lehetetlen lenne bevezetni a csúszó leértékelést vagy a vámpótlékot. Magyarország ugyanis az Unió tagjaként nagyon szűk szuverenitással bír fiskális, illetve monetáris szempontból. Ennek ellenére szükség van olyan reformokra, amelyek az elején áldozatokkal járnak, de később a magyar gazdaság felzárkózásához vezethetnek.
Az ország jövője a tét
A reformok szükségességét nemcsak fiskális szempontból kell megközelíteni. Érdemes figyelembe venni azt is, hogy nálunk fokozatosan romlik a közjavak és a közszolgáltatások minősége. Míg ma az ipar, a kereskedelem vagy akár a bankszektor itthon is ugyanolyan minőségű szolgáltatásokat nyújt, mind a világon bárhol máshol, addig az állam egyre rosszabb minőségben állítja elő a közszolgáltatásokat, elég csak az oktatásra vagy az egészségügyre gondolni, hívta fel a figyelmet Bokros. Ezeket a termékeket nemcsak az állam finanszírozza, hanem az is állítja elő, ez pedig egyfajta megkettőződés. Egy másik probléma, hogy ezekhez a szűkös közjavakhoz korántsem lehet mindenkinek egyenlő eséllyel hozzáférni, tette hozzá.
Az oktatás és az egészségügy az a két ágazat, amely döntően meghatározza egy ország jövőjét. Ha ezek gyenge minőségűek, akkor a munkaerő fejlődése is egyenlőtlen lesz. Ennek hatására olyan szerkezeti munkanélküliség alakul ki, amelyben a lakosság egy része egyszerűen foglalkoztathatatlanná válik, hiszen annyit sem tud termelni, hogy akármilyen kis fizetésért is megérje foglalkoztatni.
Ennek a helyzetnek a másik véglete, hogy sok olyan szakmában lép fel munkaerőhiány, amelyek jellemzője a magas hozzáadott érték. Ezen folyamatok miatt a társadalom megkettőződésen megy keresztül, ami nem tesz jót a versenyképességünknek, és rombolja társadalmi szolidaritást, hangsúlyozta a CEU vezérigazgatója.
Ha a költségvetést vesszük górcső alá, akkor is látható, hogy reformokra szükség van. Ha azt vesszük figyelembe, hogy a közjavak és a közszolgáltatások minőség romlik, akkor az erre adott szokásos politikai reakció az, hogy adjunk rá több pénzt, mert attól javul a minőség.
Bokros szerint azonban ez a pénzdobálás a feneketlen hordóba esete. Ilyen körülmények közt a közjavak nem hatékony előállítása rendszeresen túlfeszíti az államháztartás kereteit. Emiatt nagy lesz a deficit, ami oda vezet, hogy a felhalmozott államadósság igen magas szintet ér el. Magyarországon ráadásul nemcsak a hiány magas, hanem a költségvetési szférának a mérete is: nagy mennyiségű adóbevétel nagy mennyiségű kiadást finanszíroz. Ez még akkor is baj, ha a deficit alacsony. Ezen felül jelenleg hihetetlenül nagy súllyal telepszik rá az államháztartási szféra a magángazdaságra.
Az államháztartás gazdálkodása emellett még rendkívül korszerűtlen és gyenge, nagyon kevesen fizetnek nagyon sok adót. Az állam a szubvenciók tömegével maga tesz egyes szolgáltatásokat versenyképessé ahelyett, hogy a globalizált piac versenyében dőlne el, ki a hatékonyabb.
Kisebb, de jobban működő államot
Bokros Lajos a fentiekre hivatkozva jelentette ki, hogy ma az államháztartási reformok elengedhetetlenül szükségesek. Az államnak nemcsak kisebbnek kell lennie, hanem működésének növekedésbarátnak kell lennie.
Ezekből a szempontokból meghatározhatóak a reformok céljai. A kisebb állam követelménye nem mond ellent annak, hogy jobb minőségben és egyenlőbb hozzáféréssel legyenek elérhetők az oktatási, egészségügyi vagy nyugdíjszolgáltatások.
Érdemes kiemelni egyes területeket, amiket meg kell reformálni. Az államapparátus teljesítőképessége ugyanis véges, ezért nem lehet mindent egyszerre megreformálni. Másrészt a növekedés gyorsítása szempontjából éppen az oktatás, a gyógyítás és a nyugdíj kérdése a legfontosabb.
Bokros szerint arról sem szabad elfeledkezni, hogy szükség van az önrész növelésére. Ugyanis ha azt szeretnénk, hogy kisebb legyen az állam, és kevesebbet vonjon el a magángazdaságtól, az még nem jelenti azt, hogy a lakosság kevesebbel fog hozzájárulni eme javaknak az előállításához. Csak nem a költségvetésen keresztül teszi majd ezt, és ebben az esetben megnő a választás lehetősége.
Varga M István
Menedzsment Fórum
