Míg korábban Kína alacsony nyersanyagköltségei mellett leginkább olcsó és bőséges munkaerő-kínálatáról volt híres, ez a helyzet az elmúlt egy évtizedben jelentősen megváltozott - szögezi le az akadémia tanulmánya.
Ennek hátterében számos ok húzódik meg. Legjelentősebb a bérek folyamatos emelkedése a kínai gazdaság gyors növekedésével párhuzamosan, valamint az, hogy a minimálbérek évente kétszámjegyű növekedést mutatnak - állítja a jelentés. A jelenlegi ötéves terv (2011-2015) legalább 13 százalékos emelkedés garantál - áll a vezetés terveiben.
Az állami szférában dolgozó városlakók éves átlagfizetése tavaly 51 474 jüant (2,11 millió forint) tett ki, a bányászatban dolgozóké 60 139 jüan (2,46 millió forint), a feldolgozóiparban aktívaké 46 431 jüan (1,9 millió forint) volt. Utóbbi 11,5 százalékos éves emelkedést jelez és messze túlszárnyalja a térség más országaiban hasonló állásokban munkát vállalók bérét - derül ki a statisztikai hivatal adataiból. Egy sanghaji kétkezi munkás például a burmai fővárosban dolgozó társa bérének hétszeresét kapja, a malajziai fővárosban élőnek legalább dupláját - derül ki egy összehasonlításból.
A bérek emelkedése mellett Kína drágulásához jelentős mértékben hozzájárul a munkaerő iránti belföldi kereslet fellendülése és a munkaerőpiacra belépő fiatalok arányának fokozatos csökkenése is. Egyes iparágakban már most is munkáshiány mutatkozik, mind a képzett, mind a képesítés nélküli dolgozókat illetően.
Az Akadémia szerint a trend hosszú távon is fennmarad - a bérek emelkedésére a jövőben is számítani lehet, emellett a strukturális munkaerőhiány is fokozódik majd, melyek tovább csökkentik Kína vonzerejét a térség többi országával szemben.
A gazdasági szerkezetátalakítás szintén a drágulás irányába hat. Az exportorientált feldolgozóiparról a gazdaságpolitikai vezetés áthelyezi a súlypontot a belső kereslet fellendítésére. A vásárlási láz fellendülése a belföldi fogyasztói árakat is felfelé hajtja majd, azaz táplálja az inflációt.
MTI
