Indiában a gyerekek nagy része elfelejtette az ABC-t, vagy azt, hogy néz ki egy tanterem. Mások kiestek az oktatásból teljes egészében, munkát keresnek, és valószínűleg soha nem térnek vissza az iskolapadba. Mindez milliók egyéni életére hat negatívan, emellett pedig az indiai gazdaságra. Eddig az országban a növekvő gyerekszámra mint lehetőségre tekintettek, arra számítottak, a fiatalok a megfelelő oktatás után felpörgetik az indiai gazdaságot. Ez a remény két év vírus után elveszni látszik, és a legpesszimistább elképzelések szerint az iskolából így kimaradt gyerekek és fiatalok milliói lehetőség helyett terhet jelentenek majd csak a gazdaságnak.
Az országban a jelentések szerint többszáz millió tanuló semmilyen, vagy elhanyagolható mértékű jelenléti oktatást kapott a pandémia kezdete óta. A New York Times riportjában hallhatunk Mahesh Davar, közép-indiai földművesről, aki szomorúan látja, hogy 12 és 14 éves fiainak mellette kell dolgozniuk. Ő és a felesége eddig azért küszködtek a mezei munkákkal, hogy a gyerekeiknek egy biztosabb, jobb jövőt biztosítsanak. Két éve viszont az iskolák online oktatásra álltak át, és a családnak nem volt pénze internet hozzáférésre.
„A szegény emberek, mint mi vagyunk, minden nap azért küzdenek, hogy a tűzhely meleg maradhasson”, mondta Mahesh Davar. „Azt mondják meg, hogyan és honnan lenne arra pénzünk, hogy mobil telefont vegyünk?”
Hasonlóan szomorú a sorsa Brijunak, aki 14 évesen építkezésen keres munkát Új-Delhiben, és úgy véli, sosem fog visszatérni az iskolapadba. A családja a szegény Biharból költözött oda, hogy apja riksásként pénzt tudjon keresni, de a lezárások miatt elvesztette a munkáját, fia pedig kimaradt az iskolából.
Egész Dél-Ázsia rossz kilátások előtt
Az UNICEF tavaly szeptemberi jelentése szerint nem csak Indiában, hanem Dél-Ázsiában több mint 400 millió gyerek későbbi oktatását teszi kétségessé a hosszantartó iskolai zárvatartás, hiszen jó részük amellett, hogy nem tud iskolába járni, még az internethez sem fér hozzá. Az UNICEF dél-ázsiai vezetője, Laryea-Adjei, úgy nyilatkozott, hogy „még azoknál a családoknál is, ahol egyébként van technológiai háttér, a gyerekek sok esetben ehhez nem jutnak hozzá megfelelő mértékben.” Ma Indiában például tízből négy gyerek nem fér hozzá az online oktatáshoz.
Dél-Ázsiában Sri Lanka végül nem zárta be az iskolákat, de Nepál január végéig igen annak ellenére, hogy a Himalája környékén szinte lehetetlen távolról oktatni, és végül Banglades is a teljes zárás mellett döntött.
Az oktatás elmaradásának visszahatása igen komoly lehet, lányok esetében a gyerekházasságok, fiúk esetében a tanulás teljes elhagyása.
„A fiatalság ereje fogja Indiát magasabb csúcsokra vinni” – vagy mégsem?
India munkavállaló korban levő populációja az előrejelzések szerint 2031-ben fog csúcspontjára érni, majd onnan csökkenni. Ezt a hatalmas potenciált ünnepelte Narendra Modi, az ország miniszterelnöke egy ifjúsági fesztiválon: „A fiatalság ereje fogja Indiát magasabb csúcsokra vinni”, mondta akkor. Ha azonban ez a fiatalság később munkanélküli lesz, amelyik elsősorban a forrásokhoz szeretne hozzáférni, de hozzátenni nem tud azokhoz, ez komoly problémát fog jelenteni.
A világbank jelentése szerint India előreláthatóan 440 millárd dollárt fog veszíteni a későbbi várható keresetek kiesése miatt a pandémia utóhatásaként.
Melyik kezébe harapjon a kormány?
Nem árt azonban a képhez hozzátenni a másik oldalt is: az elemzők szerint évtizedek óta rosszul kezelt és fejlesztés nélkül hagyott indiai egészségügyi rendszer többször tört össze a járvány különböző szakaszaiban. Ennek egyik jele volt az, amikor tavaly májusban egy kórházban elfogyott az oxigén, vagy amikor a Gangesz telt meg holttestekkel részben azért, mert nem tiltották meg az egyik legnagyobb hindu vallási szertartás megrendezését. Szakértők hangsúlyozták, hogy ez a két jelenség csak a jéghegy csúcsa, és hosszú évek elhanyagolásáról, a források hozzáférhetetlenségéről van szó.
Indiának a közölt adatok szerint eddig több mint 40 millió fertőzöttje volt, ebből 491,700-an haltak meg, de valószínűnek látszik, hogy sem az esetek, sem a halálozások nem a valóságot közlik, hiszen a betegek nagy részét be sem jelentik, és meg sem vizsgálják. Az átoltottság 50 százalékos. Az egészségügyi rendszer elérhetetlensége és használhatatlansága különös tekintettel érinti a vidéki területeket, azokat, ahol az iskolások többnyire nem rendelkeznek megfelelő eszközökkel az online oktatáshoz. Nyilvánvaló, hogy – bármilyen is az indiai kormány -, nincs könnyű helyzetben: próbálja-e megakadályozni a tanulók és tanárok tömeges megbetegedését, esetleg halálát, vagy csak az iskoláztatásukat, amellyel, a jelek szerint „elveszi a jövőjüket”?
