A fejlett tagállamok körében egyáltalán nem nevezhető gálánsnak az, amilyen mértékben a magyar kormány anyagilag támogatja a munkanélkülieket. Az OECD Facebook-oldalán közzétett grafikon szerint Magyarországon a munkanélküliek a korábbi keresetüknek mindössze 21 százalékát kapják meg éves átlagban, aminél Európában egyetlen szűkmarkúbb állam sincsen, a tagállamok körében is egyedül a nem éppen szociális ellátásairól híres Egyesült Államokban van kisebb arány, itt a fizetés 19 százalékával támogatja az állam az állástalanokat.
Bár a tagállami rangsor egyik sereghajtója vagyunk, a régiónkat tekintve nem lógunk ki a sorból. Előttünk ugyanis Csehország áll 25 százalékkal, ugyanakkor a szlovákok sem sokkal bőkezűbbek a maguk 38 százalékával, a lengyeleknél pedig 41 százalék ez az arány.
Az élen Luxemburg áll, ahol az állam a munkanélkülieket korábbi fizetésük 87 százalékával támogatja az állam éves átlagban. Ezután 75 százalékkal Svájc, majd 73-73 százalékkal Dánia és Hollandia áll. Az OECD átlaga 53 százalék.
Az, hogy a magyar állam ebből a szempontból ennyire zsugori képet fest magáról annak köszönhető, hogy még a második Orbán-kormány első intézkedései egyikeként drasztikusan hozzányúlt a munkanélküli juttatásokhoz. Az álláskeresési járadék - vagyis a munkanélküli segély - folyósításának időtartamát 9-ről 3 hónapra csökkentette a kormány. A támogatási rendszer átalakításának az indoka az akkori konvergenciaprogram szerint a társadalmi aktivitás növelése, a munkanélküliek és a gazdaságilag inaktívak számának visszaszorítása volt.
A lépés összhangban volt azzal a kormányzati állásponttal is, miszerint a jóléti társadalmak megbuktak, ezért helyettük inkább munkaalapú államot kell építeni, aminek az állampolgárai nem segélyből, hanem munkából jutnak jövedelemhez. Ezért vélte úgy a magyar kormányzat, hogy nem a munkanélküliségben eltöltött időt támogatják anyagilag, hanem a munkát egy újjáalakított közfoglalkoztatási rendszer révén.
