Október hatodikán jelentette be a Belügyminisztérium alá tartozó Sportért Felelős Államtitkárság, hogy részletesen áttekintették a 2022 és 2026 közötti időszakban a hat látvány-csapatsportágba (jégkorong, kézilabda, kosárlabda, labdarúgás, röplabda, vízilabda) a társaságiadó-elszámolásokból érkező 500,8 milliárd forintnyi támogatás státuszát.
A felajánlások összesen közel 2500 sportszervezethez érkeztek, azonban az államtitkárság szerint „a cégek adójából származó forintokat nem mindegyikük használta fel a jogszabályoknak megfelelően”.
Fotó: Facebook/Kálnoki-Kiss Attila
A támogató az október eleji bejegyzés szerint az addigi elszámolások alapján több mint 21 milliárd forintot követelt vissza az érintett sportszervezetektől (ez valamivel több, mint a források négy százaléka).
Az államtitkárság hozzáteszi, hogy az elmarasztaló záróhatározat után több mint félezer esetben a sportszervezetek nem tudták vagy nem akarták visszafizetni az állami forrást.
A magyar sport szent tehene, a tao
A magyar sportfinanszírozás egyik legfontosabb eleme 2011 óta a társaságiadó-rendszer, vagyis a tao. A már említett hat látvány-csapatsportág sportszövetségei és egyesületei az Orbán-kormányhoz köthető rendszer első tíz évében összesen 923 milliárd forint tao-forrást gyűjtöttek össze a nyereségesen működő cégek társaságiadó-felajánlásaiból – derült ki a 24.hu adatigényléséből.
A két adatot összevetve kijelenthető, hogy a 2022 utáni négy évben felpörgött a tao-támogatások intenzitása, ebben a periódusban már átlagosan évi 125,2 milliárd forint (míg az előző tíz évben átlagosan évi 92,3 milliárd forint) érkezett ezen a jogcímen. A támogatási forma deklarált célja a bevezetésekor az utánpótlás-nevelési feladatok ellátása volt.
Ez jórészt teljesült, hiszen a labdarúgásba áramló tao-nak mindössze 10 százaléka került közvetlenül a profi futballba, a fennmaradó rész az amatőr és az utánpótlás-szakosztályok fejlesztését szolgálta. Ennek ellenére az egyes magyarországi sportklubok éves szinten akár 378 ezer forintot is elkérhetnek a szülőktől a gyermekük sportolására. A témáról bővebben ebben a cikkben olvashatnak:
A Tisza-kormány a megválasztása után gyorsan nyomatékosította azt a vállalását, ami a párt választási programjában is szerepelt: átalakítja és átláthatóvá teszi „a taokedvezmények szövevényes, átpolitizált rendszerét”. A sportba ezen a jogcímen érkező finanszírozási összegeket azonban nem csökkenti.
Idén májusban Szabados Gábor sportközgazdászt kérdeztük arról, hogyan változtathatja meg a rendszer működését az új sportirányítás. A legvalószínűbb forgatókönyv, hogy egy cég tao-felajánlása nem közvetlenül a sportszövetséghez vagy szervezethez, hanem először az államkincstárba kerülhet. Erről, illetve az egyébként számos eredménnyel is járó tao-rendszer működési hibáiról, visszaéléseiről ebben a cikkben írtunk:
Így alakítaná át a taót a sportállamtitkárság
A tao-rendszer átalakításával kapcsolatban megkerestük a Sportért Felelős Államtitkárságot, amely írásban válaszolt a kérdéseinkre. Ebből kiderül, hogy mintegy három hónapja dolgozik az a munkacsoport, amely felelős a rendszer működésének felülvizsgálatáért, esetleges átalakításáért. A munkafolyamatba az érintett sportági szövetségeket is bevonták, „hiszen a gyakorlati tudás náluk halmozódott fel az elmúlt években”. Hozzátették, hogy a közvéleményt a megfelelő időben tájékoztatják majd az új sportfinanszírozási rendszer sarokpontjairól.
„A sportirányítás célja, hogy a jövőben a valós sportteljesítmény, a szakmai szempontok és az objektív mutatók határozzák meg az állami támogatások mértékét. Emellett arra is törekszünk, hogy a piaci szereplők és a sportszervezetek közötti együttműködés újra fellendüljön”
– írták.
2014-től kezdett felpörögni a stadionbiznisz
A Tisza-kormánynak nemcsak a sportfinanszírozási rendszer finomhangolásával, hanem az elmúlt tizenhat év stadionépítési hullámának eredményeivel is szembe kell néznie. A Telex cikke szerint a magyar állam 2010 óta több mint 700 milliárd forintot költött futballstadionok építésére és felújítására – szinte kizárólag közpénzből.
Fotó: MTI/KKBK
A folyamat eredményeként 2014-től kezdtek el gombamódra szaporodni az arénák. Ebben az évben adták át a 23 700 fős Groupama Arénát (amelyben a Ferencváros játssza a hazai mérkőzéseit), a 3836 fős, felcsúti Pancho Arénát és a 20 340 néző befogadására alkalmas, új Nagyerdei Stadiont Debrecenben. Egyfajta betetőzésként pedig 2019-ben nyitotta meg kapuit a magyar labdarúgó-válogatott otthonául szolgáló, több mint 67 ezres, 192 milliárd forintból megvalósult Puskás Ferenc Stadion.
Az elkészült létesítmények már kész helyzet elé állítják a kormányt. A stadionok fenntartási, üzemeltetési kérdéseivel viszont mindenképp foglalkoznia kell az új sportirányításnak. Bár a sajtóban a legnagyobb visszhangot a gigaberuházások (az említett Puskás Ferenc Stadion, a Duna Aréna vagy a Zsivótzky Gyula Nemzeti Atlétikai Központ) váltották ki, valójában rengeteg csarnok, uszoda, utánpótláslétesítmény korszerűsödött vagy épült ebben az időszakban.
A 2022-ben létrejött, 100 százalékban állami tulajdonú Nemzeti Sportinfrastruktúra Ügynökség (NSÜ) portfóliójába is több ilyen, volumenében kisebb létesítmény fenntartása, működtetése és hasznosítása tartozik.
A követendő példa: „Iskolám a Honvédban”
Lapunknak küldött válaszában a sportállamtitkárság is kiemeli ezt a kettősséget, megjegyezve, hogy a létesítmények jelentős része – munkacsarnokok, tanuszodák – alapvetően utánpótláscélokat szolgálnak, amelyekben meglátásuk szerint piaci tevékenységet kevésbé vagy minimálisan lehet végezni. A fenntartási munkálatok – mint a fűtés, a tisztítás és a karbantartás – ettől függetlenül is folyamatos kiadást jelentenek.
Más a helyzet a kiemelt állami létesítményekkel, látványberuházásokkal, amelyek „alkalmasak a sport mellett koncertek, előadások, kiállítások, vásárok stb. megrendezésére”. A sportállamtitkárság azt írta, hogy ezek a stadionok korábban is termeltek bevételt, ám ezt a folyamatot szeretnék optimalizálni, tovább nyitni a piac felé.
„Fontos célunk az is, hogy az állami tulajdonban lévő létesítményeket még jobban megnyissuk, vagyis például az utánpótlás és versenysport által nem használt órák szabad kapacitását szeretnénk egy mindenki számára kedvező konstrukcióban szabaddá tenni a szabadidősportolók vagy akár az iskolák testnevelésórái számára” – teszik hozzá.
Egy pozitív példát, az Iskolám a Honvédban című programot is megemlítik ezzel kapcsolatban. A kezdeményezés célja, hogy „a budapesti iskoláskorú gyermekek már egészen fiatalon megismerkedjenek a rendszeres mozgás örömével, a sportos életmóddal és a Honvéd hagyományaival”.
A honlapjukon azt írják, hogy a programban részt vevő általános iskolai osztályok heti rendszerességgel, testnevelésórák keretében látogatnak el a Budapesti Honvéd Sportegyesület létesítményeibe, ahol szakképzett edzők irányításával ismerkedhetnek meg különböző sportágakkal, és fejleszthetik mozgáskultúrájukat.
Fotó: honved.hu
„A program fontos társadalmi küldetést vállal azzal, hogy minden gyermek számára hozzáférhetővé teszi a minőségi sportolás lehetőségét, és aktívan részt vállal a jövő generáció egészségtudatos szemléletének formálásában. A gyerekek közben betekintést nyernek egy élsportolókat nevelő klub mindennapjaiba, ami inspiráló példát nyújt számukra a sport világából.”
Megjelent a burkolt piaci finanszírozás
Ami tehát biztos, hogy gőzerővel zajlik a munka a magyarországi sportirányítás átalakításával kapcsolatban is. A Magyar Közgazdasági Társaság (MKT) 2014-ben alakult Sportgazdasági Szakosztálya is elküldte észrevételeit, javaslatait a sportot felügyelő belügyminiszterhez, Pósfai Gáborhoz, illetve a sportért felelős államtitkárhoz, Kálnoki Kis Attilához.
Az MKT azt írja, hogy 2010 óta az új létesítmények üzemeltetésében és hosszú távú fenntartásában az állami szervezetekre és az önkormányzatokra egyaránt jelentős szerep és teher hárult.
Amikor látszólagos magánfinanszírozás formájában ömlöttek a milliárdok a sport támogatásába, a háttérben valójában akkor is több esetben az állam állt. Ezen cégek közül kiemelkedik a 100 százalékban állami tulajdonú MVM, amely 2021–2022-ben a sporthoz kapcsolódó reklámkiadásokon felül csaknem 7 milliárd forintot fordított szponzorációra. Ennek csaknem 40 százaléka sportcélokra – főleg a multifunkcionális MVM Dome sportcsarnok fenntartására – ment el.
De megemlíthető a költségvetésből finanszírozott Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alapot is, amely a hazai focimeccsek közvetítéséért 10 milliárd forintot fizetett a Magyar Labdarúgó-szövetségnek (MLSZ).
Az MKT szerint Magyarországon a költségvetési sportkiadások a 2010–2026 közötti időszakban a GDP 0,14 és 1,05 százaléka között mozogtak. A legalacsonyabb szintet 2010-ben, a legmagasabbat pedig 2016-ban érte el a mutató.
Az Európai Unió egészére a 2023. évi költségvetési adatok állnak rendelkezésre. Abban az évben a 27 tagállam sport- és tömegsportcélokra átlagosan a GDP 0,4 százalékát fordította; az „éllovasok” Magyarország, Finnország és Svédország voltak, egyaránt 0,7 százalékkal.
Sokat nyomott a latba a politikai kapcsolat
Ami a tao-támogatásokat illeti, a legnagyobb problémát az átláthatatlanság, a politikai befolyás és a források elosztásának koncentrációja jelentették. A hat látvány-csapatsportág közül például a labdarúgás jelentősen kiemelkedik 40 százalékkal, megelőzve a kézilabdát (25 százalék) és a kosárlabdát (15 százalék). A sort a röplabda zárja, amely 2017 óta a források 3 százalékát kapta.
A rendszerben meglévő aránytalanságokra azonban sokkal jobban rámutatott a Transparency International Magyarország 2015-ös tanulmánya.
Eszerint a tao 2011-es bevezetésétől számított első négy év során a labdarúgásnak juttatott 75 milliárd forint legnagyobb nyertese a Felcsúti Utánpótlás Neveléséért Alapítvány volt, amely úgy jutott ennek az összegnek a 12 százalékához, hogy a 88 százalékon 1100 klubnak kellett osztoznia.
A felcsúti Pancho Aréna 3,1 milliárdos költségvetéséből pedig 2,55 milliárdot fedezett a tao-támogatás. De a kedvezményezett csapatok közül kiemelhető a Tállai Andráshoz, a Fidesz akkori országgyűlési képviselőjéhez köthető Mezőkövesd Zsóry FC vagy az azóta korrupciógyanú miatt már letartóztatásban lévő egykori fejlesztési miniszter, Seszták Miklós nevével összefonódott Várda Sport Egyesület.
A Magyar Közgazdasági Társaság szerint az összeférhetetlenségek elkerülése érdekében ki kell zárni, hogy többségi állami tulajdonú vállalatok tao-támogatást nyújthassanak. Azt is ki kell mondani, hogy egy cég által nyújtható tao-támogatás összege nem haladhatja meg az általa a költségvetésbe ténylegesen befizetett társasági adó összegét. A támogatásban részesülő sportegyesületnek pedig a támogatás megjelölt célra történő fordítását megfelelő bizonylatokkal kell alátámasztania.
Hogy ezekből a javaslatokból mit fogad meg a kormányzat, és milyen új garanciák és előírások jelennek majd meg a hazai sportfinanszírozási rendszerben, remélhetőleg hamarosan kiderül.
