Az iskolakezdés idején a tanszerek, a ruhák és az étkezés mellett egy másik jelentős tétel is visszatér a családok költségvetésébe: újra elindulnak a gyerekek sportfoglalkozásai. A havi tagdíj első látásra sok esetben nem tűnik megfizethetetlennek, éves szinten azonban már százezres kiadásról beszélünk. Ehhez jöhet a felszerelés, az utazás, az edzőtábor, a versenyengedély és esetenként az étkezés költsége.

A magyar sportfinanszírozás egyik legfontosabb eleme 2011 óta a társaságiadó-rendszer, vagyis a tao. A Nemzeti Adó- és Vámhivatal (NAV) tájékoztatója szerint jelenleg a labdarúgás, a kézilabda, a kosárlabda, a vízilabda, a jégkorong és a röplabda részesülhet ilyen támogatásból. A rendszer első tíz évében a hat sportág szervezetei összesen 923 milliárd forint tao-forrást használtak fel a sportági szövetségeknek a 24.hu kérdésére megküldött adatai alapján.

A tao egyik legfontosabb indoka az utánpótlás-nevelés támogatása volt. Jogosan merül fel tehát a kérdés: ha több százmilliárd forint került a látványcsapatsportokhoz, abból mennyit érzékeltek közvetlenül a családok? Valóban olcsóbb lett a gyerekek sportolása, vagy a szülőknek a támogatás mellett is egyre mélyebben kell a zsebükbe nyúlniuk?

Négyezertől huszonhatezer forintig

A nyilvánosan elérhető klubdíjak alapján nincs egységes magyar utánpótlássport-piac. Ugyanazért a sportágért, sőt olykor ugyanazon az egyesületen belül is jelentősen eltérő összeget kérnek a korosztály, a versenyeztetés szintje és a szolgáltatások köre alapján.

A táblázat nem országos átlagot mutat, hanem a cikk írásakor nyilvánosan elérhető klubpéldákat. Az éves díj pedig nem feltétlenül azonos a család teljes sportkiadásával. Van, ahol a ruházatot, az utazást vagy az edzőtábort is tartalmazza, máshol ezek külön fizetendő tételek.

A szegedi SZVSE-nél például havi 4 ezer forintos labdarúgó-tagdíjat tüntetnek fel. Az Angyalföldi Sportiskola és DSE labdarúgó-szakosztályában viszont korosztálytól függően havi 12-16 ezer forintot kell fizetni, ráadásul az egyesület tájékoztatása szerint mind a tizenkét hónapra fennáll a fizetési kötelezettség.

A havi tagdíjak tehát önmagukban is nagy szórást mutatnak. Ehhez társul, hogy a sportolás tényleges tartalma sem azonos: nem mindegy, hogy hetente hány edzést, milyen létesítményt, mekkora edzői stábot, rendszeres versenyeztetést és mennyi felszerelést kap a gyerek.

Egy vízilabdázó gyerek után 378 ezer forintot fizethet a család

Az UVSE jelenlegi tájékoztatója szerint egy bajnokságban még nem szereplő sportoló havi díja 21 500 forint, egy játszó korosztályú versenyzőé pedig 26 ezer forint. Ezenfelül évente 66 ezer forintos költséghozzájárulást kérnek, kifejezetten a tao-költségvetésben el nem számolható tételekre.

A tizenkét hónapos idényre számolva ez egy versenyző gyereknél 378 ezer forintos közvetlen családi befizetést jelent. A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) legutóbbi elérhető kereseti adata szerint 2026 májusában 436 200 forint volt a nettó mediánkereset Magyarországon. Vagyis egyetlen gyerek éves UVSE-díja egy teljes havi nettó mediánkereset közel 87 százalékának felel meg.

A tagdíj mellett több mint egymillió forint tao jut egy utánpótlás-játékosra

Az UVSE esete azért különösen érdekes, mert nemcsak a családok által fizetendő díjakat, hanem az egyesület tao-programját is nyilvánosságra hozta.

A klub 2026–2027-es jóváhagyott sportfejlesztési programjában 187 utánpótlás-játékos és húsz csapat szerepel. A teljes projekt támogatási összege 376 millió forint, ebből az utánpótlás-nevelésre jutó teljes támogatás 234,5 millió forint.

A teljes utánpótlási támogatást a 187 igazolt játékosra vetítve körülbelül 1,25 millió forintos jóváhagyott keretet kapunk sportolónként. Ezt azonban nem szabad úgy értelmezni, mintha minden gyerek egymillió forintot kapna. A pénz jelentős része uszodabérletre, edzőkre, szállásra, étkezésre, nevezésre és közösen használt eszközökre megy el.

A számítás arra viszont alkalmas, hogy megmutassa: a szülői tagdíj önmagában még egy magasabb díjat alkalmazó klubnál sem fedezné a képzés teljes költségét. Ha a tao-forrás nem állna rendelkezésre, a különbséget más támogatásból, szponzori bevételből, önkormányzati forrásból vagy magasabb családi befizetésből kellene pótolni – esetleg csökkenteni kellene a szolgáltatásokat.

Ez még nem bizonyítja, hogy a tao pontosan mennyivel mérsékelte a tagdíjat. Azt viszont igen, hogy jelentős költségeket vesz le a klub működéséről, amelyeket máskülönben valakinek finanszíroznia kellene.

A jégkorongban a felszerelés külön világ

A Budakalászi Vidráknál havi 25 ezer forint a tagdíj. Az újonnan érkező gyerekek első hónapja ingyenes, és erre az időszakra felszerelést is biztosítanak számukra. Később használt egyesületi védőfelszerelés bérelhető. A honlapon szereplő tételek – sisak, sípcsontvédő, ütő, nadrág, kesztyű, szuszpenzor, könyökvédő, mellvért, mez és sportszár – együttes szezonális bérleti díja 12 800 forint. Ebben a korcsolya nem szerepel.

Ez jó példa arra, hogy a tao hatását nem lehet kizárólag a tagdíjból megítélni. Ha a támogatásból az egyesület felszerelést tud vásárolni és azt kedvezményesen kölcsönzi, az közvetlenül csökkentheti a belépés egyszeri költségét. Egy gyorsan növő gyereknél ez különösen fontos, hiszen a drága felszerelés egyes darabjait akár szezononként cserélni kellhet.

Ugyanakkor a klub azt is jelzi, hogy a helyi tornákra a gyerekek utaztatásában a szülők közreműködésére számít. Vagyis az egyesületi díjak mellett időben, üzemanyagban és szervezésben is keletkezik olyan családi ráfordítás, amely egy tagdíjtáblázatban nem jelenik meg.

Kosárlabdában nagyjából együtt mozgott a díj az inflációval

A hosszabb távú összehasonlításhoz olyan klubokra van szükség, amelyek a régi tagdíjaikat is elérhetően hagyták. A Dávid Kornél Kosárlabda Akadémiánál a 2016–2017-es szezonban az U11–U12-es korosztály havi 5500 forintot, az idősebbek havi 6 ezer forintot fizettek. A jelenlegi, 2026–2027-es idényben az U11-esek díja 10 ezer, az U12–U20-as korosztályé 12 ezer forint havonta.

A KSH éves fogyasztóiár-indexei alapján 2017 és 2025 között összesen hozzávetőleg 72 százalékkal emelkedett az általános árszínvonal. Ez alapján az akkori 5500 forint 2025-ben körülbelül 9500, a hatezer forint pedig nagyjából 10 300 forint vásárlóerejének felelt meg.

A kosárlabda-akadémia U11-es díja tehát reálértéken csak mérsékelten emelkedett. Az idősebbeknél nagyobb a drágulás, de messze nem kétszeres reálértékű növekedésről van szó, hiába duplázódott meg nominálisan a havi összeg. Ez arra utal, hogy a tao időszakában legalább ennél a klubnál nem szakadt el látványosan a tagdíj az általános áremelkedéstől. Azt azonban ebből sem tudjuk megmondani, hogy tao nélkül mennyi lenne a jelenlegi díj.

Kézilabdában nagyobb a reálemelkedés, de többet is ad a klub

A Budaörs Handballnál a 2017–2018-as szezonban egységesen havi 6 ezer forint volt a tagdíj, amelyet tizenegy hónapon keresztül kellett fizetni. Ez évi 66 ezer forintos befizetést jelentett.

A 2026–2027-es idényben a minikézilabdázók havi 12 500, az U12–U15-ös játékosok 15 ezer, az U16-tól az ifjúsági csapatokig sportolók pedig 20 ezer forintot fizetnek. A díj már tizenkét hónapra vonatkozik, bár az egyösszegű éves befizetésnél kedvezményt biztosítanak: korosztálytól függően 120-200 ezer forint a teljes éves összeg.

Az emelkedés mértéke meghaladja az inflációt, különösen az idősebb korosztályoknál. A szolgáltatás tartalma azonban szintén bővült. A klub jelenlegi tájékoztatója szerint a díj a terembérlethez, az edzőeszközökhöz, a szakedzők munkájához, a nevezésekhez, az utazásokhoz, a közös étkezésekhez és az egészségügyi felügyelethez is hozzájárul. Ezenfelül mezt, melegítőt, edzőpólót, szabadidőruhát, zoknit, kulacsot és bizonyos táplálékkiegészítőket is biztosítanak.

Így nem állítható egyszerűen, hogy ugyanaz a szolgáltatás lett drágább. A család valóban többet fizet, de több olyan költséget is átvállalhat az egyesület, amely korábban külön tételként jelentkezett volna.

Nem minden tao-n kívüli sport drágább – de vannak beszédes különbségek

Az Angyalföldi Sportiskola (ASI) és DSE adatai azért érdekesek, mert ugyanazon egyesületen belül tao-támogatásra jogosult és abból kimaradó sportág is működik. Az ASI kajak-kenu szakosztályában havi 25 ezer forintot kell fizetni, míg a kézilabdában 10-13 ezer, a labdarúgásban 12-16 ezer, a vízilabdában pedig 18 ezer forint a tagdíj. A kajak-kenu nem tartozik a hat látványcsapatsport közé.

Ez önmagában nem bizonyítja a tao árcsökkentő hatását, hiszen az egyes sportágak létesítmény-, eszköz- és szakemberigénye eltérő. Mégis figyelemre méltó, hogy ugyanabban az egyesületben a tao-ból kimaradó szakosztály díja magasabb valamennyi támogatott csapatsporténál.

További kontrollpontot adhatnak az úszóiskolák. A II. Kerületi Úszóiskolában havi 24 ezer forintos tagdíjat és egyszeri 5 ezer forintos regisztrációs díjat tüntetnek fel. A Castor SE heti két alkalmas gyermekúszása helyszíntől függően havi 27 500-30 000 forintba kerül.

Ezek a díjak több tao-s csapatsport költségét meghaladják, de az UVSE vízilabdázóinak vagy a Vidra jégkorongozóinak havi befizetéseitől már alig térnek el. Vagyis nem lehet általánosan kijelenteni, hogy minden tao-s sport olcsó, és minden támogatásból kimaradó sport drága.

A tao nem családi támogatás

A tao-rendszer alapvető sajátossága, hogy nem közvetlenül a sportoló családok kapják a pénzt. Nem sportutalványról vagy normatív tagdíj-kedvezményről van szó, hanem a klubok, szövetségek és más sportszervezetek finanszírozásáról.  A támogatásból az egyesületek létesítményt bérelhetnek, edzőket foglalkoztathatnak, felszerelést vásárolhatnak, versenyeket és utazásokat finanszírozhatnak. A családokhoz ezért közvetetten jut el az előny.

A klub dönthet úgy, hogy alacsonyan tartja a tagdíjat. Dönthet úgy is, hogy ugyanazért a díjért több edzést, jobb felszerelést vagy több versenyt biztosít. Bővítheti a felvehető gyerekek számát, emelheti az edzők bérét, vagy olyan létesítményt használhat, amelyet kizárólag a tagdíjakból nem tudna megfizetni. A rendszerben ugyanakkor nincs egységes családi tagdíjplafon, és a tao elnyerése önmagában nem jár automatikus díjcsökkentéssel. Emiatt az sem követhető országos szinten, hogy egy klub támogatásának növekedése mekkora könnyebbséget jelentett a szülőknek.

A kedvezmény nem mindenhol automatikus

Több egyesület kínál testvérkedvezményt vagy szociális alapon kérhető könnyítést. A Dávid Kornél Akadémián két gyermek esetén a fiatalabb után fél díjat kell fizetni, a harmadik testvér ingyen sportolhat. A Budaörs nehéz anyagi helyzet esetén fizetési könnyítést biztosít, az ASI-nál pedig egyedi kérelem alapján mérsékelhető a díj.

Ezek fontos eszközök, de nem jelentenek országosan egységes jogosultságot. A támogatás függhet a klub pénzügyi lehetőségeitől, a szülő kérelmétől és az egyedi elbírálástól. Az sem látható országos adatból, hány gyerek hagyja abba vagy el sem kezdi a sportolást azért, mert a család nem tudja vállalni a rendszeres és járulékos kiadásokat.

Különösen nagy lehet a teher, ha egy családban több gyermek sportol. Két, fejenként havi 15 ezer forintos tagdíj már évi 360 ezer forint, és ebben még nincs felszerelés, utazás vagy edzőtábor. A sport tehát akkor is jelentős kiadás lehet, ha az egyesület a képzés valós költségének csak egy részét hárítja a szülőkre.

Akkor most olcsóbbá tette a tao a gyerekek sportolását?

A nyilvánosan elérhető adatok alapján a legpontosabb válasz az, hogy bizonyos költségeket nagy valószínűséggel igen, de a családok számára nem tette egységesen olcsóvá vagy ingyenessé a sportolást. A tao jelentős kluboldali kiadásokat finanszíroz. Az UVSE példáján látszik, hogy csak a létesítménybérlet több mint százmillió forintos tétel lehet egy idényben. Ha ezt és a többi támogatott költséget teljes egészében tagdíjból kellene előteremteni, az a jelenleginél jóval magasabb családi befizetést vagy lényegesen szűkebb szolgáltatást valószínűsítene.

A kosárlabdás példa azt mutatja, hogy egyes díjak tíz év alatt nagyjából az inflációval együtt emelkedtek. A tao-n kívüli sportágak között pedig találunk több olyan szolgáltatást, amelynek havi díja magasabb a támogatott csapatsportok jelentős részénél. Ezek az adatok a tao költségmérséklő hatása mellett szólnak. Ugyanakkor a szülői befizetések nem tűntek el. Egyes kluboknál éves szinten 200-400 ezer forintot is elérhetnek, miközben a családok közvetetten már az adórendszeren keresztül is hozzájárulnak a sport finanszírozásához. A magas támogatás és a magas tagdíj tehát nem zárja ki egymást.

A végleges válaszhoz klubonként legalább öt adatot kellene egységesen és kereshetően nyilvánosságra hozni: az adott évben ténylegesen befolyt és felhasznált tao-támogatást, az igazolt utánpótlás-sportolók számát, a tagdíjbevételeket, a díjban foglalt szolgáltatásokat, valamint a szociális kedvezményben részesülők és az anyagi okból lemorzsolódók számát. Ezek nélkül azt látjuk, hogy a tao miből vesz át terheket a kluboktól, de azt nem, hogy pontosan mennyi pénzt hagyott a családok zsebében.

A tao így nem szüntette meg a szülői finanszírozást, hanem egy második, sok esetben jóval nagyobb finanszírozási lábat épített mellé. A magyar utánpótlássport valódi megfizethetőségét ezért nem pusztán az mutatja meg, hány milliárd forint támogatás jutott az egyesületekhez, hanem az is, hogy egy átlagos vagy alacsonyabb jövedelmű család hány gyermekének tudja tartósan biztosítani a sportolást.

Az összeállítás a klubok és a hivatalos szervezetek oldalán elérhető nyilvános adataira épül. Az éves díjakat csak ott számítottuk ki, ahol a fizetendő hónapok száma vagy az éves összeg egyértelműen szerepelt. A táblázatok nem tartalmaznak minden esetleges járulékos családi kiadást – a szerk.

*A táblázatok grafikai megvalósítása és a borítókép mesterséges intelligencia használatával készült.