Von der Leyen a Marshall-tervhez hasonlítja a büdzsére alapozott programot
A politikusok időként szeretnek nagyokat mondani, különösen, ha a termék, amit el szeretnének adni, feljavításra szorul. Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke sem kivétel ez alól, aki más uniós intézményekkel megosztva jelenleg egy nagyszabású terven dolgozik, aminek a koronavírus-járvány lecsengése után ki kellene húznia a kátyúból az európai gazdaságot.
A tervet előreláthatóan csak a húsvéti szünet után mutatja be az Európai Bizottság, de a testület feje már közölte, hogy ez lesz Európa új Marshall-terve, ami az EU hét évre durván 1000 milliárd eurós keretköltségvetésén alapul majd. A sajtó által megkérdezett elemzők rögtön kételyeiknek adtak hangot, emlékeztetve arra, hogy az Unió büdzséje az EU27-ek nemzeti összjövedelmének alig 1 százaléka, és mint ilyen aligha ér fel a második világháború után Nyugat-Európa gazdaságát feltámasztó eredeti Marshall-terv magasságába.
Arról már nem is szólva, hogy kevesebb mint két hónappal ezelőtt még arról folyt késhegyre menő vita az EU tagállamai között, hogy a közös GNI 1,07 vagy még ennél is kisebb részét fordítsák 2021 és 2027 között a közös kiadásokra a britek kilépése után. Joggal kérdezheti bárki, hogy ha néhány milliárd euró lenyelése ekkora problémát okoz néhány garasoskodó országnak, akkor mitől adnának nagyságrendekkel több pénzt a költségvetés felturbózására?
Egy magas rangú bizottsági tisztviselő ráadásul elhintette a sajtónak, hogy nem tartalmaz majd radikális változtatásokat az a módosított keretköltségvetési javaslat, amit nemsokára az asztalra helyez Brüsszel. „Nem lesz teljesen új tervezet, ami A-tól Z-ig mindent megváltoztat majd. Ehelyett inkább kiigazítások lesznek benne főleg a beruházások területén” – közölte Michael Hager, Valdis Dombrovskis bizottsági ügyvezető alelnök kabinetfőnöke.
Akkor hát honnan lesz temérdek pénz a korlátozott forrásokkal rendelkező uniós költségvetésből?
Johannes Hahn, az EU költségvetési biztosa rántotta le a leplet valamelyest a Financial Times-nak nyilatkozva a „rejtélyről”.
Az Európai Bizottság nem a keretköltségvetés belső szerkezetének átalakítására készül, de nem is a kiadások főösszegének a jelentős mértékű megemelésére - hanem ahhoz kíván nagyobb mozgásteret nyerni, hogy az uniós büdzsét, mint a kezességvállalás eszközét jelentős összegű kölcsönök felvételére tudja használni, amelyeket aztán továbbítani tud a leginkább rászoruló tagállamoknak.
Von der Leyenék ennek érdekében egy maximum négyéves időszakra a GNI 1,2 százalékáról 2 százalékára szeretnék felemelni azt a plafont, ami felső korlátot jelöl ki a tagállamok költségvetési befizetésének. A befizetési plafon és a tényleges költségvetési kiadások szintje közötti különbség egy puffer, ami a hitelminősítők számára jelzi az EU hitelképességét, ami kiváló AAA minősítést biztosít számára, olcsóbbá téve az általa felvett hiteleket. A Bizottság tehát nem több készpénzt kér a tagállamoktól, hanem egy garanciát, aminek birtokában becslések szerint évente körülbelül 100 milliárd euró kölcsönt lenne képes felvenni a pénzpiacokon. Ezt garanciaként használhatnák, aminek segítségével nagyságrendekkel (akár tízes szorzóval) több pénzt tudnának mozgósítani egy-egy tagállamban a beruházásokhoz.
A Bizottság becslései szerint ezzel a módszerrel három év alatt nagyjából 1500 milliárd euró összeget lehetne mobilizálni minden egyes, a tranzakcióban érintett tagállamban.
