Varga Mihály pénzügyminiszter 2021 októberében hozta nyilvánosságra a hazai kormányzati bejelentések sajátos forrásaként rendszeresített Facebookon, hogy hitelmegállapodást kötött az egyik nemzetközi pénzügyi intézmény. No nem az ezen kategória hallatán alighanem mindenkinek beugró trió – azaz a Világbank, az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank (nevének angol nyelvű rövidítésén: EBRD), vagy az Európai Beruházási Bank (EIB) – valamelyikétől. Hanem az Ázsiai Infrastrukturális Beruházási Banktól (AIIB), amely kevésbé ismert, különösen mifelénk.
Nem csoda. Az AIIB ugyanis alapvetően nem finanszíroz Ázsián kívüli országokat. Kivételnek tekinthető Egyiptom, de az sem teljesen, mivel egy része szintén azon a kontinensen található. Igaz, a bank hitelezési stratégiája lehetővé teszi, hogy Ázsiával közvetlenül szomszédos területeken is aktivizálódjon, miközben földrajzilag/fizikailag kapcsolódó projektekre, mint például vezetékek, kikötők fejlesztésére, illetve párizsi klímaegyezmény követelményei alá besorolt, megújulóenergia-termelési projektekre is adhat kölcsönt.
Láthatóan Magyarország egyik kategóriába sem szuszakolható be. Mégis kaphatott hitelt, méghozzá az első nem ázsiai országként, miután az AIIB megtalálta a kiskaput: a Covid-19 Helyreállítási Programja keretében a világ minden területén nyújthat forrást. Azt, hogy kivételt tett velünk a bank, Varga az erősödő magyar-ázsiai kapcsolatoknak is betudta. (Az AIIB-hez egyébként Magyarország 2017 júniusában csatlakozott.)
A bank által megítélt 183,1 millió eurót pedig a pénzügyminiszter a piacinál kedvezőbb kamatozású forrású finanszírozásként minősítette – el nem árulva annak pontos kondícióit –, amelyet a kormány a hazai egészségügyre fordít, többek között 17 kórház felújítására, laboratóriumi fejlesztésekre, vizsgálati kellékekre, egészségügyi védőeszközök beszerzésére is.
Egészen pontosan
- betegkezelési célra (oxigénterápiás eszközök, életjelmonitorok, védőfelszerelések és gyógyszerek beszerzésére) 27,6 millió eurót,
- kórházi laborfelszerelésekre, tesztkészletekre, vegyi anyagokra 27,3 millió eurót,
- kórházépületek felújítására 171,5 millió eurót
lehet fordítani. Csakhogy az első két hitelrészletet visszamenőleges finanszírozásra lehet elkölteni, ami nem új eszközök és anyagok megvételét feltételezi, hanem a már beszerzettekre az Országos Kórházi Főigazgatóság (OKFŐ) által kiadott pénzek felszabadítását.
Mint azt a Varga bejelentését követően a hvg.hu kiszúrta, az AIIB hitelkonstrukciót bemutató dokumentuma hosszasan megindokolta, miért nyújt vészhelyzetinek keresztelt hitelt Magyarországnak. Egy mondatban összefoglalva: mert az egészségügyi ellátórendszere rossz, a lakossága beteges és – a 2021 őszén nyilvánosságra került verdikt szerint – rosszul teljesít(ett) a járvány elleni küzdelemben.
A most az Orbán-kormány által hajszolt – bár a miniszterek alternatívák keresésére utaló megnyilatkozásai szerint annyira nem – EU-s források már e hitelmegállapodás indoklásában is szóba kerültek. Méghozzá abban a kontextusban, miszerint az AIIB forrására azért van szükség, mert az uniós források elsősorban a Budapesten kívüli területekre áramoltak, így a fővárosi intézmények különösen rászorulnak a modernizálásra.
A 183,1 millió eurós hitelből egyébként a magyar kormány 43,3 millió euró önrészt vállalt be. A teljes összegnek mintegy négyötödét hívhatta le a kormány az idei első negyedév végéig. Legalábbis erre lehet következtetni abból, hogy a központi költségvetés 2023. március 31-én fennállt devizahitel-állománya között az AIIB-től felvett hitelek 57,25 milliárd forinttal szerepeltek. Ez az aznapi hivatalos MNB-árfolyam alapján 150,3 millió eurónak felel meg. Az AIIB-hitel egyébként negyedévvel korábban bukkant fel először az állami adósságtételek között, a 2022. december 31-ei 47,19 milliárd az akkori árfolyamon 117,9 millió euróval volt egyenértékű. (Friss adatok majd már a június 30-ai állapotról július második felében várhatók.)
Mindenesetre amiatt egyelőre nem kell aggódni, hogy Magyarország túlzottan el lenne adósodva az Ázsiai Infrastrukturális Beruházási Bank felé. A vele szemben március végén fennállt 57,25 milliárdos tartozás ugyanis kevesebb mint a 3 százaléka a közel 1961 milliárd forintra rúgott teljes külföldi devizahitel-állománynak.
(Csabai Károly szerzői oldala itt érhető el.)
