Hosszú éveken át arról voltunk kénytelenek beszámolni, hogy a forgalomban lévő készpénz hónapról hónapra növekszik. Míg 1998-ban, vagyis amióta a Magyar Nemzeti Bank (MNB) ezen adatai elérhetők, ez az állomány 727 milliárd forintot tett ki, addig tavaly júliusban már 8378 milliárdot. Ez a több mint tizenegyszeres (!) növekedés révén előállt mérték az eddigi rekord.
Ami első ránézésre még akkor is mellbevágóan magas szám, ha az MNB rendre felhívja a figyelmet arra, hogy a készpénzállománynak csak a kisebbik része jelenik meg az üzletekben, költik el azt az emberek, a nagyobb hányadát félreteszik. S valóban, a jegybank legfrissebb adatai szerint a magyar háztartások forintban tartott vagyona idén március végén a 6145 milliárd forintot közelítette. Ez tehát azt jelenti, hogy az akkori, 8096 milliárdos készpénzállományból 1951 milliárd volt „kint” a gazdaságban, amiből meg az következik, hogy ennek kevésbé volt szerepe abban, hogy a hazai éves infláció 25 százalék fölé, európai uniós rekordszintre ugrott – és tartózkodik most is ott, miután e pozícióját sajnos semmi nem veszélyezteti.
Ám így sincs ok az örömre, lévén, hogy közgazdasági szempontból a készpénzállománynak nem az abszolút mennyisége a döntő, hanem annak a hazai GDP-hez viszonyított aránya. Ez utóbbi tükrözi ugyanis egy ország fizetési infrastruktúrájának a fejlettségét (ráadásul kiszűri az árfolyamváltozások torzító hatásait, így az egyes országok ezen mutatói összehasonlíthatóvá válnak). Márpedig a hazai készpénzállomány GDP-aránya 2013 óta kétszámjegyű – amiatt, hogy akkor vezették be a pénzügyi tranzakciós illetéket és a havi kétszeri, legfeljebb 150 ezer forint értékű ingyenes készpénzfelvétel lehetőségét –, 2021 végétől pedig már stabilan 15 százalék feletti e viszonyszám. Ennél a készpénzállomány GDP-aránya Európában csak féltucat országban volt magasabb – persze örüljünk, hogy az inflációval ellentétben legalább ebben az összevetésben nem mi vagyunk a tökutolsók.
Ráadásul most halvány remény van arra, hogy még javulhat a helyzetünk, lévén, hogy a forgalomban lévő készpénzállomány az utóbbi hónapokban csökkenő tendenciát mutat. Az MNB pénteken közzétett adatai szerint június végén kereken 8 ezer milliárd forintnyi cash volt a gazdaságban, 39 milliárddal kevesebb, mint május végén és 106 milliárddal kevesebb, mint április végén. A tavaly augusztus végi rekordszinttől pedig már 378 milliárdos az elmaradás.
A csökkenés több okra is visszavezethető. Mindenekelőtt a magas infláció miatt tényleg nem okos dolog párnacihában, befőttesüvegben tartani a megtakarításunkat, hiszen így éves átlagban 15-18 százalékot veszíthet az az értékéből. De nemcsak ez csalogathatta ki a pénzeket, hanem a forint 2022 végéig tartó trendszerű gyengülése, amely miatt sokan jobbnak látták devizába menekíteni a forintjaikat. Miközben az is hozzájárult a készpénzállomány csökkenéséhez, hogy egyre többen fizetnek bankkártyával, elsősorban amiatt, hogy az kényelmesebb, nem kell az aprókat keresgélni, illetve attól tartani, hogy a bankjegyek elvesznek, vagy azokat ellopják illetéktelenek.
S még nagyobb csökkenés is elképzelhető lenne, de az utóbbi két hónap trendjének folytatódása bizonyosan, ha a kormány végre a magáévá tenné a bankok javaslatait, s eltörölné a 2013-ban bevezetett pénzügyi tranzakciós illetéket, valamint az ingyenes készpénzfelvételt – vagyis azokat a tényezőket, amelyek miatt elkezdett emelkedni az állomány.
(Csabai Károly szerzői oldala itt érhető el.)
