2019 után 2025 lesz az az év, amikor az esztendőben egyszer sem változik a jegybanki alapkamat. Az általunk megkérdezett szakemberek egybehangzó véleménye szerint ugyanis a Magyar Nemzeti Bank (MNB) monetáris tanácsa a keddi – az idei utolsó – kamatdöntő ülésén nem fog változtatni sem a tavaly szeptember óta változatlan kamatszinten, sem a kamatfolyosó két szélén. Így minden valószínűség szerint az idei év egészére érvényes lesz, hogy az alapkamat mértéke 6,50 százalék, emellett pedig marad az egynapos betét 5,50, illetve az egynapos fedezett hitel 7,50 százalékos kamatszintje is.
A szakértők véleménye szerint nem fog változni az MNB kommunikációja sem, így az óvatos, türelmes, szigorú szavak jellemezhetik a döntés hátterét ismertető sajtótájékoztatót. Nyeste Orsolya, az Erste makrogazdasági elemzője nem vár változást a hangvételben, és Jobbágy Sándor, a Concorde vezető makrogazdasági elemzője szerint a pénzügyi stabilitásra, forintstabilitásra vonatkozó kommunikáció sem utal arra, hogy kamatvágást terveznének. Regős Gábor, a Gránit Alapkezelő vezető közgazdásza is arra hívja fel a figyelmet, hogy egy lazítást „illik kommunikációsan előkészíteni”.
Csalóka infláció
Pedig a körülmények egyre inkább azt mutatják, közeledik a kamatcsökkentés. Most azonban a jegybanknak hűtenie kell a kedélyeket. Mint Virovácz Péter, az ING Bank vezető közgazdásza fogalmazott,
„most még inkább patikamérlegen kell majd mérnie Varga Mihálynak és stábjának az üzeneteket”.
Ennek oka pedig az inflációs adatokban keresendő. Mint arról lapunk is beszámolt, bár a fő inflációs mutató újra a 2-4 százalék közötti célsávban van, annak értéke novemberben 3,8 százalék volt, ez egyrészt a tavaly év végi magas bázisnak, másrészt az árrésstopnak tudható be.
Virovácz szerint az sem elképzelhetetlen, hogy a fenti tényezők miatt a pénzromlási mutató akár 2 százalék alá is beeshet, ezért Varga Mihályéknak több ízben is hangsúlyozniuk kell, hogy „az előttünk álló hónapok inflációs csökkenése csak átmeneti, az inflációs cél tartós elérése még várat magára”. Az ING szakértője hozzáteszi, a jövő év eleji inflációs süllyedést könnyen lehet, hogy egy komolyabb hegymenet váltja majd 2026 végén és 2027 elején a bázishatások miatt.
Ugyanerre számít Nyeste Orsolya is, aki szerint a jegybank azt fogja hangsúlyozni, hogy az inflációcsökkenés átmeneti jellegű, ezért inkább a mögöttes folyamatokra fókuszálnak, amelyek bizonytalansága felfelé mutató kockázatokat rejt.
Nem sokkal vár ennél magasabb inflációs mutatót Aradványi Péter, az Equilor Befektetési Zrt. vezető elemzője, szerinte az elkövetkező hónapok eredményeképp 3 százalék alatti lesz a pénzromlási ütem. Török Zoltán, a Raiffeisen Bank vezető elemzője is úgy számol, a ráta 2026 első hónapjaiban a 3 százalékos inflációs cél alatt lehet, de az év második felében visszatérhet egy magasabb, akár 5 százalék feletti tartományba – épp a már említett bázishatás miatt.
Molnár Dániel, a Magyar Gazdaságfejlesztési Ügynökség (MGFÜ) vezető elemzője is „jelentős lassulásra” számít az inflációban, az ő várakozásai szerint is 3 százalék alá kúszik a mutató. Az MBH Elemzési Centrum vezető elemzője, Balog-Béki Márta viszont arra mutat rá, hogy a lakosság inflációs érzékelése és várakozásai még mindig magasabban vannak, mint a fő inflációs mutató, ráadásul
árrésstopok nélkül a pénzromlási ütem 5 százalék körül lenne.
Szintén erre hívja fel a figyelmet Regős Gábor, aki megjegyzi, bár az intézkedések egyelőre február végéig hatályos, nem számít az akkori kivezetésükre. A Gránit Alapkezelő szakértője felidézi, az ágazati megállapodások az év közepéig szólnak, az árrésstopok kivezetése is ekkor merülhet fel. Hasonlóképp gondolkodnak a Raiffeisennél, Török Zoltán várakozásai szerint jövő év májusa előtt nem vonják vissza ezt a rendelkezést.
A maginflációs mutató veszélyére két szakértő is felhívta a figyelmünket. Jobbágy Sándor és Virovácz Péter is annak 4 százalék fölötti értékét hangsúlyozta, utóbbi azt is hozzátette, a ritkán változó árú termékek inflációja augusztus óta emelkedik és jelenleg már 5,4 százalékon áll.
A lapunk által megkeresett szakemberek közül többen azt is elárulták, mit várnak a csütörtökön nyilvánossá váló friss Inflációs jelentéstől, amelynek fő számait, a jegybank inflációra és GDP-re vonatkozó prognózisait szokás szerint már szintén kedden, a kamatdöntést követően megismerhetjük.
A Gránit és az Equilor szakértője is úgy véli, a szeptemberinél némileg kedvezőbb inflációs pályával számol majd az MNB. Aradványi Péter szerint elsősorban a forint erősödésének dezinflációs hatása és a korábban vártnál alacsonyabb minimálbér-emelés indokolhatja ezt, de hozzáfűzte, a kormány fogyasztásösztönző intézkedései lassíthatják az inflációs cél fenntartható elérését. Regős Gábor úgy véli, a szeptemberben az idei évre várt 4,6 százalékos, illetve a jövő évi 3,8 százalékos adat közül előbbi az árrésstop fennmaradása miatt 4,5 százalékra, utóbbi pedig „talán kicsit felfelé ennek megfelelően” módosulhat. Azt azonban megjegyzi, a jegybank elég csekély hatást tulajdonít az árrésstopnak a becsléseiben.
Török Zoltán, a Raiffeisen Bank vezető elemzője szerint viszont csökkenni fog a jegybank jövő évi inflációs előrejelzése, de hangsúlyozza,
csak 2027-re várható, hogy az infláció tartósan visszatérhet a 3 százalékos cél körüli szintre.
Nyeste Orsolya az Inflációs jelentés kapcsán arra lesz kíváncsi, hogyan látják a jegybanki elemzők a jövő évi költségvetési folyamatokat, illetve, hogy a hiány emelkedéséből eredően számolnak-e addicionális inflációs kockázatokkal.
A – mint már említettük – teljes egészében csütörtökön nyilvánossá váló dokumentumban az MNB a gazdasági növekedés előrejelzésére is kísérletet tesz. Regős Gábor szerint a gyenge harmadik negyedéves adat miatt az idei és a jövő évre a jegybank által szeptemberben várt 0,6, illetve 2,8 százalékos plusz értékei pár tized százalékponttal csökkenhetnek.
Jól tartja magát a forint
Az már nem is számít meglepetésnek, hogy a forint erősödését, stabilitását részletezik az általunk megkérdezett elemzők. Nemzeti fizetőeszközünk árfolyama Matolcsy György távozásakor még 400-410 forint között mozgott az euróval szemben, az ősz óta azonban megbízhatóan a 390-es kurzus alatt tartózkodik.
A devizapiac stabilitását az MNB kulcsfontosságúnak tekinti az inflációs várakozások mérséklésében – hangsúlyozza Balog-Béki Márta. Aki arra is kitért, hogy a piac egyre inkább elhiszi a jegybanknak, addig nem lazít a kamatkondíciókon, amíg az inflációs mutatók azt nem teszik lehetővé, ez a hozzáállás pedig segíti a forint stabilitását is. Molnár Dániel ezzel kapcsolatban arra mutatott rá, hogy ez az erősödés fokozatosan begyűrűzik a fogyasztói árakba, ami dezinflációs hatást fejt ki. Az MGFÜ szakértője a forint stabilitásának pilléreként említette a szigorú monetáris politikát, a folyó fizetési mérleg többletét, illetve az orosz-ukrán háború lezárásának lehetőségét is.
Balog-Béki Mártával ellentétben Regős Gábor viszont
nem zárja ki, hogy a kamatvágást nem az inflációs folyamatok, hanem az erősödő forintárfolyam tegye lehetővé.
A Gránit Alapkezelő szakembere szerint a forint most „viszonylag erős”, és bár számos tényező befolyásolja, nincs kizárva, hogy elég erőssé váljon egy lazításhoz. Ám azt Regős is elismeri, nemzeti devizánk árfolyamának a sérülékenységére rámutattak a közelmúlt eseményei: a Fitch minősítése (a rating cég stabilról negatívra rontotta a kilátásokat), majd az Európai Bizottság kötelezettségszegési eljárásai negatívan hatottak a forintárfolyamra.
Virovácz Péter pedig arra hívta fel a figyelmet, hogy egy vártnál komolyabb vagy korábbi kamatvágás gyengítené a forintot, az ugyanis a kamatelőnye csökkenésével járna, ami a gazdaságban levő forró pénzek kiáramlását okozná.
A Fed húzza az EKB-t, de mi húzza a Fedet?
A nemzetközi kamatkörnyezet alakulása ugyancsak optimizmusra ad okot. Aradványi Péter, Molnár Dániel és Regős Gábor is a lengyel jegybank monetáris lazítására, illetve a cseh jegybank kamattartására emlékeztetett. Az amerikai jegybank szerepét betöltő Fed kamatpolitikájáról azonban már eltérőek az elemzői vélemények. Abban mindenki egyetért, hogy a 25 bázispontos tengerentúli lazítás várható volt, ám a jövőre vonatkozó várakozások már eltérőek. Aradványi Péter, az Equilor vezető elemzője szerint a Fed 2026-ban várhatóan egyetlen, 25 bázispontos vágást fog végrehajtani a döntéshozók várakozásai alapján, és Molnár Dániel is a korábbi kettő helyett már csak egy lazításra számít – ez a felfelé tolódott kamatpálya pedig szűkíti a magyarhoz hasonló feltörekvő piaci jegybankok hatáskörét. Regős Gábor is egyelőre egy amerikai kamatcsökkentésre számít, de nem zárja ki, hogy az új vezetés esetleg lazább monetáris politikát választ.
A Concorde Alapkezelőnél viszont nem látnak meglepetést a kamatpályákban, szerintük az Európai Központi Bank (EKB) is tartani fogja a kamatszintet. Virovácz Péter ezzel kapcsolatban azt jegyezte meg, ha az új Fed-vezetés a vártnál is komolyabb lazítási ciklusba kezd és ezzel esetleg az EKB-t is belekényszeríti egy lazításba (mert annyira erősödik az euró), az megnyithatja a teret már jövőre is egy korábbi vagy nagyobb mértékű kamatvágási ciklus felé az MNB előtt. Az ING szakemberével szemben az Equilor szakértője arra hívta fel a figyelmet, az EKB részéről „már elhangzott olyan döntéshozói nyilatkozat, ami szerint „a következő kamatlépés kamatemelés lehet”, de Aradványi Péter rögtön hozzátette, erre csak sokára kerülhet sor.
Az MBH Elemzési Centrumnál Balog-Béki Márta viszont azt emelte ki, nemcsak a régiós kamatfelárunk nőtt az elmúlt hónapokban, de
„a dollárral szemben még várhatóan nőni fog a forint kamatelőnye”.
Lazább új esztendőt!
Valamennyi szakértő úgy véli, a jövő év már nem fog a változatlanság égisze alatt eltelni, 2026-ban mind monetáris lazításra számítanak. Erre azonban biztosan nem az év elején, különösen nem a választások előtt fog sor kerülni.
Török Zoltán, a Raiffeisentől jelenleg 2026 szeptemberére és decemberére vár 25-25 bázispontos csökkenést, így véleménye szerint jövő év végén 6 százalék lesz a jegybanki alapkamat.
Virovácz Péter, az ING Bank vezető közgazdásza szintén az év második felében számít összesen 50 bázispontos kamatvágásra, így ő is 6 százalékos alapkamatot vár 2026 végére.
Nála kicsit optimistább Aradványi Péter, az Equilor vezető elemzője, aki bár ugyancsak két, egyenként 25 bázispontos monetáris lazítást jósol, szerinte az első kamatcsökkentésre már a második negyedévben sor kerülhet.
Fotó: Facebook/Varga Mihály
Ennél jelentősebb kamatcsökkentést vetít előre Molnár Dániel. Az MGFÜ vezető elemzője azt várja, „legkorábban csak az első félév végén kerülhet sor az alapkamat vágására”, de szerinte három lépésben összesen 5,75 százalékig mérséklődhet az irányadó ráta.
Pesszimista forgatókönyvet vázolt fel viszont Regős Gábor. A Gránit Alapkezelő vezető közgazdásza lapunknak azt írta, „bár nagyon laza monetáris politikára nem számítok, az év közepe felé egy kamatvágás akár bele is férhet”. Hozzátette, ez sem az év első hónapjaiban várható, „már csak a választások miatt idegesebb piaci hangulat miatt sem”.
Balog-Béki Márta, az MBH Elemzési Centrum vezető elemzője is úgy véli, kamatcsökkentésre valamikor 2026 közepén kerülhet sor, amennyiben a jövő év második felében nem fenyeget az infláció ismételt és tartósnak mutatkozó emelkedése.
Nyeste Orsolya szerint „lesz kamatcsökkentés 2026-ban, de nagy valószínűséggel csak az év vége felé”, az Ersténél a jövő év végére szintén 6 százalékos jegybanki alapkamattal számolnak.
Az Mfor Elemzői Konszenzus korábbi cikkeit ide kattintva olvashatja.
