A Magyar Péter vezette kormány talán legfontosabb gazdasági programpontja az euró bevezetése, amelyről az elmúlt hónapokban a politikai bölcsességeken túl egyfajta szakmai párbeszéd is kialakulóban van. Ez már csak azért is fontos, mert az euró bevezetéséhez szükséges feltételek teljesítése ugyan stabil gazdasági alapokat követel meg – legyen szó az inflációról, a költségvetési hiányról vagy éppen az államadósságról –, ám ezek teljesítése a magyar gazdaság számára korántsem jelentene sétagaloppot. Sőt a költségvetési hiány vagy az államadósság csökkentése jelen helyzetben óriási kihívásnak tűnik, miközben akár a választási ígéretek, akár a nemzetközi folyamatok miatt a költségvetés érdemi kiadásokra kényszerülhet a következő években.
Példa erre, hogy a minimálnyugdíj emelése önmagában ugyan mérsékelt tehernek számít, de a családi pótlék Magyar Péter által hétfő reggel a Kossuth Rádióban beígért 2027-es – ahogy a kormányfő fogalmazott – nagyarányú növelése sok tízmilliárdokba fog kerülni. Miközben a fegyveres testületektől a szociális és az egészségügyi dolgozókon át a pedagógusokig nagyon sokan szeretnék, hogy a kormány növelje a bérüket, a honvédelemre, az infrastruktúrába és a magyar emberek fejlesztésére is óriási összegeket kellene költeni, hogy a magyar gazdaság versenyképessége javuljon, és képesek legyünk magasabb hozzáadott termékek és szolgáltatások előállítására. Az erősen véges (pénzügyi) erőforrásokkal szemben tehát sokszoros igény látható, miközben a Fidesz alatt elengedett költségvetési hiányt is konszolidálni kell.
Fotó: Facebook/Kármán András
Ezek alapján nem tűnik könnyű feladatnak csökkenteni a deficitet, amit egyébként az előző kormány is éveken át próbált elérni, ám a végeredmény rendre csalódást jelentő lett.
Az euró bevezetése kapcsán ugyanakkor azt lehet mondani, hogy szakmai konszenzus alakult ki, még akkor is, ha annak időpontja és módja kapcsán korántsincs egyetértés. Ez megmutatkozott a szeptember 10–11-i egri Közgazdász-vándorgyűlésen is, ahol a Pénzügyminisztérium és a Magyar Nemzeti Bank (MNB) vezetői már nem arról beszéltek, hogy Magyarországnak egyszer majd érdemes lehet-e csatlakoznia az euróövezethez, hanem arról, hogy milyen gazdaságpolitikai pályán lehet eljutni a csatlakozás feltételeinek teljesítéséig. A kormány 2030-at jelölte meg céldátumként a maastrichti feltételek teljesítésére, ami még nem jelenti azt, hogy akkor valóban csatlakozunk is a közös európai pénzhez, miközben Varga Mihály, az MNB elnöke óvatosabban fogalmazott: szerinte nem a gyors, hanem a sikeres euróbevezetés a cél.
A kormány: 2030-ra teljesíthetők a feltételek
Kármán András pénzügyminiszter az egri rendezvényen egyértelmű vállalást tett: a kormány 2030-ra teljesíteni akarja az euró bevezetéséhez szükséges maastrichti kritériumokat. Ennek legfontosabb része, hogy a költségvetési GDP-arányos hiányát 3 százalék alá csökkentik.
Ahogy már mi is említettük, a helyzet meglehetősen nehéz – erről beszélt a pénzügyminiszter is. A 2011-2019 közötti időszak átlagos, 2,6 százalékos költségvetési hiányához képest 2022-2025 között már 5,8 százalék volt az átlag. Az idei költségvetés eredetileg 2,9 százalékos hiánnyal számolt, ezt azonban a kormány 7,5 százalékra módosította. Kármán András szerint beavatkozás nélkül 8,3 százalékra is felmehetett volna a deficit. Ez azt jelenti, hogy négy év alatt több mint 4 százalékponttal kellene mérsékelni a GDP-arányos hiányt, ráadásul úgy, hogy közben a kormány növekedést szeretne elérni.
Utóbbi egyébként gazdasági és politikai szempontból is kulcskérdés. A költségvetési hiány és az adósság is olyan mutató, amelyet a GDP arányában vizsgálnak, így gazdasági növekedés esetén még akkor is javulhat a mutató, ha közben nominálisan a hiány és az adósság is emelkedik. Ha tehát a gazdaság érzékelhetően – 2 százalék feletti mértékben – bővülne a következő években, akkor a hiányt jórészt „kinőhetné” az ország, így jelentős megszorítások nélkül megoldható lenne a helyzet. Ha ez nem sikerülne, és jelentős megszorítások kellenének a sikerhez, azt a kormány népszerűsége biztosan megérezné.
Ugyanakkor a növekedés elérése mellett bizonyos fokú racionalizálásra mégis sor fog kerülni, de a pénzügyminiszter szerint nem a fejlesztések, hanem a pazarló lépések visszafogását jelentené mindez. Ezekről korábban Magyar Péter is nagyon sokat beszélt. Idetartozik az állam működési költségeinek mérséklése, a túlárazott és korrupciógyanús szerződések felülvizsgálata, valamint a versenyeztetés nélkül odaítélt támogatások visszavágása.
A hatékonyabb működést és a növekedés ösztönzését látják abban is, hogy a tervek szerint áttekintenék a korábbi támogatási rendszert. Az új kormány szerint az előző időszakban túl sok olyan támogatás ment nagyvállalatokhoz és kiemelt projektekhez, amelyeknek nem volt megfelelő a társadalmi vagy gazdasági megtérülése. Az új rendszerben inkább az általános versenyfeltételek javítását, a tisztességes közbeszerzéseket és a vállalkozások szélesebb körének támogatását hangsúlyozzák.
Hosszú az út az eurózónáig?
Ugyan a kormány által kijelölt dátum alapján nincs túl sok idő arra, hogy elérjük a maastrichti kritériumokat, a szakemberek egy része szerint mégis hosszú út vezet odáig. Ráadásul a külső feltételek – amelyek érdemi hatással vannak a növekedésre vagy a kiadásokra – most nem feltétlenül kedvezőek, elég csak az energiapiacon is feszültséget okozó háborúkra gondolni, vagy a magyar gazdaság szempontjából is kulcsfontosságú járműiparban látható változásokat említeni. Már csak ezért is érdekes áttekinteni, hogy az euró bevezetésének feltételeit jelentő maastrichti kritériumokkal hogy állunk.
1. Infláció – ez lehet a leggyorsabban teljesíthető
A kritérium akkor teljesül, ha az átlagos infláció legfeljebb 1,5 százalékponttal haladja meg a három legjobb árstabilitást mutató uniós ország átlagát.
A 2026. júniusi konvergenciajelentés szerint Magyarország akkor még nem teljesítette ezt a feltételt. Ugyanakkor az elmúlt két hónapban publikált számok alapján már megfelelt ennek a magyar gazdaság. Ahhoz, hogy ez a feltétel később is teljesüljön, arra lenne szükség, hogy az alacsony infláció tartós maradjon és a várakozások is alacsony szinten álljanak meg.
2. Költségvetési hiány – ez a legnagyobb feladat
A maastrichti referenciaérték a GDP 3 százaléka, ám ahogy fent taglaltuk, ezt 7,5 százalékos szintről kellene elérni, vagyis drasztikus csökkentésre lenne szükség. Jelenlegi tudásunk szerint ez a 2030-as cél legnagyobb akadálya, ráadásul ennek a lefaragásához korántsem biztos, hogy a kormány által remélt módszer elegendő lesz.
3. Államadósság – nem feltétlenül kell a 60 százalékos határt elérni
A referenciaérték 60 százalék, de a szabály némileg megengedő. Annyira azért nem, hogy egy 74-75 százalékos adósságráta önmagában automatikusan kizárná Magyarországot. A döntő kérdés az adósság fenntarthatósága és megfelelő ütemű csökkenése. Ami abból a szempontból egy korrekt megállapítás, hogy jelenleg az eurózóna tagjainak többsége a 60 százalékos szint felett van.
A probléma jelenleg az, hogy az Európai Bizottság szerint a magyar államadósság 2024-ben 73,5, 2025-ben 74,6 százalék volt, és 2026-ra 75,1, 2027-re pedig 76,8 százalékot vár. A Bizottság tehát középtávon nem csökkenő, hanem növekvő adósságot vár, így a fenntarthatósági kockázatok miatt itt is lépésekre, mérséklésre van szükség.
Itt tehát a hiánycsökkentés és a gazdasági növekedés egyszerre válik fontossá. Ha a nominális GDP gyorsabban nő, mint az adósság, azzal az adósságráta máris csökken. Ehhez azonban tartósan pozitív elsődleges egyenlegre van szükség – ezt egyébként jelenleg a magyar fizetési mérleg „tudja”, így a fenntarthatóság a kérdéses.
4. Árfolyam – ez a jövőben lesz nagyon fontos
A forint jelenleg nem vesz részt az ERM II árfolyam-mechanizmusban. Ez azt jelenti, hogy ezt a feltételt még nem kezdtük el teljesíteni. A szabály szerint legalább két évig részt kell venni az ERM II-ben komoly árfolyamfeszültség és az euróval szembeni leértékelés nélkül. Az ERM II-be történő belépéshez ráadásul az euróövezeti tagállamok, az Európai Központi Bank (EKB) és a résztvevő országok közös megállapodása szükséges.
Ezért, ha a kormány valóban 2030 körül akarja elérni az euróátvétel lehetőségét, az ERM II-be való belépésnek legkésőbb 2027-2028 körül meg kell történnie, és valószínűleg ennél is korábbi belépés lenne célszerű, ha az ország nem akarja a minimális két évre építeni a menetrendet. A már emlegetett Közgazdász Vándorgyűlésen az MNB egyik alelnöke, Banai Péter Benő éppen ezért nem akart konkrét ERM II-dátumot mondani. Szerinte előbb látni kell az októberre ígért középtávú gazdasági programot.
További friss árfolyamokat itt találhat, laptársunk, a szintén a Klasszis Médiához tartozó Privátbankár elemzéseit pedig a témában itt olvashatja.
5. Hosszú távú kamatok – jelentősen közeledni kell az eurózónához
Itt is kifejezetten jól állunk. A maastrichti referenciaérték 5,1 százalék, és az utóbbi időszakban ehhez kifejezetten közel került a magyar 10 éves hozam. Amennyiben a magyar gazdasági folyamatok a kormány várakozásai szerint alakulnak, vagyis sikerül beindítani a gazdasági növekedést és közben megteremteni a költségvetési fegyelmet, akkor ez a szempont aligha okoz akadályt az eurózónába való belépésnél.
Összességében tehát a kormánynak úgy kellene egy növekedésösztönző gazdaságpolitikát folytatni, hogy közben a büdzsé egyenlegét igyekszik érdemben javítani. Ami önmagában sem feltétlenül egyszerű mutatvány, tekintve azonban a választási ígéretek miatti társadalmi elvárásokat és a kedvezőtlen külső körülményeket, ez jelenleg kifejezetten komoly feladatnak tűnik. Persze mondhatjuk azt is, hogy nem lehetetlen, hiszen láttunk rá példát más uniós országok esetében, amelyeknek nehéz helyzetből indulva – legyen szó a hiányról vagy az inflációról – fegyelmezett és transzparens gazdaságpolitikával meglepően rövid idő alatt látványos eredményeket sikerült elérniük.
