A Magyar Közgazdasági Társaság által szervezett 46. Közgazdász-vándorgyűlés délutáni szekciójában Gazdaságpolitikai fordulat – makrogazdasági elemzői fórum címmel tartottak kerekasztalbeszélgetést. A szekció elnöke és a beszélgetés moderátora Halmai Péter akadémikus, egyetemi tanár (BME, NKE) volt. A kerekasztal-beszélgetés résztvevői:
- Oblath Gábor tudományos tanácsadó, Kopint-Tárki Zrt.
- Oszkó Péter volt pénzügyminiszter, az O3 Partners N.V. vezérigazgatója
- Várpalotai Viktor közgazdasági és költségvetési elemzésekért, valamint statisztikáért felelős ügyvezető igazgató, Magyar Nemzeti Bank
- Virovácz Péter vezető elemző, ING Bank
A kiindulási helyzet: ezért fulladt ki az előző kormány gazdasági modellje
Halmai Péter néhány vitaindító gondolattal vezette fel a beszélgetést. A gazdasági növekedés kifulladása jól látható a statisztikai adatokban; ennek fő oka az alacsony termelékenység, aminek hátterében az innováció és a tudástőke-felhalmozás elégtelen szintje, az ezt magyarázó szerkezeti torzulások és üzleti légkör, valamint a bizonytalanság magas szintje az akadémikus szerint. Ezzel egyidőben a széleskörű és állandósult állami beavatkozások eltorzították a piaci mechanizmusokat, mérsékelték a versenyt, járadékszerző magatartáshoz vezettek, széleskörű diszkriminációval.
Halmai Péter szerint sajátos, a politika által ellenőrzött hibrid gazdasági modell alakult ki, amely a kontroll megszerzésére irányult, nem pedig a hatékonyság növelésére.
Az eddig alkalmazott gazdasági és uralmi modell kudarcot vallott – milyen gazdaságpolitikai fordulatra van szükség? Ezt a kérdést járta körül a panelbeszélgetés.
Nagyon nehéz örökséget hagyott az előző kormány, de van mire építkezni
Az első kérdés az volt a résztvevőkhöz: hogyan látják a magyar gazdaság általános helyzetét és kilátásait 2026 őszén? Mely elemei valósultak meg eddig a gazdaságpolitikai fordulatnak, milyen intézkedésekre van szükség rövid távon?
Oblath Gábor ábrákkal válaszolt: a fajlagos bérköltség alapú reálárfolyam szerepelt az elsőn regionális összehasonlításban. (Ez egy versenyképességi mutató; a bérköltség termelékenységhez viszonyított arányát mutatja meg, alakulását befolyásolja az árfolyam változása is. Ha ez a mutató nő, az azt jelenti, hogy Magyarország relatíve drágább lett a régióban – vagyis ugyanazt a munkát/terméket nagyobb bérköltséggel állítják elő, mint korábban, a szomszédokhoz viszonyítva – a szerk.).
Az elmúlt 10 és fél évben 40 százalékos felértékelődés történt ebben a mutatóban Magyarországon a vizsgált országokhoz képest, ebből az elmúlt másfél évben nagyjból 20 százalékos emelkedés valósult meg. Ez viharosan gyors folyamatot jelez, és nagyobb részt az árfolyam változásának eredményeként valósult meg. Egy másik ábrával pedig azt mutatta be: miközben az egy főre eső GDP-ben Magyarország az uniós ranglista utolsó szekciójában foglal helyet, az egy főre eső közösségi fogyasztási mutatóban abszolút az élen áll:
az állam önmagára fordított kiadásai aránytalanul magasak.
Vannak azonban kedvező fejlemények is: az első félévben igen jelentősen javult a cserearány Magyarországon. Ez azt jelenti, hogy a bruttó hazai reáljövedelem lényegesen gyorsabban nőtt, mint a termelés, a reál GDP. A beruházások csökkenése nagyon lehangoló, de a készletek növekedése nem zárja ki, hogy fordulat előtt állunk ezen a téren; az uniós pénzek megszerzése mindenképp pozitív, ahogy a közpénz-lopási csatornák beszűkülése is – mondta Oblath Gábor.
Oszkó Péter szerint nem igazán látható egyelőre nagymértékű fordulat. A bizalmi környezet javulása mindenesetre jól látható, a kockázati felárak csökkenése egyértelműen tetten érhető. Az euróbevezetés időpontja nem lényeges: nem az számít, hogy 2030-ban vagy 2032-ben történik meg ténylegesen, hanem az, hogy elindultunk felé – a bejelentés egy remek kommunikációs eszköz volt. A bizalmi fordulat egyelőre ígéret alapú, és csak a finanszírozási folyamatokat érintette – a beruházási folyamatokat még nem. A növekedést most még csak a fogyasztás támogatja. Oszkó Péter azt is kiemelte: a választási osztogatás nem szokványos volt a később távozó kormány részéről: az osztogatás nem egyszeri terhet jelentett a költségvetésnek, hanem rendszerszinten épültek be az egyes elemek, ennek kezelése, korrekciója fejtörést okoz majd a mostani kormánynak, mert nem fenntartható szerkezetű növekedéshez vezetnek. A magyar gazdaság elemi érdeke a korrupció jelentős csökkentése – rövid távon azonban ez gazdasági bizonytalanságokat okoz. Fontos, hogy a folyamat gyorsan végbe menjen, kialakuljon az a gazdasági környezet, amelyben a gazdaság működni fog. Oszkó Péter is kiemelte az uniós pénzek megszerzésének jelentőségét – ezek jó elköltéséhez viszont nagy hatékonyság és komoly kormányzati munka kell.
Ne gondoljuk, hogy jól elkölteni könnyebb lesz, mint megszerezni volt – Oszkó Péter szerint ez inkább fordítva igaz. Részfordulatot már látunk, de a neheze még hátra van – mondta.
Várpalotai Viktor elmondta: 2022-től kezdve fájdalmas pontokon érték a negatív hatások a magyar gazdaságot. A magyar gazdaság energiaigényessége az egyik legmagasabb az EU tagállamai között, az árak emelkedése mellett ez a kockázati prémiumok emelkedésén keresztül is komoly kockázatot jelent. Szerinte nem a növekedés volt fenntarthatatlan, hanem a külső hatások miatt kifulladt a lendület. Két fontos dolgot emelt ki, amelyekre építkezhetünk. Az egyik a magas foglalkoztatottság, aminek köszönhetően nem kell társadalmiválság-kezelő üzemmódba kapcsolnia a magyar gazdaságpolitikának. A másik pedig, hogy a külső egyensúlyunk rendben van. Nem kell amiatt aggódnunk, hogy a külföldiek meddig hajlandóak finanszírozni minket – főleg, hogy egyébként is erősödik a bizalom.
Fotó: Youtube / Magyar Közgazdasági Társaság közvetítése
Virovácz Péter szerint a magyar gazdaságban jelenleg nincsnek uniós szinten mérhető piaci viszonyok. Újra kell építeni a bizalmat, a versenyt, a vállalatvezetési képességet. Ezek ma hiányoznak – a tudás megvan, de felszínre kell hozni. Valódi fordulat még valóban nem történt, de kijöttünk a három és fél éven át tartó gazdasági stagnálásból. Ezt támogatja a fogyasztás és a bizalom – a valódi fordulat ezen a téren valósult meg. 1993 februárja óta gyűjtik a fogyasztói bizalmi adatokat, azóta az idén júliusi emelkedés mindössze a 13. pozitív adat volt. Innen kell elindulnunk – ez jól mutatja a magyar pesszimizmust. Az üzleti bizalmat számos külső válság terheli, emellett azt sem tudni, pontosan hogyan néz majd ki a „játszótér” – a keretrendszer, amelyben Magyarországon működni kell majd. Ez pedig nehezíti a beruházások tervezését. Virovácz Péter szerint gond van a tőkefelhalmozással, és óriási a gond a magyar munkaerőpiacon is: nem fenntartható, hogy nincs szabad munkaerő, mégis korlátozni akarják a külföldi munkaerő beáramlását.
Bár van háromszázezer fő a magyar munkaerőpiacon, akik elméletileg bevonhatóak lennének – de ötven százalékuk írni és olvasni sem tud.
Nincsen a magyar munkaerőpiacon valós tartalék – mondta. A termelékenység valóban kulcskérdés – ennek azonban nehéz a fejlesztése, a beruházásokkal kezdődik. Az ehhez szükséges innovációkat nem feltétlenül kell magunknak megvalósítani – Magyarország számára járható út lehet az is, ha mások innovációit jól építjük be, magas hozzáadott értékű termelést hozunk be. Virovácz Péter arról is beszélt: a forint gyengülése már a múlté, meg kell tanulni, hogy nincsen ingyenebéd: forintgyengülésre már nem lehet profitszerzést alapozni.
Kinyitottuk az ajtót a kínaiaknak – és még fizettünk is érte
Nehéz geogazdasági környezet van jelenleg a világban – a töredezettség egy kis, nyitott gazdaság számára nehéz terep, kiemelten fontos a versenyképesség illetve az alkalmazkodóképesség, a reziliencia fejlesztése a gazdasági fordulathoz. Hogyan lehet ezeket erősíteni? – így szólt a második kérdés.
A masszív reálfelértékelődés rendkívül rosszul érinti a magyar versenyképességet – ennek a külső egyensúlyra is nagy hatása lesz, mondta Oblath Gábor. Nem ez a versenyképesség javításának legfontosabb tényezője, de a túlértékeltség csökkentése mindenképp hozzájárulna a javuláshoz. Oszkó Péter hozzátatte: erről a pályáról a visszafordulás nagyon nehéz: az nem működik, hogy valaki előbb kapja meg a fizetésemelést, és utána apránként majd ehhez igazítja a teljesítményét is, márpedig gyakorlatilag így lehet lefordítani a most zajló, Oblath Gábor által is bemutatott folyamatokat. Várpalotai Viktor a témában egy vállalati elemzést idézett, amely szerint a vállalatok számára a legnagyobb kihívást a termeléstől elszakadt bérezés jelenti.
A geopolitikai kihívásokra adott magyar válaszok koncentráltsága Oszkó Péter aggasztó: Magyarország a kínai autóiparra tett fel mindent, ami nem jött be – mondta Oszkó Péter. Hiába ível felfelé a kínai autóipar, ebből mi egyáltalán nem részesülünk:
csak kinyitottuk az ajtót amely az európai piacra vezet, de nemhogy nem kerestünk rajta, még fizettünk is érte.
A reziliencia kulcsa Virovácz Péter szerint is a diverzifikáció: mindent feltettünk a ruletten egy számra, és ez nem jött be. A magyar gazdaság komoly hátrányból indul, rengeteg a fejlesztenivaló – de rengeteg (jó és rossz) példa áll előttünk. Jó példa például a lengyel gazdaság, azon belül is a mezőgazdaság fejlesztése – ezen a téren Magyarország egyébként is nagyon gyengén áll a termelékenységet illetően. Virovácz Péter szerint van több olyan euróbevezetési példa, amelyek nem jól sültek el – ezeket pedig nem másolnunk kell, hanem tanulnunk belőle. Az euró bevezetéséhez vezető úton a hitelességet és rezilienciát importálni – mondta.
Nagyon kellenének a beruházások – minden a bizalmon múlik?
Hogyan kerülhet vissza a magyar gazdaság a fenntartható növekedési pályára? – így szólt a következő kérdés.
A versenyképesség fokozásához a beruházások beindulását kell előmozdítani; a túlerősödött forintárfolyam ennek akadályt jelent Oblath Gábor szerint. Az intézményrendszer erősségét jelző mutatók – jogbiztonság, jogállamiság, korrupciómentesség – olyan dolgok, amelyek nem kerülnek sok pénzbe, de nagyon jól megtérülhetnek a bizalom helyreállításán keresztül, ami kulcsfontosságú a beruházások beindulásához.
Kormányzati beruházásokra nem érdemes számítani akkor, amikor költségvetési konszolidáció vár a kormányra; a kormányzati működés hatékonysága viszont kulcstényező, jelentős hatása lehet a gazdaság működésére – tette hozzá Oszkó Péter.
A választási ciklikusság miatt egy-másfél év áll a kormány részére olyan nehéz feladatok elvégzésére, amelyek esetleg népszerűségvesztést hozhatnak – ezekkel nem szabad késlekedni. Cserébe javulhat a környezet, ami ösztönözheti a beruházásokat.
A tőke koncentrációját illetően pedig vannak hazai tartalékok: dinamikusan emelkedtek a lakossági megtakarítások, ezek igen jelentős részben állampapírba áramlottak. Az államháztartás finanszírozása jelenleg nem tűnik kritikusnak, nem elengedhetetlenül fontos, hogy az állam magához szívja az összes megtakarítást: Oszkó Péter szerint kell teret engedni annak is, hogy a hazai megtakarítások a tőkepiacra is áramoljanak, beruházási és fejlesztési forrást jelentsenek a hazai vállalatoknak, kkv-knak.
A legerősebb tényező, ami a magyar vállalatok fejlődését akadályozza, az a kereslet hiánya – ebben a környezetben kettős feladat beindítani a növekedést Várpalotai Viktor szerint. A bizalom emelkedése önmagában keresletemelő tényező – mind a fogyasztás, mind a beruházások esetében. A termelékenység javulásához megfelelő gazdaságszerkezet kell – főként a kkv-k termelékenységének fejlesztése, a vállalati szektor elaprózódottságának mérséklése lenne fontos Várpalotai Viktor szerint, emellett a humántőke fejlesztése is – nem csak mennyiségi, hanem minőségi szempontból. Ide sorolta azt is, hogy fejleszteni kell az ország egészségi állapotát.
Óriási kiaknázható lehetőség van a magyar gazdaságban a kis- és középvállalati szektorban Virovácz Péter szerint is. Jelentős a szakadék a nagyvállalatok és a középvállalatok között: ezt a szakadékot valahogy szűkíteni kellene. Emellett fontos lenne az is, hogy ne csak a beáramló FDI (külföldi közvetlentőke-befektetés – a szerk.) fokozása legyen az egyetlen cél: olyan helyzetet kell teremteni, ahol a magyar vállalkozások számára reális lehetőséggé válik a külpiaci terjeszkedés, a kifektetés.
Megszorítások nélkül is rendbe lehet hozni a gazdasági egyensúlyt
A folytatásban a magyar gazdaság tartós egyensúlyi problémáiról volt szó.
A jelenlegi kormány kedvező helyzetben van a kamatfelárak csökkenése miatt, és vannak tartalékai a korrupció visszaszorítása és a prioritások átrendezése miatt is.
Oszkó Péter szerint ezért az csak riogatás, hogy itt hamarosan megszorításokat kell végrehajtani – sőt, szerinte hiba lenne ilyen eszközökhöz folyamodni rövid távon.
Virovácz Péter arról beszélt: a gazdaság túlzott tempójú felpörgetése a magas energiafüggőség és a beruházások magas importigénye miatt a külső egyensúly felborulásához vezetne. Szerinte sincs szükség megszorításokra: van gazdasági növekedés, emellett fenn kell tartani a hitelességet, ami jelentősen mérsékli az adósságfinanszírozás költségét. A gazdasági egyensúly javítása így megvalósítható komoly áldozatok nélkül is. A szolgáltató szektor árai Magyarországon már a nyugat-európai árakat közelítik – a gazdasági felzárkózás így talán még komolyabb árfelhajtó hatással sem jár, feltéve hogy stabil marad az árfolyam.
Várpalotai Viktor mindezt azzal egészítette ki: az energiaszámlánk magas, a GDP 3-4 százalékát teszi ki, válsághelyzetben a GDP 10 száalékára is fel tud ugrani. A saját energiatermelés növelése nehezen lenne megvalósítható, de növekedési lehetőséget hordoz magában az energiakiadások mérséklése, mind a vállalatok szintjén, mind a lakosság vonatkozásában – például szigetelési, energiatakarékossági programokon keresztül.
A választási osztogatás és ígérgetés fejtörést okoz
Melyek azok a nagy rendszereket érintő problémák, amelyek megoldása nélkül nincs fiskális konszolidáció? – tette fel a kérdést Halmai Péter.
A fiskális konszolidáció, a költségvetés rendbetételéhez szükséges lépések közül a kormány egyelőre a valós helyzet felmérését, a kockázatok számszerűsítését tudta végrehajtani Oszkó Péter szerint. Az állami működés átalakításából, a túlárazások megszüntetéséből származó megtakarítások hatása nehezen becsülhető meg, később lesz számszerűsíthető. Az előző kormány az összes jóléti intézkedést, támogatást úgy adta, hogy mindenkinek egyformán járt, anyagi helyzettől függetlenül – most azonban érdemes gyorsan elvégezni azt a munkát, aminek eredményeként inkább célzottan adhat transzfereket az állam. Ez bizonyos „előjogok” elvételével jár – de ha a kormány elég bátor a vagyonadó bevezetéséhez, akkor ehhez is elég bátornak kell lennie Oszkó Péter szerint.
Az idei 7,5 százalékos hiánycél magasnak tűnik, de számos egyszerinek tekinthető tétel is áll mögötte – mondta Várpalotai Viktor. Ilyen a fegyverpénz, a közszolgálati dolgozók otthonteremtési támogatása, a védett üzemanyagárakhoz kapcsolódó kiadások, a januári rezsistop, az uniós bíróság ítélete miatti visszafizetések, vagy épp az RRF-hitelek. Ezek az idei hiányt rontják, de vélhetően a jövőben nem merülnek fel – ez is javíthatja az egyenleget. Emellett rendelkezésre áll egy bőséges, a GDP fél százalékát elérő tartalékalap is. A másik oldalról viszont kockázatot jelentenek a hiányra a kormány beígért intézkedései vagy épp a védelmi kiadások tervezett emelése.
Virovácz Péter is arról beszélt: a kormány úgy tűnik, betartja az ígéreteit – márpedig ezek egyenlegrontó hatással járhatnak, ezzel valamit kezdeni kell. Kiemelte:
2030-ra a kormány nem az eurót akarja bevezetni, hanem az euróbevezetés feltételeit akarja megteremteni; ehhez azonban nem csak a maastrichti kritériumokat kell teljesíteni. A költségvetésben rengeteg olyan tétel van, amelyek nem nevezhetőek „eurokonformnak” – a csatlakozási tárgyalások során ezekre majd megoldást kell találni.
Oblath Gábor kiegészítésként egy tételt emelt ki további megtakarítási lehetőségként: a közigazgatást, amely óriási ráfordítási tétel, bőven van ezen a téren megtakarítanivaló. Persze ez sem könnyű, mert a társadalmi, szociális juttatások aránytalanul alacsonyak Magyarországon.
Bizonyíték kell, nem ígéret – valamint gazdasági növekedés és újjáélesztett érdekegyeztetés
Zárszóként egy-egy üzenetet fogalmaztak meg a résztvevők.
Bizonyíték kell, nem ígéret – mondta Várpalotai Viktor. A gazdasági szereplők nagyon várják, hogy ősszel nyilvánosságra hozza a kormány a a jövő évi költségvetést és a középtávú makropályát – nagyon fontos, hogy ezek hitelesek, reálisak legyenek, és akkor megmarad a befektetők által megelőlegezett bizalom.
Legyen egy összehangolt stratégia a különböző gazdaságpolitikai ágak között – mondta Virovácz Péter. Ez akkor lehet hiteles, ha mindenki egy irányba evez. Nem a számok lesznek fontosak, hanem az, hogy mi van mögöttük: egy olyan stratégiának, hihető intézkedéssorozatnak kell mögötte lennie, amivel fenntartható a piaci bizalom az euróbevezetésig tartó úton.
Oszkó Péter arra hívta fel a figyelmet: az euróbevezetésnek valóban van egy kritériumrendszere, amiben azonban nem szerepel a gazdasági növekedés – pedig enélkül nem érhetjük el azt a gazdasági állapotot, ami az euróövezethez való csatlakozáshoz kell.
Oblath Gábor egy fontos feltételre hívta fel a figyelmet a jövőbeli euróbevezetés előnyeinek kihasználásához: az érdekegyeztetés intézményének újraélesztésére, amit elengedhetetlennek tart.
