Ugyanakkor pont ez az a csoport, amelyen belül a legnagyobb arányban találhatók a fokozottan veszélyeztetett, felújítandó ingatlanok. Egy szépen karbantartott műemlékért viszont akár több milliárd forintot is kérhet tulajdonosa, ha eladósorba kerül.
A Kulturális Örökségvédelmi Hivatal kivonata szerint összesen 37 242 műemléki épület van hazánkban. Többségük (1 143 db) Budapesten található, vidék tekintetében pedig Veszprém megye büszkélkedhet a legnagyobb darabszámmal. A műemlékek negyede magánszemélyek tulajdonában van, de gazdasági társaságok és önkormányzatok birtokában is szép számban vannak. Ezen ingatlanok mindössze 15 százaléka van állami kézben.
A magán- vagy jogi személy tulajdonában lévő műemléki épületek közel 20 százaléka fokozottan veszélyeztetett. Ezzel szemben az állami birtokban lévő ingatlanok mindössze 4 százaléka szorul felújításra – árulta el Szunyog Patrícia, a Duna House értékesítési szakértője. A régi épületek falainak károsodását leggyakrabban a csapadék okozza, ugyanis ezek a házak többnyire vízszigetelés nélkül készültek. Speciális anyagokkal és némi hozzáértéssel azonban tartósan rendbe lehet hozni, és így akár egy egészséges levegővel rendelkező edzőterem vagy wellness helyiség is kialakítható egy dohos pincéből. Ezt sok esetben ki is használják a tulajdonosok, a Kastélyprogram vagy a Széchenyi-terv keretein belül.
Nagyságrendileg a műemlékek 3 százaléka található meg jelenleg az ingatlanpiacon. A Duna House kínálatában például megtalálható egy közel 75 millió forintért árult, műemlék jellegű, felújított nádfedeles kúria Ócsán, valamint a soproni Erdészeti és Faipari Szakközépiskola – mostanra lakhatatlanná vált – egykori B épülete is, 220 millió forintért. Eladásuk azonban közel sem egyszerű, elsősorban a szakértő által említett rossz állapotuk miatt. Ha az eladósorban lévő ingatlan mégis találkozik a keresleti oldalon egy potenciális ügyféllel, a felújítási munkálatok szigorú előírásai tovább nehezíthetik, meghosszabbíthatják az eladási folyamatot. Akár fél-egy évbe is telhet, mire egy ilyen típusú épület gazdát cserél, ráadásul a magántulajdonban lévő, örökölt műemléki épületek nyomottabb áron is kerülhetnek értékesítésre romló állaguk miatt. A felújított, leginkább idegenforgalmi, üdülési célú hasznosítással működő ingatlanok – mint például a világhírű Relais&Chateu lánc tagjaként a Hertelendy Kastély – viszont akár több milliárd forintba is kerülhetnek egy esetleges eladás esetén.
Kik vásárolják fel a műemléki épületeket?
A magántulajdonú kastélyok méltó hasznosításában jól elkülöníthető azon magántulajdonosok személye, akik sikeres vállalkozók, és hazai vagy külföldi magáncégek keretében idegenforgalmi vagy reprezentációs – egyben lakhatási – célra vásárolják meg ezeket az ingatlanokat. Jellemzően rendkívül körültekintően, biztos finanszírozási körülmények között döntenek a vásárlás mellett, nem riasztja el őket a kiszemelt ház esetleges leromlott állapota vagy a szigorú felújítási előírások, és elkötelezettek, hogy visszaállítsák az épület régi pompáját – írta le a potenciális vevői réteget Szunyog Patrícia.
Az 1997. évi LIV., műemlékvédelemről szóló törvény részletesen összefoglalja a jogszabályi megkötéseket
Mivel ezek az alkotások – tulajdonjogra valótekintet nélkül – az egész nemzet közös kulturális kincsei, védelmük komoly összefogást kíván, fenntartásuk és méltó használatuk közérdek. Hatósági kötelezés a műemlék fenntartására, jó karbantartására vonatkozó kötelezettség teljesítése mellett műszaki felülvizsgálata, felújítása, helyreállítása, a belső terekbe nem illeszkedő szerkezetek, burkolatok, díszítmények, berendezési tárgyak eltávolítása, átalakítása, az engedély nélkül vagy engedélytől eltérő módon épített házrészek lebontása. A Duna House szakértője kiemelte, hogy aki a műemlékben részben vagy egészben kárt okoz, megsemmisít, arra műemlékvédelmi bírságot rónak ki, amelynek értéke 20-tól 200 millió forintig terjedhet, kategorizálás függvényében. A tulajdonos emellett köteles a hatóságnak lehetővé tenni a műemlék tanulmányozását, megtekintését, dokumentálását, indokolt esetben akár a műemlék nagyközönség által történő látogatását – természetesen oly módon, hogy a tulajdonost rendeltetésszerű használatában, életviszonyaiban ne zavarják.
