Ahány ország, annyiféle megoldás születik a koronavírus-járvány okozta gazdasági sokkok kezelésére, egy dolog azonban közös: irgalmatlan összegű mentőcsomagokat állítanak össze a kormányok a válság enyhítésére. Az elvitathatatlan tény: rengeteg pénzt és rendkívüli megoldásokat igényel a jelenlegi helyzet, a járvány csillapodásáig ugyanis lélegeztetőgépen kell tartani a gazdaságokat.
A vállalkozások, cégek megsegítése, a munkahelyek megőrzésére irányuló intézkedések mellett a munkájukat elvesztők sem maradhatnak támasz nélkül. A gyakorlatilag teljesen leállt gazdaságokban ugyanis rettentően kevés esély van arra, hogy újra munkát tudjanak találni ezek a személyek. És nemcsak a saját szakmájukban, de rövid távon még átmeneti - szakterületeken kívül eső - munkák vállalásában is nehezen lehet bízni. Ugyan néhány terület, mint például a házhoz szállítás, futárszolgálatok, élelmiszer-kereskedelem fokozott terhelésnek van kitéve, ezáltal növekedhet a munkaerőigény, a munkavállalási lehetőségek száma itt is véges.
Ilyen körülmények között pedig nagyon fontos, hogy az a - hazai viszonylatban becsült - több százezer ember, aki hirtelen elveszítheti a munkáját, ne maradjon segítség nélkül. Ebben a helyzetben jó megoldásnak tűnik egy veszélyhelyzeti alapjövedelem átmeneti bevezetése, amire többek között az USA-ban, Hong Kongban és Szingapúrban is volt példa, de Európán belül az EKB elnöke, Mario Draghi szorgalmazza az alapjövedelmet.
Mint arra egy korábbi cikkünkben rámutattunk, a kormány elé került gazdaságmentő javaslatok alapján jó esély mutatkozik arra, hogy a magyar állam valamilyen mértékben beszáll a fizetésekbe - ha megmaradnak a munkahelyek. (szerk.: fontos, hogy a megmaradó munkahelyért cserébe átvállalt fizetést nem szabad összekeverni azzal, hogy az állományból kikerültek megkapják-e korábbi fizetésük bizonyos százalékát az államtól. Utóbbi felel meg az alapjövedelemnek) A munkájukat elvesztők azonban a jelek szerint nem bízhatnak abban, hogy egyfajta alapjövedelem bevezetéséről is döntést hoz a kormány. Pedig ezt a nemzetközi példák mellett már az ellenzéki pártok és hazai közgazdászok is erősen javasolják az Orbán-kormánynak.
Szalay-Berzeviczy Attila, a Budapesti Értéktőzsde korábbi elnöke egy Facebook-bejegyzésben fogalmazta meg véleményét, miszerint a várható gazdasági károk következményeinek mérséklésére négy vagy öt hónapig mindenkinek alapjövedelmet kell biztosítani. A valaszonline-nak adott interjújában ehhez még hozzáfűzte:
"nem látom itthon sem megkerülhetőnek az alapjövedelem mihamarabbi bevezetését mindazok esetében, akik a vírus következtében most mindenféle jövedelem nélkül maradnak."
Hasonló véleményt fogalmazott meg nemrég Surányi György volt jegybankelnök is, aki szerint legalább három hónapig havonta és fejenként a munkájukat elvesztőknek 100 ezer forintot, plusz gyermekenként 50 ezer forintot kellene adni a költségvetésből.
Válaszút előtt az Orbán-kormány
Bár világszerte több példa is van már az alapjövedelem bevezetésére, a kérdést illetően az Orbán-kormány rendkívül nehéz helyzetben van. 2010-es hatalomra kerülése óta ugyanis a kormány ideológiájának alapkövét a "segély helyett munka" elv és a munka alapú gazdaság képe jelenti. Emellett pedig - mint az a péntek reggeli interjúban is megerősítést nyert - a mostani válságkezelés során is kitart a kormány, nem szeretne visszatérni a segélyalapú gazdaság időszakába.
"Úgy küzdjünk meg ezzel a válsággal, hogy ne adjuk fel a céljainkat, ne adjuk fel azt, amit elértünk, ne adjuk fel Magyarország függetlenségét (...), a munka alapú gazdaságot és a büszke élet lehetőségét sem" - fogalmazott Orbán Viktor.
Ebből pedig joggal sejthető: jelen helyzetben sem hisznek a kvázi "ingyenpénz" ötletében. Olyannyira, hogy a múltbeli történések alapján még az sem kizárt, hogy ez a lehetőség fel sem merült a kormányon belül.
Hétfőn a parlamentben ugyanis a párbeszédes képviselő, Tordai Bence témával kapcsolatos felvetésére Orbán Viktor elmondta: az alapjövedelmet nem támogatja.
"Minden vitára emlékszem, ami erről szól, kell-e adni mindenféle teljesítmény nélkül a magyar embereknek 100 ezer forintot, és további 50 ezret gyerekenként. Minden magyar ember ki tudja számolni, hogy mibe kerül, hova kerül-e és hogy jó lenne-e". Sokkal inkább azt kell megcélozni, hogy az embereknek legyen munkája és tisztességes bére.
Miben reménykedhetnek a munkájukat elveszítők?
Továbbra is távol áll tőlünk a jósolgatás és tippelgetés, viszont az elmúlt 10 év kormányzása, kormányfői észjárása és irányelvek alapján elég jól kirajzolódnak a lehetséges megoldások azok számára, akik elveszítik a munkájukat a járvány miatt. Bár a rendkívüli helyzetek rendkívüli válaszokat követelnek meg, az Orbán-kormány részéről komoly meglepetés lenne a fentiek miatt az alapjövedelem bevezetése és a "segély helyett munkát" elv felrúgása. Még akkor is, ha az csak pár hónapra szólna, ezzel ugyanis szembe mennének a teljesítmény alapú fizetés és megélhetés eszméjével.
Mint az a péntek reggeli rádióinterjúból kiderült: a fő hangsúly két dolgon lesz: a munkahelyek megőrzésén - ezzel mérsékelve a munkanélküliséget -, valamint az újak teremtésén - ami a munkájukat vesztők elhelyezkedési esélyein javíthatna.
Célzott intézkedésként politikailag vállalhatóbb lenne a kormánynak a munkanélküli ellátás jelenlegi 3 hónapos jogosultsági idejének meghosszabbítása. Valójában azonban erre nem feltétlenül lenne szükség, ha újra bevetik a korábban már bizonyított csodafegyvert, a közfoglalkoztatási programokat. Ez ugyanis tökéletesen beleillik a munka alapú gazdaság ideológiájába, az állami büdzséből érkező fizetés mögött pedig meglesz a "teljesítmény" is.
Ha újra felfuttatják ezeket az állami programokat, elengedhetetlen a közfoglalkoztatási bérek felzárkóztatása. Azok ugyanis harmadik éve változatlanok (bruttó 81 ezer, nettó 54 ezer forint) és egyre jobban leszakadtak a minimálbértől is. Igaz, nem sokkal ezelőttig a közmunkás fizetések befagyasztása alacsony szinten összhangban volt a célokkal. Jelen helyzetben azonban megengedhetetlen, hogy a munkájukat most elveszítők, majd esetleg közfoglalkoztatási programokba kényszerülők a minimálbér mintegy feléért dolgozzanak.
Fokozza a bizonytalanságot, hogy a közmunkások általában terepen - árokszéleken, közterületen - dolgoznak, márpedig ez a fajta foglalkoztatás a kijárási korlátozások közepén nem javallott.
