Aki belelapoz Magyarország legfrissebb konvergenciaprogramjába, az megnyugodhat. Abban ugyanis nyoma sincs a költségvetési és monetáris politika (jobban mondva, azok irányítói, Varga Mihály pénzügyminiszter és Matolcsy György jegybankelnök) között meglévő, időnként heves véleménykülönbségnek. Noha a Magyar Nemzeti Bank (MNB) vezetője nem fogta vissza magát, különösen a járvány kitörése óta fogalmazott meg sorra kritikákat a hazai gazdaságpolitika vitelét illetően, fordulatot, vagy legalábbis irányváltást sürgetve. Legutóbb, néhány napja egy kétéves stabilizációs programra tett javaslatot, benne egy adóreformra.
Mindazonáltal a konvergenciaprogramban egyetlen értékelő mondat, megjegyzés nem szerepel, mintha az MNB által átküldött szöveget vette volna át egy az egyben a kormány. Erre lehet következtetni a tények felsorolását követő kijelentésből, miszerint
„összességében elmondható tehát, hogy a magyar monetáris politika fókuszában 2021-ben a koronavírus- járvány gazdasági és piaci hatásainak, majd a növekvő inflációnak enyhítése állt”.
Ugyanez az ember érzése a hazai pénzügyi szektor folyamatait taglaló rész olvastán. Eszerint „az infláció leszorítása jegyében végzett monetáris szigorítás a lakossági, a vállalati és a kamattámogatott hitelezésbe is begyűrűzik. Mindez kamatköltség-növekedést hoz a piaci szereplőknek és a költségvetésnek is, melynek jelei már az idei első negyedév végén is tetten érhetők. Az orosz-ukrán háború, a beszállítói láncok fennakadásai, valamint a nyersanyagárak emelkedése felfelé mutató hitelkockázatokat jelenthetnek a háború elhúzódása függvényében, a bankok részéről ezért érzékeny és reagálásra kész magatartás szükséges az esetleges hitelkockázatok mérséklése jegyében”.
Az, hogy mi az ára a jegybanki válságkezelésnek, csak jó szándékkal is utalásszerűnek minősíthető módon szerepel. Nevezetesen, hogy
„az MNB veszteségének megtérítésével is számolni kell középtávon, az MNB jelentős tőkéje mellett jelenlegi prognózisunk szerint erre először 2024-ben kerülhet sor”.
Ebből a mondatból több következtetésre is juthatunk. Mindenekelőtt arra, hogy az MNB a következő években veszteséges lesz. Ez persze nem újdonság, hiszen maga Matolcsy kürtölte világgá január végén, a Magyar Nemzet internetes oldalán, hogy „az MNB korábbi nyereségét a sikeres válságkezelés jegybanki költségei, valamint a megugró infláció miatt emelkedő jegybanki kamatok együtt veszteségbe fordítják, ami évi többszáz milliárd forinttal is növelheti a költségvetés kiadásait”.
Ez azért volt korszakos jelentőségű bejelentés, mert azóta, hogy Matolcsy 2013 márciusában átvette az MNB irányítását, a jegybank 2020-ig minden évét nyereséggel zárta, ráadásul a 2019-es és a 2020-as (hajszálra ugyanakkora, 254 milliárd, illetve 255 milliárd forintos) profitja jócskán meghaladta az azt megelőző esztendőkét – az árfolyamnyereségeinek hála.
A jegybank eredménye alapvetően három tételből adódik: a kamateredményből, a (realizált) árfolyameredményből, illetve a banküzemmel és a működéssel kapcsolatos eredménytételekből.
Most azonban Matolcsy jelzése szerint évente többszáz milliárd forintos veszteség jöhet. Hogy elsőként, 2021 után pontosan mennyi is, arra napokon belül fény derül. (Azt követően, hogy az állam, mint részvényes az MNB-törvény alapján részvényesi határozatban tudomásul veszi az MNB igazgatósága által megállapított, könyvvizsgálói záradékkal ellátott számviteli beszámolóját. Az MNB-ben ugyanis nincs közgyűlés - hívta fel cikkünk megírása után a figyelmet az MNB.) Azt természetesen előre nem lehet megjósolni, hogy a tavalyin kívül még hány évig lesz negatív eredménye a bankok bankjának.
Abból, hogy a költségvetés középtávon számít a veszteség megtérítésére, sem lehetünk okosabbak, hiszen a tankönyvek szerint a középtáv 1-től 5-ig évig terjedhet. Azaz ad absurdum, akár még 2025-ben is veszteséges lehet az MNB. Ez azért figyelemreméltó, mivel annak az évnek a márciusában jár le Matolcsy hatéves mandátuma. Ez kétségtelenül új helyzet, jelentős pálfordulás lenne a 2013-2020 között csak nyereséget elkönyvelt jelenlegi jegybankelnök számára.
Érdekes ugyanakkor az a kitétel, miszerint a költségvetés csak 2024-ben számol először azzal, hogy meg kell térítenie a jegybank veszteségét, mondván, addig azt az MNB jelentős tőkéje fedezheti. Ez utóbbi tételnek még csak a 2020 végi értéke ismert. Ez közel 1113 milliárd forint volt. Amiből tehát a puszta matematika alapján az következik, hogy a jegybank 2021-2023 között éves átlagban 371 milliárdos veszteséget szenvedhet el – ennek valószínűségét növeli, hogy Matolcsy is többszáz milliárdos mínuszt helyezett kilátásba.
Abból pedig, hogy az MNB-elnök közlése szerint a jegybanki alapkamat infláció miatti emelése döntötte veszteségbe 2021-ben az eredményt, arra lehet következtetni, a mostaninál még akár jóval magasabb szintekre is mehet a most 5,4 százalékos ráta. Ez elhúzódó inflációt sejtet, noha a jegybank a legutóbbi monetáris tanácsi ülés után azt kommunikálta, hogy reményei szerint a fogyasztóiár-index 2023-ban már visszatérhet a 3 százalékos középtávú célja közelébe. Ezt nem zárja ki, hogy a konvergenciaprogramban a jövő évre 5,2 százalékos prognózis szerepel, hiszen ez átlagos érték.
Persze, ha a forint tovább gyengülne, akkor amit az MNB elveszítene a vámon, abból valamennyit visszahozhatna a réven. Hiszen ebből származott a brutális árfolyamnyeresége a korábbi években. Csakhogy, ha bejön a kormány konvergenciaprogramban olvasott jóslata, akkor erre nincs esélye. Eszerint ugyanis a forint euróval szembeni átlagárfolyama ugyan az idei 373,9-es szintnél 2023-2026 között magasabb lehet, de csak 377,1. Más kérdés, hogy a mostani és a további években vélhetően hasonlóan bizonytalan piaci környezetben mekkora realitása van egy ilyen előrejelzésnek.
