Mit kíván tenni annak érdekében, hogy a jegybank és a kormány közötti véleménykülönbségnek a magyar gazdaság és társadalom ne lássa kárát? Egyebek mellett ezt a kérdést szegezte írásban Tóth Bertalan, az MSZP volt elnöke, jelenlegi országgyűlési képviselő Matolcsy Györgynek, a Magyar Nemzeti Bank (MNB) elnökének.
Tóth felidézte, hogy Matolcsy március elején, az Országgyűlés plenáris ülésén elmondott beszéde nyomán írásbeli kérdéssel fordult a kormány több tagjához is, melyben az MNB-elnök által is felvetett problémákra hívta fel a figyelmet.
Az említett felszólalásában Matolcsy egyebek mellett úgy fogalmazott, hogy „több hibát elkövettünk, ami utolért minket. A kormány hibás gazdaságpolitikai fordulatot hajtott végre”. A nagy műhibák között például a költségvetés elengedését is megemlítette.
Az MSZP-s honatya kérdésére Nagy Márton gazdaságfejlesztési miniszter megbízásából válaszoló államtitkár ezt másképp látta. Fónagy János szerint a költségvetés nem lett elengedve. Mint írta: „A GDP 4,6 százalékkal növekedett. Minden eddiginél több volt a munkahely, minden korábbit meghaladta az exportteljesítmény, és 20 éve tavaly volt a legmagasabb a tőkebehozatal Magyarországra. Mindemellett a költségvetési hiányt és az államadósságot is csökkentettük.”
Hasonló álláspontot fogalmazott meg a Varga Mihály pénzügyminiszter helyett válaszoló Tállai András államtitkár is. Eszerint „a kormányzati intézkedéseknek és a 2019 előtti gazdaságpolitikai ciklusnak köszönhetően a magyar gazdaság jól teljesített, a válságban és az azt követő kilábalási periódus alatt is Magyarország GDP-növekedése meghaladta az EU átlagát.”
Matolcsy az ominózus március elejei felszólalásában azt is kijelentette, hogy „jó a fejlett technológia behozatala, jó, ha új modern technológiát hoz be, na de ha ezt nem teszi és alacsony a hozzáadott értéke, például 18 százaléka az akkumulátor ágazatban akkor ez csapdaként működik.”
Ez alapján Tóth azt tudakolta Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminisztertől, hogy a külföldi akkumulátorgyárak Magyarországra telepítésével el lehet-e érni a fejlett gazdasággal rendelkező országok szintjét, valamint arra is kíváncsi volt, hogy valóban csupán 18 százalékos lesz-e a hozzáadott érték ezekben az üzemekben, és ha nem, akkor mennyi. Az ezek szerint bevett kormányzati protokollá vált metódus alapján a miniszter helyett válaszoló államtitkár – ez esetben Menczer Tamás – erre azt bírta írni, hogy „az akkumulátorgyárak alapvető feltételei a jövőbeli gazdasági sikernek”.
A következő Matolcsy-idézet szerint „világos cél kell. Magyarországnak volt a 2010-es években 1 millió új munkahellyel világos célja, most nincs”. Az MSZP exelnöke azt kérte számon Nagy Mártonon, hogy miért nincsen a kormánynak gazdaságpolitikai stratégiája a következő tíz évre. Nagy államtitkára, Fónagy válasza szerint „a kormány gazdaságpolitikai stratégiája a munkahelyek, a családok, a nyugdíjasok és a kis- és középvállalkozások védelmét biztosítja.” (...) ”folytatja beruházásösztönzést és a munkahelyteremtést középpontba helyező ipar- és gazdaságpolitikát. Iparpolitikánk befektetésekre, beruházásokra helyezi a hangsúlyt. Több energiára lesz szükség, ezért a kormány meghozta a zöldenergia fejlesztéséhez szükséges döntéseket, gyorsítjuk Paks II-t, és döntöttünk arról is, hogy gázerőműveket fogunk építeni azért, hogy kiszolgáljuk a nagy ipari központokat.”... „A gazdaságpolitikai stratégiánk eredményeként az év végére egyszámjegyűre csökkentjük az inflációt.” Sorait azzal zárta, hogy „A fentiekből reményeim szerint Képviselő Úr számára is nyilvánvaló, hogy a magyar kormánynak határozott és egyértelmű gazdaságpolitikája van.”
A fentiek alapján Tóth azt a következtetést vonta le, hogy „a jegybank és a kormányzati gazdaságpolitika nem egy malomban őröl, az álláspontok egy jottányit sem kerültek közelebb egymáshoz. Joggal merül fel tehát a veszélye annak, hogy a hazai pénzügyi rendszer és a gazdaság két fontos alakítójának véleménykülönbsége semmi jóra nem vezet”. Ezért megkérdezte Matolcsyt, hogy
1. Mit gondol a magyar kormány képviselőinek fenti válaszairól?
2. Milyen fórumokon jelezte a magyar gazdaságpolitika irányával kapcsolatos kritikai észrevételeit?3. Mit kíván tenni annak érdekében, hogy a jegybank és a kormány közötti véleménykülönbségnek a magyar gazdaság és társadalom ne lássa a kárát?
Matolcsy válaszában már korántsem volt olyan harcias, mint a plenáris ülés előtt, a december eleji bizottsági felszólalásáról nem is beszélve, amikor még élesebben fogalmazott. Az MNB elnöke ugyanis most mindössze annyit írt vissza, hogy a jegybank elsődleges célja az árstabilitás elérése és fenntartása és ennek a célja a veszélyeztetése nélkül támogatja a kormány gazdaságpolitikáját – ami szóról szóra megegyezik a jegybanktörvénnyel. Matolcsy még hozzátette: ebből kifolyólag az MNB prioritása az infláció letörése, amihez jelenleg fegyelmezett és szigorú monetáris politikára van szükség.
A jegybankelnök úgy folytatta, a magas infláció jelentősen csökkenti a jövedelmek vásárlóértékét, elértékteleníti a megtakarításokat és megnehezíti a beruházásokkal kapcsolatos kalkulációkat, így általánosan negatív hatással van hazánk növekedési pályára is. „Ezért az infláció elleni küzdelem nemzetstratégiai érdek, ugyanakkor meg kell találnunk azt az egyensúlyt, amivel az infláció mielőbbi letörése mellett elkerülhetővé válik a recesszió is. A közös cél mielőbbi elérése érdekében pedig folyamatos egyeztetések zajlanak a monetáris és a fiskális politika között”.
Márpedig ez a békülékeny hangnem már 180 fokos fordulatnak tekinthető ahhoz képest, amilyen kritikákkal illette a jegybankelnök a kormányt korábban két alkalommal is. Más megközelítésben persze úgy is fogalmazhatunk, hogy tulajdonképpen az MNB elnöke megszívlelte az ellenzéki képviselő intelmeit, annak érdekében, hogy a jegybank és a kormány közötti véleménykülönbségnek a magyar gazdaság és társadalom ne lássa a kárát. Azt már fel sem tételezzük, hogy szóltak neki a kormányból, hiszen mégiscsak a független jegybankról és annak vezetőjéről van szó.
(Csabai Károly szerzői oldala itt érhető el.)
