A hétfői tőzsdei kereskedésben 97 euró/MWh ár felett is járt az európai piacon meghatározónak számító TTF gázár. Ez nemcsak az idei év legmagasabb értke, de ennél magasabb árat utoljára 2022-ben láthattunk. Öröm az ürömben, hogy a megugró ár nem elsősorban azonnali fizikai hiányra, hanem a téli szezon előtti készletezési kockázatra utal. Az uniós tárolók töltöttsége ugyanis az elmúlt évek azonos időszaki átlagánál jóval alacsonyabb, és ebben kiemelten a német készletek elmaradása húzza le a közösségi átlagot. Miközben ugyanis uniós szinten a tárolók töltöttségének átlaga 75 százalék, addig Németország – amely az EU legnagyobb gázfogyasztója és egyben a régió legnagyobb tárolópiaca is – 62 százalékon állt az október 23-i adatok szerint.
További friss árfolyamokat itt találhat, laptársunk, a szintén a Klasszis Médiához tartozó Privátbankár elemzéseit pedig a témában itt olvashatja.
Ez már csak azért is számít jelentős hiánynak, mert a 2022-es energiakrízis miatt az EU-ban született egy 90 százalékos szabály, amely eredetileg azt mondta ki, hogy a fűtési szezon kezdetére a tárolóknak el kell érniük ezt a szintet. Az előírást annyival tették később rugalmassá, hogy a 90 százalékos szintet immár nem egy konkrét napra, hanem az október 1. és december 1. közötti időszakban tetszőleges időpontban kell elérni. Németország persze élhet a beépített mentességekkel és könnyítésekkel, így a jelenlegi alacsonyabb szint ellenére sem kényszerülhet azonnali szankciókra. Az uniós szabályozás ugyanis biztosít eltérési lehetőségeket, ám legkésőbb december 1-jéig így is el kellene érnie legalább a 75 százalékos szintet, ami „nem lesz sétagalopp”.
Némi könnyebbséget jelent a német és általában az európai fogyasztók és szolgáltatók számára is, hogy az ősz eddig enyhe volt, és előreláthatólag a következő hetek is a sokéves átlagnál jóval kedvezőbbek lehetnek, így a fogyasztás mérsékelt maradhat. De az is segítséget jelenthet, hogy az elmúlt hetekben a közel-keleti térségből érkező aggasztó hírek ellenére is felpörgött az LNG-gáz szállítása. A hajóforgalom-figyelő szolgáltatók szerint a Közel-Kelet olajexportja szeptemberben visszatért a háború előtti szint közelébe, októberben pedig a szoroson áthaladó olajáramlás napi 11,7 millió hordó körül alakult, megközelítve a korábbi átlagot. Emellett az LNG-forgalom is javult, de még mondható teljesen normálisnak; a kockázat tehát csökkent, de nem tűnt el.
Fotó: DepositPhotos.com
A szakértők arra hívják fel a figyelmet, hogy a Hormuzi-szoros körüli fejlemények önmagukban már nem indokolnak további áremelkedést, ám a fennmaradó katonai és biztosítási kockázat miatt a piac továbbra is óvatos és az árazás alapján kockázatosnak tartják ezt a szállítási útvonalat. A gázpiacot az iráni háború és az energetikai szempontból kulcsfontosságú Hormuzi-szoros lezárása azért érintette érzékenyen, mert a Katarból érkező LNG-ellátás hosszabb ideig akadozott, miközben az arab állam a világ egyik legfontosabb exportőre. A háború első hat hónapjában Katar – a publikus információk szerint – mindössze 18 tankerhajónyi LNG-t szállított le, szemben az egy évvel korábbi 509-cel. Az EU számára ez azt jelentette, hogy a készletezési szezonban kevesebb és drágább LNG állt rendelkezésre, miközben a fuvar-, biztosítási és kockázati költségek is nőttek, ezzel párhuzamosan pedig az év elejei 30 euró körüli szintről közel 100 euróig ugrott fel az ár.
Összességében uniós szinten ugyan van ok az aggodalomra, ám a szakértők szerint ellátási problémák nem lesznek. Az viszont már nagyobb gond, hogy az európai gazdaságok jó ideje versenyképességi problémákkal küzdenek, és a megdráguló energia tovább ronthatja a helyzetüket. Az amerikai tőzsdei ár (Natural Gas) és az európai között ugyanis jelenleg nagyjából tízszeres a különbség, ami energiaintenzív szektorok esetén már-már ledolgozhatatlan.
Mi lesz Magyarországgal?
Ahogy fent jeleztük, uniós szinten nem kell ellátási problémákkal számolni, mindez igaz Magyarországra is. Hazánk már csak azért is kedvező helyzetben van, mert fogyasztásarányosan az egyik legnagyobb tárolói kapacitással rendelkezünk, és a magyar töltöttségi szint meghaladja az uniós átlagot. (A várható hazai ellátási helyzetről szeptemberben részletes elemzést közöltünk.)
Ugyanakkor érdemes megnézni a megugró ár gazdasági hatásait. Hiszen 2022-ben, amikor a forint a történelmi mélypontját elérte az euróval szemben (435 felett is volt az árfolyama – a szerk.), az egyik legnagyobb probléma az energiaszámla fizetése volt. A kialakult helyzet akkor azzal fenyegetett, hogy ha tartósan magasan maradnak az árak, akkor akár csődközeli helyzetbe is kerülhet az ország – nem véletlenül alakították akkor át a rezsikedvezmények rendszerét.
Szerencsére a mostani magas árak ellenére a 2025-ös és az idei átlagár között messze nincs akkora különbség, mint amit feltételezhetnénk. A szakértők szerint ugyanis a többéves rekord ellenére 20 százalék alatt van az átlagárak közötti különbség. Persze ez is tetemes pluszköltséget ró mind az államháztartásra (azon belül is a költségvetésre) – amely a piaci árak és az uniós szinten legalacsonyabb áram- és gázár közötti különbözetet finanszírozza –, mind a piaci árat fizető vállalati szférára. Ugyanakkor az elmúlt évek inflációjával és szerény mértékű növekedésével korrigálva a mostani 100 euró körüli ár jóval kisebb terhet jelent, mint a négy évvel korábbi áremelkedés. (Arról nem is beszélve, hogy akkor gyakorlatilag szinte a legmagasabb áron sikerült Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszternek tetemes mennyiségű orosz gázt lekötnie, míg most hasonló pluszköltséggel nem kell szembenézni.)
Így ez jórészt megmagyarázza, hogy most, amikor az energia drágul, miért nem gyengült erősebben a forint. Ebben persze az is közrejátszik, hogy a Magyar Nemzeti Bank politikája jó ideje a stabil devizaárfolyam fenntartását is szem előtt tartja, emiatt pedig az alacsony infláció ellenére viszonylag magasan tartják az alapkamatot (ez jelenleg 5,5 százalék – a szerk.), ami komoly reálhozamot biztosít a forintba fektetőknek. Plusz az új kormány hitelessége is jóval magasabb, mint az akkor regnálóé volt, amelyet tovább erősítettek a jövő évi költségvetésről eddig közöltek.
A szakértők szerint a következő két hónap áralakulásában több tényező is szerepet fog játszani. Ezek közül a legfontosabb az iráni háború és a Hormuzi-szoros átjárhatósága. Értelemszerűen a keresleti oldal is kulcskérdés, ami a hideg időjárás érkezésével ugorhat meg, míg enyhe időjárás esetén akár még a mostani tárolói szintek mellett is áresés jöhet. Az elmúlt hetek trendjei alapján az ázsiai vevők komoly árversenyt indítottak az LNG-szállítmányokért (a TTF megugrása ezt követi le), így az ottani kereslet alakulása sem irreleváns számunkra. Bár valószínűségét tekintve ennek van a legkisebb kockázata, de az európai piacot ellátó államok (Norvégia, Oroszország, egyes észak-afrikai országok) lépései is megmozgathatják a piaci árakat.
Összefoglalva azt mondhatjuk, hogy sem a magyar, sem az európai fogyasztóknak nem kell attól tartaniuk, hogy nem lesz gáz, ugyanakkor a magasabb árak gazdasági hatásaival számolni kell. Ez ugyanis rontja a vállalatok versenyképességét, miközben ennek költségvetési hatása is lehet. Ráadásul – hasonlóan a magas olajárhoz – az inflációs kockázatokat is növeli. Magyar szempontból az is leszögezhető, hogy a magasabb költségvetési teher inkább rászoríthatja arra a kormányt, hogy alakítsa át a rezsicsökkentés rendszerét, miközben alacsony árak esetén a mostani szisztéma akár tartósan is fennmaradhatna.
