A magyar gazdaság szempontjából a Tisza párt legfontosabb választási ígérete az euró bevezetésének megteremtése, amely messze túlmutat a forint lecserélésén. Ennek ugyanis alapvető feltétele a gazdaság rendbetétele, vagyis a kezelhető mértékű adósság, a finanszírozható költségvetési hiány és az alacsony infláció.
Számos szakértő fejtette ki az elmúlt hónapokban a véleményét, és visszatérő elem volt, hogy mielőtt pro vagy kontra ítéletet mondanánk, várjuk meg legalább a 2027-es költségvetést, hiszen az abban foglalt hiánycél meghatározó lesz a gazdasági pályát illetően.
Tamáskodhatunk persze, hiszen az előző kormány idején Nagy Márton gazdasági miniszterként (illetve előtte Varga Mihály pénzügyminiszterként) rendre olyan költségvetési törvényt nyújtott be, amely többé-kevésbé fenntartható pályát és kezelhető hiánycélt jelölt ki, miközben az utóbbi években a végleges adatok általában köszönőviszonyban sem voltak az előzetes tervekkel. Amiben közrejátszott a nemzetközi környezet, a rossz tervezés és a magyar kormány politikája miatti bizalomvesztés. Ebből a szempontból ugyanakkor kifejezetten örömteli, hogy miközben az elemzői konszenzus 5,2 százalékos hiányról szólt az utóbbi napokban, addig a jövő évi büdzsé fő számai közül a hiánycél ennél jóval ambiciózusabb: Magyar Péter miniszterelnök hétfőn a parlamentben 4,9 százalékos GDP-arányos célt jelentett be.
A részletek a költségvetési törvény benyújtásakor tisztázódnak, de számos tervezett lépést így is bemutatott a miniszterelnök, amire lentebb még kitérünk. Amit előzetesen látni lehet, hogy a cél még úgy sem nevezhető légből kapottnak, hogy közben nagyon sok választási ígéretét igyekszik a kormánypárt beváltani, ami tetemes új költségvetési terhet jelent.
A tervek akkor lesznek véleményünk szerint tarthatóak, ha a kilátásba helyezett megtakarítások ténylegesen megvalósulnak.
Magyar Péter hosszan sorolta, hogy mennyi mindenre folyt el feleslegesen a magyar emberek pénze, és azt ígérte, hogy soha nem látott mértékben fogják majd vissza a közpénzek pazarlását. Mint jelezte, kormányzati kommunikációra, túlárazott közbeszerzésre, autópálya-koncesszióra, tiltott pártfinanszírozásra, propagandára költöttek eddig, most viszont a miniszterelnök szavai szerint visszaadják ezt a pénzt a magyar embereknek.
Ezen lépések egy részét természetesen a közvélemény is érzékelte, de hogy ezek kapcsán a kormányzati szigor valójában mennyivel javítja majd a büdzsé egyenlegét, azzal kapcsolatban az elmúlt hónapokban is folyamatos szakmai viták voltak.
Az is kérdéses, hogy az új adók, amelyeket például külföldi nagyvállalatokra rónak ki, csökkentik-e majd a növekedést, vagy az idei bővülés után a GDP nominálisan tovább gyorsul.
Magyar Péter nagyon sok fontos bejelentést tett, hiszen a választási programjukban szereplő „osztogatás” jövőre megkezdődik.
Többek között megduplázzák a családi pótlékot, csökkentik a minimálbér esetén a személyi jövedelemadót, sőt az átlagbér alatt keresők közül mindenki többet vihet majd nettóban haza. Jelentősen növekszik a minimálnyugdíj és a legalacsonyabb nyugdíjak összege is emelkedik. És a kisnyugdíjasok számára az is nagy segítség lesz, hogy elindul a nyugdíjas SZÉP-kártya.
Ezek mellett számos terület dolgozói (egészségügy, oktatás, rendvédelem, állami felsőoktatás, közművelődés) jelentős (10 százalék feletti) béremelésre számíthatnak. Közben pedig érdemben növekszik majd az egészségügyre és a közösségi közlekedésre fordított összeg is.
Mint arról Magyar Péter beszélt, ez 2027-ben 2100 milliárd forint plusz kiadást jelent majd a költségvetés számára. Ez persze részben az áfán keresztül gyorsan vissza fog jönni, hiszen a legalacsonyabb jövedelműek esetén szinte biztosra vehető, hogy a juttatásokat (teljes egészében) el fogják költeni. Ugyanakkor – ahogy fent jeleztük – a szakértők megosztottak abban a tekintetben, hogy a kiadások fedezeteként megjelölt megtakarítások (a pazarlások megszüntetése) valóban elegendő lesz-e.
Ahogy a bejelentett új adók esetében (főleg, mert sok esetben nem ismerjük a részleteket) is sok a kérdőjel. Természetesen ezekből biztosan több százmilliárd forint fog befolyni, de ahhoz, hogy az idei várhatóan kb. 7,5 százalékos hiányt 4,9 százalékra lehessen csökkenteni, további 3-3500 milliárd forintra lenne szükség.
Éppen ezért alapfeltétel, hogy a gazdasági növekedés az idei évihez hasonlóan folytatódjék. Egy nem brutális, ám „jól látható bővülés” már csak matematikai szempontból is segít. Mivel a hiányt a GDP százalékában fejezzük ki, ha a nevező (a GDP) növekszik, a változatlan összegű forinthiány automatikusan kisebb százalékos arányt fog képviselni.
De ezen túl is lenénnek pozitív következmények, hiszen egyrészt a növekedéssel emelkedik a foglalkoztatottság és a vállalati profit, ez pedig magasabb szja-, áfa- és társasági adóbevételeket generál. Az erősebb konjunktúra pedig a kiadási oldalon is segít, mert csökkennek a munkanélküliséggel és a szociális hálóval kapcsolatos állami transzferek.
Minden más változatlansága mellett a 2–2,5 százalékos reál GDP-növekedés önmagában körülbelül 0,8 – 1,1 százalékponttal javítaná a GDP-arányos államháztartási hiányt Magyarországon. Ha ez megvalósul és a klientúra- helyett az országépítésen dolgozik majd Magyar Péter kormánya, akkor a tervezett plusz adók, az alacsonyabb állami kamatteher, az érkező uniós pénzek multiplikatív hatása (vagyis, hogy az így beáramló pénzek a későbbiekben is pozitív hatással járnak) miatt összességében megvalósulhat a 4,9 százalékos hiánycél.
Ez már csak azért is örömteli lenne, mert megerősíthetné a kormányt és a választópolgárokat is abban, hogy következetes cselekvéssel rendbe lehet tenni a gazdaságot és elérhetőek az eurózónába való belépés feltételei.
