Mit adtak nekünk a bevándorlók?
A bevándorlás korlátozása fékezi a gazdasági növekedést, ez ilyen egyszerű – írja a Financial Times-ban Ian Goldin, az Oxfordi Egyetem professzora saját friss kutatási eredményeire hivatkozva. A Citigrouppal közösen végzett kutatás alapján Goldin azt írja: az Egyesült Államokban 2011 óta elért gazdasági növekedés kétharmada közvetlenül is a bevándorlásnak köszönhető. Ha pedig az Egyesült Királyságban 1990-ben „lezárták volna” az országot a bevándorlás elől, a gazdaság teljesítménye legalább 9 százalékkal alacsonyabb lenne a mostaninál. Ez 15 év alatt több mint 175 milliárd font kiesést jelentett volna. Németország esetében egy ugyanilyen intézkedés 6 százalékos, mintegy 155 milliárd eurós kiesést jelentett volna 15 év alatt.
Ezek a számok áradásul nem tartalmazzák a migráció szélesebb körű, hosszú távú jótékony hatásait - különösen a szakképzett migránsok aránytalanul nagy hozzájárulását az innovációhoz és a jólét megteremtéséhez.
Aki hajlandó elhagyni a szülőhazáját, az sokat tehet új otthonáért
Elhagyni egy országot és új életet kezdeni egy másikban kockázatos dolog, így ez önmagában is egy olyan szűrő, amely kiválogatja a vállalkozó szelleműeket. Nem véletlen, hogy az Egyesült Királyságban a bevándorlók kétszer nagyobb eséllyel indítanak vállalkozást, mint a brit születésűek. Az USA-ban bevándorlók alapították a cégek 30 százalékát, miközben a népességnek csak 14 százalékát adják. Ráadásul a bevándorlók vállalkozásai sikeresebbek is: az amerikai „unikornisok” (legalább 1 milliárd dollárt érő startupok) több mint felét bevándorlók alapították, ahogy a Fortune 500 lista szereplőinek 40 százalékát is (ezen a legnagyobb árbevételű amerikai nyílt részvénytársaságok szerepelnek). Goldin szerint ugyanez a minta máshol is ugyanígy megfigyelhető.
Az Egyesült Államokban 2-3-szor nagyobb a valószínűsége annak, hogy egy bevándorló vállalatot alapít, szabadalmaztatott innovációt hoz létre vagy Nobel- illetve Oscar-díjat nyer, mint egy született amerikai esetében. A pozitív folyamat pedig öngerjesztő : a bevándorlók alapvető fontosságú szereplői az innovatív és dinamikus gazdaságoknak. Ezek az országok a globális tudáshoz való hozzáférésüknek köszönhetően növekednek, és még több bevándorlót vonzanak.
A bevándorlók jellemzően anyaországukban (és annak költségén) tanulnak, és nyugdíjbavonulás előtt el is hagyják a célországot – ez azt jelenti, hogy jelentősen több adót fizetnek be a költségvetésbe, mint amennyi támogatást, juttatást felvesznek. Jelenlétük jellemzően magasabb fizetésekkel, magasabb termelékenységgel, alacsonyabb munkanélküliséggel és a nők munkaerőpiaci részvételének emelkedésével jár együtt.
A különbség a külföldön és belföldön születettek foglalkoztatási rátája között az egyes országokban. A sötétebb pont az alacsonyabb végzettségűek, a világosabb a magasabban képzettek adatát jelöli. Ahol az adat pozitív, ott a külföldi születésűek foglalkoztatottsági rátája magasabb. 2009-2010, forrás: Migration and the Economy / OECD
Nem egyformán oszlik el a bevándorlás okozta jövedelem – sokan csak a nehezét kapják
A bevándorlást azonban egyre kevésbé kötik össze a világban a pozitív gazdasági hatásokkal, és egyre inkább előtérbe kerülnek a hozzá kapcsolódó negatív előítéletek. Goldin szerint ez annak következménye, hogy a bevándorlás pozitív hatásai nem egyenlően osztódnak el a társadalmakon belül. A bevándorlás a legproduktívabb régiók fejlődését segíti, tovább szélesítve a regionális fejlettségbeli különbségeket. Egy Wisconsinban elbocsátott gyári munkásnak nem könnyű a Szilícium-völgyben elért előnyöket bizonygatni – vagy a Londonhoz hasonló dinamikusan fejlődő városokban elért fejlődést azoknak, akik nem engedhetik meg maguknak, hogy ott éljenek.
Akik semmit sem tudnak a bevándorlókról, azok utálják a legjobban őket
A Citigroup-Oxford Martin School kutatás arra az eredményre jutott, hogy a migrációval kapcsolatos hozzáállás gyakran független annak valódi hatásától. Ott a legnagyobb a bevándorlás-ellenesség, ahol a legalacsonyabb a külföldön születettek aránya, mint például Lengyelországban vagy Magyarországon (2 százalék alatti), annak ellenére, hogy ezekben az országokban nagyon alacsony a termékenységi arányszám, súlyos a társadalmak elöregedése és növekszik a munkaerőhiány. (Lásd keretes írásunkat.)
Az országokon belül is gyakran fordított kapcsolat van a bevándorlás mértéke és a helyiek hozzáállása között. A Londonhoz vagy Melbourne-höz hasonló városokban, ahol a lakosság harmada külföldi születésű, sokkal befogadóbbak az emberek, mint azokon a vidéki területeken és kisvárosokban, ahol a bevándorlók csak egy kis részét teszik ki a lakosságnak.
Japánban kezd lejárni a lemez, amit Kelet-Európában csak most tettek fel
A kutatásban külön megemlítik Magyarország és Lengyelország, illetve Japán különleges helyzetét. A lengyel népesség kevesebb mint 1 százaléka külföldi születésű, a magyaré pedig kevesebb mint 2. Lengyelország és Magyarország a világ leggyorsabban elöregedő társadalmú, legalacsonyabb termékenységi rátájú országai között van, amelyeknek így alapesetben támogatniuk kellene a bevándorlást mint alapvető nemzeti érdeket, mégis itt a legnagyobb a bevándorlás társadalmi elutasítottsága. Ez a folyamat relatíve újkeletű Kelet-Európában.
Japán hosszú idő óta szembesül a világ egyik legnagyobb tempójú társadalmi elöregedésével. Ez aláássa a gazdasági növekedést, és egyébként az idősgondozás is egyre komolyabb válságba kerül az országban. Már vannak jelei annak, hogy a helyzet átalakíthatja a régóta meglévő, mélyen gyökerező bevándorlás-ellenességet az országban.
A politikusoknak csak az számít, hogy támogatást szerezzenek
Persze az, hogy a bevándorlásra egyre nagyobb politikai hangsúly helyeződik, egészen máshol gyökerezik: egyes politikusok kiragadott számokat vagy elszigetelt bűncselekményeket húznak elő, hogy politikai tőkét, támogatást kovácsoljanak maguknak belőlük. Jellemzően a jövedelmek stagnálása, az esetleges megszorítások miatti félelemre építenek. Miközben ezekre az aggodalmakra oda kell figyelni és beszélni is kell róluk, a bevándorlás megállítása nem a megfelelő válasz – írja Goldin.
A most bemutatott kutatás arra a következtetésre jutott, hogy a bevándorlás további korlátozása csak lelassítja a növekedést, növeli az egyenlőtlenségeket, aláássa a társadalmi kohéziót és a bevándorlás további szigorításának ördögi köréhez vezet. A politikusok versengése abban, hogy ki tud keményebben bánni a bevándorlókkal, mindannyiunknak árt.
