A választás előtti költségvetési osztogatásnak kifejezetten előnyös hatásai voltak a nyugdíjakra a 2021-es évben - derül ki a tavalyi évi költségvetés zárszámadásából. Ám ennek ellenére is siralmas kép rajzolódik ki, ha összességében nézzük a nyugdíjas társadalom helyzetét.
Mindenekelőtt idézzük fel, mi történt a tavalyi évben a nyugdíjak vonatkozásában. Év elején a szokásos emelés 3 százalékos volt a költségvetési törvényben jelzett várt inflációnak megfelelően. Ezt követően februárban megérkezett a visszaépülő 13. havi nyugdíja egyheti részlete. A gazdasági folyamatokra hivatkozva - és feltehetően a közelgő választásoktól sem függetlenül - a kormány a maga nemében rendkívüli döntést hozott, amikor előrehozta a szokásos novemberi kiegészítő emelést. Ez azért nevezhető joggal szokatlannak, mert a sajtó, az érdekvédelmi szervezetek és a témával foglalkozó szakemberek rendre korán jelzik, ha a valós infláció meghaladja a nyugdíjemelés mértékét, ám a kormány mindig tartotta magát a törvényben foglaltakhoz és csak novemberben igazította ki az ellátásokat. Leszámítva 2021-et.
Szóval júniusban érkezett még egy 0,6 százalékos korrekció, majd novemberben is szükséges volt hasonló lépés, akkor 1,2 százalékos további emelést hajtottak végre visszamenőleges hatállyal. Így a nyugdíjakat összességében 4,9 százalékkal emelték.
Szintén a választással lehet összefüggésben, hogy a törvényben rögzítetteket felülírva, minden érintettnek egységesen a maximális 80 ezer forintos nyugdíjprémiumot fizette ki a kormány.
A nyugdíjemelés és a 13. havi nyugdíj egyheti részével a zárszámadás szerint 7 százalékos emelkedés valósult meg, ami 2,3 százalékos reálérték-növekedést eredményezett. Ez régóta nem látott előnyös helyzetbe hozta a nyugdíjas társadalmat - legalábbis számszakilag. Ennél nagyobb reálszintű emelkedésre legutóbb 2014-ben - tehát 7 évvel korábban - volt példa.
Ennél azonban még szebb kép rajzolódik ki akkor, ha figyelembe vesszük a nyugdíjrendszerbe újonnan belépőket is. Velük együtt ugyanis még ennél is nagyobb reálérték-változást kapunk. Ennek az az oka, hogy az elmúlt évek lendületes béremeléseinek következményeként a rendszerbe mostanában belépők induló nyugdíja nagy mértékben haladja meg a korábban belépők ellátását. A jogszabályok alapján ugyanis a nyugdíja vonulás előtti időszak kereseteinek fontos szerepe van, így járhat jól az, aki az elmúlt évek bérnövekedéseinek idején vált inaktívvá. Ráadásul emellett az állomány is cserélődik; a belépők mellett vannak kikerülők is (elhalálozás miatt), az ebből fakadó átértékelődés mutatkozik meg a számok közti különbségben.
Az új belépők figyelembevételével az átlagnyugdíj tavaly az emelésekkel számolt 7 százalék helyett 9,4 százalékkal gyarapodott, ami már 4,6 százalékos reálérték-növekedést eredményezett. Az átlagnyugdíj esetében ennél nagyobb szintű reálérték-növekedésre legutóbb 2005-ben - vagyis 16 évvel korábban - volt példa, mint az az alábbi grafikonon is jól látható.
Noha a két mutató, az emelések alapján számolt reálérték, valamint az átlagnyugdíj reálértéke sok éve nem látott szinteket ért el a kormány exra juttatásainak köszönhetően, ezek eredője egy sokkal elkeserítőbb képet rajzol ki.
Ahogy az a grafikonon is jól látszik, a két érték közötti differencia ugyanis legutóbb 2008-ban volt a mostaninál is nagyobb (tavaly 2,3 százalékpont volt a különbség, akkor 2,8 százalékpont). Ez pedig a nyugdíjas társadalom folyamatos kettészakadására utal, bár lényegében természetes folyamatról van szó.
A folyamat természetes jellegére a zárszámadásban is kitérnek, mint írják:
"1989-hez viszonyítva például a végig állományban lévők nyugdíja 23,2-szeresére nőtt, az (értelemszerűen az aktuális, tehát jelentősen változott állományokra kalkulált) átlagnyugdíj viszont 27,4-szeresére. (Alapvetően a folyamatosan beáramló új nyugdíjak ellátásnövelő hatása miatt.) Ebből kiindulva, az eltelt időszak fogyasztói árnövekedését (2022-től a nyugdíjasokét) figyelembe véve a két szemléletben az ellátások reákértéke 18,8 százalékkal, illetve 40 százalékkal emelkedett 1989 óta összesen."
