A legfrissebb statisztikák arra engednek következtetni, hogy a hazai munkaerőpiac nagyjából a csúcspontja közelében járhat már. Igaz ugyan, hogy a foglalkoztatottak száma képes volt minimálisan tovább emelkedni, a munkanélküliek számában érdemi változás nem történt, ha pedig az egyes rátákat vizsgáljuk, egyértelműen stagnálás rajzolódik ki. Ez főként azért sem lehet a kormány számára túl előnyös fejlemény, mert továbbra is célja a teljes foglalkoztatottság elérése. Néhány évvel ezelőtt Orbán Viktor határozta meg ennek mércéit: 150 ezer munkanélküli, valamint 3 százalékos munkanélküliségi ráta. Ehhez a statisztika szerint 16 ezer fős, illetve 0,6 százalékpontos további csökkenésre lenne szükség.
A célhoz vezető úton azonban egyre nagyobb problémává súlyosbodott a munkaerőhiány, aminek megoldása olyan külön intézkedéseket kíván a kormány részéről, mint például a napokban indított, munkaügyi központokat érintő pilot-program, amivel legalább 50 ezer embert szeretnének visszasegíteni az elsődleges piacra. A Pénzügyminisztérium szerdai közleménye szerint "a közfoglalkoztatottak, az álláskeresők és az inaktívak munkaerőpiacra történő bevonására" fokozott figyelmet fordítanak az elkövetkezendő időszakban, hiszen körükben még jelentős a munkaerő-tartalék.
Tény, hogy a közmunkások, álláskeresők és inaktívak több mint 3,1 millió főt tesznek ki, ám számításaink szerint jelentős hányaduk nagyon nehezen foglalkoztatható. Részben a végzettségükből fakadóan, részben pedig azért, mert munkaerőpiaci szempontból hátrányos térségben élnek, ahol még mindig inkább a munkanélküliség jelenti a főbb problémát.
A legutóbbi adatok szerint 142,9 ezer közmunkás volt, akiknek több mint fele, 57,6 százaléka legfeljebb 8 általános iskolát végzett el. Ebből kiindulva a közfoglalkoztattak között a végzettséget tekintve 60,5 ezer fő lenne az, aki viszonylag könnyen megtalálhatná a helyét az elsődleges piacon. Érdemes megnézni a megyei eloszlásokat is, hiszen
a közmunkások 45,8 százaléka három megyében él: Szabolcs-Szatmár-Beregben, Hajdú-Biharban és Borsod-Abaúj-Zemplénben, ami jelzi: ebben a térségben továbbra is jelentős mértékben támaszkodik a piac az állami foglalkoztatási programokra.
Nem sokkal jobb a helyzet akkor sem, ha az álláskeresőket vizsgáljuk meg. A legutóbbi statisztika szerint több mint 257 ezren voltak regisztrálva, akik 35 százaléka szakképzetlen munkaerőt képvisel. Vagyis nagyjából 167 ezren képezik a könnyebben mozgósítható, legalább középfokú végzettséggel rendelkező tartalékot közöttük. Ha megyék szerint vizsgáljuk a létszámokat, 34,5 százaléka az álláskeresőknek, 88,8 ezren a keleti régió három megyéjében regisztráltak.
Bár az inaktívak több mint 2,7 milliós létszámot képviselnek Magyarországon a 15-74 éves korcsoportban, közöttünk mindössze 230 ezren vannak azok a legfrissebb adatok szerint, akik szeretnének dolgozni belátható időn belül. Ez 8,2 százalékos arányt jelent. A végzettséget nézve az inaktívak 36,8 százaléka legfeljebb 8 általánost végzett el, tehát nagyjából 1,02 millió ember elég nehezen lenne foglalkoztatható.
Mivel végzettség szerinti nem ismert, hogy hányan szeretnének dolgozni, ezért a teljes inaktív létszámra kapott 8,2 százalék alapján 145,5 ezren lehetnek azok, akik dolgoznának és hasznosítható végzettséggel rendelkeznek.
Ezek alapján a Pénzügyminisztérium által nevesített, 3,1 milliós összlétszámú tartaléknak 12 százaléka, 373 ezer ember foglalkoztatását lehetne hatékonyan ösztönözni. Abban az esetben, ha mindegyiküket sikerülne bevonni az elsődleges munkaerőpiacra, egész közel kerülhetnénk a kormány egy másik - egy ideje nem hangoztatott - tervéhez, az 5 millió adófizető állampolgárhoz.
Becslésünk szerint a mozgósítható, hasznos munkaerőtartalék harmada, 112 ezer ember Szabolcs-Szatmár-Bereg, Hajdú-Bihar és Borsod-Abaúj-Zemplén megyékben él, ami jelzi, hogy a kormánynak kiemelt figyelmet kellene fordítania a térség munkaerőpiaci problémáira.
Már az nagy lépést jelenthetne, ha ezekben a megyékben sikerülne az országos átlag közelébe mérsékelni a munkanélküliséget a közfoglalkoztatás súlyának csökkentésével párhuzamosan. Ehhez pedig új piaci munkahelyek kellenének, ezen a téren mérföldkő a debreceni BMW-gyár, mely nemcsak a hajdúsági megyeszékhely agglomerációjából, de távolabbi városokból is felszívhatja a munkaerőt. A történet természetesen nem ennyire egyszerű, hiszen jó eséllyel a térség munkaerő-kínálata nem feltétlenül rendelkezik azzal a szaktudással, amire az új gyárnak szüksége van.
