Magyarország és Németország gazdaság évtizedek óta szimbiózisban él, helyesebben fogalmazva, ezer szállal kötődünk a német gazdasághoz, így nekünk is létkérdés, hogyan alakulnak ott a dolgok. Kellemetlen hír, hogy Berlin felett elkezdtek gyűlni a viharfelhők, ez pedig számunkra sem kecsegtet túl sok jóval. Néhány napja publikálták például azt az adatot, amely a német ipari termelés visszaesését mutatta, ez pedig a járműipar miatt komoly figyelmeztetést jelent Magyarország számára is.
Az utóbbi időben ugyan több kormánypárti politikus és Orbán Viktor is figyelmeztetett a gazdasági válság veszélyére, a tavalyi globális konjunktúra közepette viszont az csak vaklármának tűnt. Az év végén, és az utóbbi napokban viszont ismét felerősödtek világszerte azok a hangok, amelyek az esetleges recesszió rémét vetítik előre. Indokolják ezt az utóbbi évek jegybanki politikájának változásával, így a kamatciklus fordulásával és a mennyiségi könnyítések helyett a korábban kibocsátott pénzek visszaszívásával. De a kínai gazdaság is komoly kihívások elé néz, ahogy a dél-európai országok helyzete is ingatag. Ezek pedig mind negatívan hathatnak a német gazdaságra, az ő visszaesésük pedig a magyar gazdaságra is negatív hatást gyakorolna. Ez pedig több szakértő szerint is túlmutatna a gazdasági kérdéseken, és komoly politikai kihatása lehet, könnyen lehet, hogy azok a szavazók akik a gazdasági növekedést érzékelve bizalmat szavaztak a kormánynak, alacsonyabb életszínvonal esetén nem elégszenek meg a külső ellenségekkel, és a mostani kurzus ellen voksolnak.
Azt egyébként maga Orbán Viktor is elismerte - legutóbb épp néhány napja, amikor ő tartotta a Kormányinfót -, hogy a magyar egy kis nyitott gazdaság, amely a globális és az európai folyamatoktól nem tudja magát függetleníteni. Ha megnézzük a külkereskedelmi folyamatokat és a tőkemozgásokat, akkor azt láthatjuk, hogy a nemzetközi porondot tekintve a német gazdaság kiemelkedő jelentőséggel bír. Németország messze az első számú kereskedelmi partnere hazánknak, a külkereskedelmi forgalom 27 százaléka jut rájuk, és onnan érkezik a közvetlen működő tőke 28 százaléka. Az is beszédes adat, hogy hatezer német vállalat működik nálunk, és 300 ezer embernek adnak munkát. Ha a hozzájuk kötődő beszállítókat is figyelembe vesszük, akkor az az összes hazai munkavállaló 15-20 százalékát is jelentheti. Éppen ezért, ha nekik problémáik lesznek, akkor rajtunk aligha fog segíteni bármilyen unortodox gazdaságpolitika.
A németek felett pedig kezd beborulni az ég, a bizonytalanság legalábbis már érződik a piaci szereplők szerint. Az elmúlt közel 10 év fellendülés után egyre több területen jelennek meg kérdőjelek, ezek pedig nem tesznek jót az üzletnek. Noha globális recesszióról még szó sincs, a legutóbbi előrejelzések szerint a világgazdaság idén 3 százalék alatt növekedhet, amelyre 2009 óta nem volt példa. A világ negyedik legnagyobb gazdaságának számító német, a maga 1600 milliárd euró értékű exportgépezetével pedig az akadályok láttán maga is megtorpanni látszik.
Az egy évtizednyi dinamikus növekedés után egyre több jel utalt arra, hogy lassulás várható, amit tetézett a Donald Trump által indított, vámokkal kikövezett kereskedelmi háború. Ezek szinte mindenütt bizonytalanságot szültek, amire sok piaci szereplő kivárással válaszolt. Emiatt viszont számos beruházás tolódik, a kör pedig így bezárul, hiszen emiatt máris visszafogja számos gépgyártó a termelését, ami a gazdasági növekedésre is negatívan hat. Ráadásul mindez a jövőre nézve sem sok jóval kecsegtet, borús kilátások mellett senki sem szívesen fektet be, így a gépipari termékek egyik legnagyobb gyártójának számító német gazdaság szereplői emiatt is aggódhatnak. A részben már tapasztalható lassulás pedig az üzleti környezet egészére hatással van, nem véltelen, hogy kétéves mélypontra esett a német üzleti bizalmi index értéke.
A németek számára - ahogy egyébként a magyarnak is - létkérdés az export, hiszen ellentétben más nagy gazdaságokkal a GDP kifejezetten nagy arányt, 47,2 százalékot tesz ki az áruk és szolgáltatások exportja. Ennek volumene ráadásul jelentősen nőtt 2010 óta, így a visszaesés könnyen okozhatja azt, hogy technikai recesszióba - vagyis lesz olyan negyedéve, amikor éves bázison visszaesik a teljesítménye - süllyed a német gazdaság. Azt viszont, hogy ennél súlyosabb lesz a helyzet, vagyis több negyedévben is visszaesést mérjenek - ezt hívják a gazdasági terminológiában recessziónak - egyelőre csak kevesen hiszik.
Figyelmeztető ugyanakkor, hogy 2018 harmadik negyedévében a német statisztikai hivatal, a Destatis visszaesést mért. Ez volt az első ilyen három hónapos periódus 2015 óta. Akkor az elemzők azzal magyarázták a gyengébb adatot, hogy az csak átmeneti, és ennek hátterében az áll, hogy az autógyártók elkezdtek átállni a szigorúbb környezetvédelmi szabványoknak megfelelő járművekre, és emiatt komoly termeléskiesés volt. Azóta viszont több olyan adatsor is megjelent, amely nem sok optimizmusra ad okot. Így például a beszerzési menedzser index folyamatosan csökken, és a feldolgozóipar mutatója is mélypontot ütött december, ezek pedig azt vetítik előre, hogy a GDP-növekedéssel is problémák lehetnek.
"Az emberek kezdik felismerni, hogy nem csak az autóipar néz szembe kihívásokkal, hanem az export iránti kereslet általában is visszaesett” - mondta el a FinanciaI Timesnak Isabel Schnabel, a Bonni Egyetem professzora, aki nem mellesleg a német kormányt segítő Gazdasági Szakértői Tanács tagja is.
A professzor asszony azt prognosztizálja, hogy a német növekedés idén is egy százalék feletti lehet, ez azonban elmarad az utóbbi évek gazdasági bővülésétől. A növekedés üteme világszerte visszaesés elé néz, ám a német gazdaságnak kapacitásbeli korlátokkal is szembe kell néznie. Szerinte mindezek a növekedés lassulását fogják okozni, de valahol egyébként is törvényszerű, hogy annyi erős év után megtörjön a tempó.
A vállalatok fő félelme továbbra is az USA és Kína közötti kereskedelmi háború eszkalálódása. Mint a gazdasági lapnak nyilatkozó egyik szakértő kifejtette, a vámok nagyon károsak mindenki számára. Kínával egyértelmű megoldásra van szükség: óriási veszélyt jelent, hogy a tervezett, illetve bevezetett vámok túl nagyok. A Financial Timesnak nyilatkozó egyik cégvezető szerint ugyanis már a tíz százalékos vám is fájdalmas akadálynak tűnik, 25 százalékos tarifák esetén viszont senki sem vásárol semmit, és a dolgok teljesen leállnak.
A bajok azonban csőstől jönnek, hiszen az általános gazdasági klíma változása és a kereskedelmi háború mellett a belső piacnak tekinthető EU-s környezetben is sok a bizonytalanság. Elég csak az egyre szélesedő francia tiltakozási hullámra gondolni, amely miatt Macron reformjai máris felpuhulni látszódnak. Arról nem is beszélve, hogy a populista római kormányt az üzleti életben olyan időzített bombának tartják, amely bármikor felrobbanhat, komoly káoszt okozva a piacokon.
Mindenesetre az üzleti életben érdekeltek egyelőre próbálnak optimistán tekinteni a jövőbe, és azzal érvelnek, hogy Trump és Amerika számára sem jó, ha befagynak a kereskedelmi kapcsolatok, ahogy a kínai gazdaságnak is létszükség a lassulás elkerülése. Így mindenki abban érdekelt, hogy valamilyen kompromisszum révén ismét beinduljanak a pozitív folyamatok. Bár a magyar politikai vezetés belföldön igyekszik úgy előadni a dolgokat, hogy a nemzetközi folyamatokra is hatással tudjon lenni, ez azonban a globális változások esetében aligha áll meg. Ehelyett az eddigi konjunktúrának a haszonélvezője volt, míg a fenyegető visszaesés esetén legfeljebb annak tompítása várható el Orbán Viktor gazdasági csapatától -de bármennyire is próbálják elhitetni, csodát ők sem tudnak egy ilyen helyzetben tenni.
