Ugyan a folyamatosan termelő és az időjárásfüggő erőművek nem tudják egymást teljesen helyettesíteni, mégis fontos lépés lehet a magyar energiabiztonság szempontjából, ha a következő években érdemben növekszik a hazai szélenergia-termelés. A Paksi Atomerőmű ugyanis a nyár folyamán komoly kihívásokkal nézett szembe az extrém hőség és a Duna alacsony vízállása miatt, és az előrejelzések szerint a következő években hasonlóan forró és száraz nyarakra lehet számítani, ami az erőmű hűtésében újabb komoly nehézségeket eredményezhet.
Az idén épített fenékküszöb aligha fog tartós megoldást hozni, a jövőben további lépések lesznek szükségesek, és még azokkal együtt is elképzelhető, hogy időnként korlátozásokra lesz szükség.
Nem csak az időjárás okozott problémát Pakson
A helyzetet némiképpen bonyolítja, hogy az erőmű egyes blokkjainak az áramtermelését a tervezett karbantartások miatt is le kell állítani, ahogy az idén ősszel is történt. A szeptember és november közötti időszakban három különböző típusú eseményt láthattunk - előre tervezett főjavításokat, a karbantartások miatti teljesítménycsökkentéseket és váratlan műszaki meghibásodásokat –, amelyek miatt Paks csak korlátozott teljesítménnyel működött.
A 2-es blokk jelenleg sem termel áramot, de ez nem meghibásodás következménye, hanem a tervezett karbantartás része. A nyári és az őszi kiesések azért is okoznak komoly problémát, mert Paks különösen fontos a magyar villamosenergia-rendszerben: normál üzemben az ország áramtermelésének jelentős részét, hozzávetőleg 40–45 százalékát biztosítja, miközben az ország eleve importra szorul.
Ha Paks egy része vagy más erőművek kiesnek a termelésből, azt többnyire importból kell pótolni, mert a magyarországi gázerőművek még a külföldi áraknál is drágábban tudnak áramot előállítani. Általában is elmondható persze, hogy a paksi áram viszonylag olcsó termelésének részleges kiesése esetén a helyettesítő energia beszerzése sokszor lényegesen drágább.
A nyári események költségeire vonatkozóan az Mfor is közölt előzetes becslést, illetve utólag a Regionális Energiagazdasági Kutatóközpont (REKK) is készített egy költségelemzést. Eszerint a július 18. és augusztus 26. közötti időszakban a paksi visszaterhelés miatt körülbelül 922 GWh villamos energia nem termelődött meg, amit a piacon kellett pótolni. Emiatt az MVM-csoport kereskedelmi vesztesége és többletköltsége a kutatók szerint összesen 37,4 milliárd forint volt.
Sokat segíthet a szélenergia
Elmondható tehát, hogy a nyári időszakban a magas áramárak miatt különösen drága volt a paksi termelés pótlása. Ám télen, amikor a fogyasztás magasabb, a naperőművek termelése pedig alacsonyabb, egy hasonló teljesítménykiesés még nagyobb terhet jelenthetne az importpiacra és a hazai gázerőművekre.
Éppen ezért is lenne szükség olyan (a gázerőműveknél olcsóbban termelő) helyi kapacitásokra, amelyek ebben az időszakban is termelnek. Erre pedig a magyarországi adottságok alapján az egyik legjobb választás a szélerőművek fejlesztése lehet. A tapasztalat azt mutatja, hogy nem csak a Kisalföldön lehet rentábilis módon ilyen erőműveket üzemeltetni, hiszen a dél-alföldi régióban a határ szerb oldalán is nyereségesen üzemelő érdemi kapacitás épült ki. De a szélmérési adatok alapján az ország számos pontján lehet hatékonyan üzemeltetni ilyen rendszereket. (Így cikkünkben ezzel a kérdéskörrel a továbbiakban nem foglalkozunk.)
Pozitív hírként értékelhető, hogy a múlt héten közzétett adatok szerint a hazai szélenergia-piacon hirtelen komoly fejlesztői érdeklődés jelent meg: a Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal (MEKH) által kiírt első, 702 MW-os betáplálási kapacitású szélerőmű-pályázatra végül több mint háromszoros túljelentkezés volt, összesen 2289 MW névleges teljesítményigénnyel. Korábban ennél sokkal óvatosabb becslések láttak napvilágot, így ez a beruházói roham alapjaiban írhatja felül a korábbi évek kormányzati narratíváját és terveit. Ezek alapján pedig egyáltalán nem tűnik túlzottan optimistának a kormány által 2030-ig megcélzott 4000 MW-os összkapacitás elérése.
Fotó: Depositphotos.Com
Lehetőségek és kockázatok
Persze amikor időjárásfüggő energiatermelésről van szó, akkor sokaknak eszébe juthat, hogy a némiképpen túltolt napenergiás lakossági kapacitások bővítését is azért kezdték az elszámolási rendszer átalakításával akadályozni, mert az előző kormány narratívája szerint az időjárásfüggő megújulók további növekedését a hálózat nem bírja kezelni, és emiatt a rendszerszintű egyensúly fenntartása is akadályokba ütközik.
Jó hír, hogy a hálózat fejlesztése az elmúlt években megkezdődött, mi több a további fejlesztésekre is óriási összeg áll majd rendelkezésre, köszönhetően annak, hogy a Tisza-kormány le tudta hívni az uniós Helyreállítási Alap (RRF) pénzeit.
A Covid után Brüsszel által létrehozott RRF pénzei biztosítják jórészt a következő évek magyarországi hálózatfejlesztéseit. Ebből 479,7 milliárd forintot dedikáltan a villamosenergia-hálózat fejlesztésére költünk majd el.
Azt is érdemes megemlíteni, hogy a nap- és a szélenergia ritkán „csúcsosodik” egyszerre, ezért az egyidejű terhelés a prognózisok szerint nem növekszik jelentősen, a hálózati kihasználtság viszont érdemben emelkedhet. A szakértői becslések szerint a korábbi a kihasználtság a mostani 15-20 százalékról 50–70 százalékra növelhető anélkül, hogy új távvezetékeket kellene építeni.
A két megújuló energiatípus nem csak a hálózat terhelése, de a termelés időbeli eloszlása révén is viszonylag jól kiegyenlíti egymást. A hazai napenergia-termelés (amelynek aránya a villamosenergia-mixben már meghaladja a 24 százalékot) a téli, ködös hónapokban drasztikusan visszaesik. Ezzel szemben a szélenergia éppen a késő őszi, téli és kora tavaszi időszakban, valamint az éjszakai órákban teljesít a legjobban.
Pozitívum, hogy a benyújtott 46 pályázatban a beruházók összesen 1947 MWh kapacitású villamosenergia-tároló létesítését vállalták, ami bőven meghaladja a jelenleg működő teljes hazai akkumulátorkapacitást. Így a hazai rendszer ellátásbiztonsága nem csak a megtermelt áram, hanem a tárolói kapacitás növekedésével is javulna.
Meg kell persze említeni, hogy az időjárásfüggő erőműveknek van bizonyos kockázati faktora, mert nem tudnak mindig termelni. A nap- és szélmentes időszakokban, amelyet az energiaiparban és a meteorológiában szakszóval sötét szélcsendnek (vagy a nemzetközi szakzsargonban is használt kifejezéssel „Dunkelflaute”-nak) neveznek, ezek az erőművek nem tudnak a hazai termeléshez hozzájárulni. Szakemberek szerint, ha ezek csak rövidebb időszakokat ölelnek fel, akkor ellátásbiztonsági szempontból kevésbé jelentenek problémát, hiszen jellemzően az alacsonyabb fogyasztást jelentő éjszakai időszakokra esnek.
A valóban komoly, rendszerszintű kihívást jelentő, több napon át tartó Dunkelflaute viszonylag ritka Magyarországon: évente átlagosan 2–4 alkalommal alakul ki olyan helyzet, amikor szinte teljesen leáll az időjárásfüggő megújuló energiatermelés. Ugyanakkor a fentebb már említett megoldásokkal (például gázerőművekkel, energiatárolókkal vagy importtal) áthidalhatóak ezek a napok, igaz – ahogy azt a Paksi Atomerőmű részleges kiesése idején is megtapasztalhattuk – ilyenkor Európa-szerte magasabb árak lehetnek.
Az elmúlt napokban bejött egy újabb faktor, ami hatással lehet a szélerőművek piacára. Az amerikai félidős választásokon győztes demokraták hagyományosan kiállnak a megújuló energiaforrások mellett, míg a regnáló elnök, Donald Trump szakmailag teljesen értelmezhetetlen módon ellenezte ezeket.
A törvényhozás mindkét házában taroló demokraták sikere a szakértők szerint alapjaiban rendezi át a globális zöldenergia-piacot.
Általános várakozás, hogy a támogatási rendszer ismét kedvezni fog a megújulóknak. Így az amerikai szövetségi támogatások (IRA) és adókedvezmények védelme felpörgeti a hatékonyabb turbinák és a következő generációs hálózati tárolók tömeggyártását, ami a kereslet megugrása miatt rövid távon ugyan áremelkedést hozhat, hosszú távon viszont olcsóbbá teszi a technológiát a magyar piacon is.
A rendkívül szoros magyar RRF-határidők (24 hónapos üzembe helyezési kötelezettség) miatt ugyanakor a magyarországi beruházóknak nem lesz idejük kivárni az esetleges áresést, így az ellátási láncban tapasztalható szűk keresztmetszetek miatt a beruházások költsége a tervezettnél magasabb lehet. Ezt a kockázatot azonban nem a magyar államnak (és rajta keresztül a hazai adófizetőknek) kell állniuk, így összességében a fogyasztók a szélenergiás fejlesztéseknek inkább a nyertesei lehetnek.
