Komoly meglepetést hozott a költségvetésről hétfőn közölt adatsor, hiszen júliusban a központi alrendszer többlete 524,3 milliárd forint volt, ami 537,1 milliárd forinttal kedvezőbb az egy évvel korábbinál. A részletes adatokra ugyan két hetet várni kell, de a Pénzügyminisztérium által közzétett néhány részlet alapján feltételezhető, hogy ugyan a választási pénzszórás miatt eleve fejnehéz volt a büdzsé, az elszálló hiányra reagálva az új kormány lépéseket tett a költségek visszafogására is. Emellett a szerény gazdasági növekedés révén a stagnálást hozó előző évekhez képest bővültek az állami adóbevételek is.
Ugyanakkor a Magyar Péter vezette kormány számára továbbra is óriási kihívás lesz az elszálló hiány viszonylagos féken tartása. Vagyis, hogy a választások után reálisnak tűnő 8 százalék feletti GDP-arányos mínusznál kisebb legyen a deficit. Annak ugyanakkor, hogy a költségvetési törvényben szereplő 3,7, majd az annak módosítása után 4,8 százalékosra duzzadt értéket elérjük, gyakorlatilag elhanyagolható az esélye. A nemzetközi környezetet és a hazai folyamatokat is figyelembe véve 6,5-7 százalékos hiány tűnik most a legvalószínűbbnek.
A strukturális problémák és az óriási hiány mellett ráadásul a kormányra egy energetikai probléma is rászakadt, ami jórészt az elődje felelőtlen fejlesztéseinek (illetve sok esetben azok hiányának) a következménye. A közvélemény számára persze óhatatlanul egybemosódik az atomerőmű kiesése, a hőkupola és az aszály, így érdemes kicsit ezt is szétszálazni.
A magyar villamosenergia-rendszer az elmúlt hetekben szokatlanul nehéz helyzetbe került. A tartós hőség és aszály miatt a Duna vízszintje történelmi mélységbe süllyedt, miközben a folyó magas hőmérséklete is korlátozta a Paksi Atomerőmű teljesítményét. A helyzet végül odáig jutott, hogy július végén az erőmű teljes leállításának lehetősége is reálissá vált. A Paksi Atomerőmű közlése szerint a Duna vízállása miatt 24-72 órán belül szükségessé válhatott volna a teljes leállás, ami mintegy 2000 MW termelőkapacitás kiesését jelentette volna. Igaz, az utóbbi napokban így is csak bő 10 százaléknyi kapacitás üzemelt, ám ez a Duna vízszintjének emelkedése révén hamarosan bővülhet. Az újabb turbina visszakapcsolása már a helyzet normalizálódásának első kézzelfogható jele, de önmagában még nem jelenti azt, hogy Paks rövid időn belül ismét teljes kapacitással termelhet.
A Paksi Atomerőmű négy blokkja összesen nagyjából 2000 MW névleges villamos teljesítményű, és normál körülmények között a magyar villamosenergia-termelés közel felét biztosítja. A június végi hőhullámban előbb az okozott gondot, hogy a visszaengedett hűtővíz miatt a Duna a megengedett értéknél melegebb volt, majd az alacsony vízállás, az ugyanis az erőmű szivattyúi alá került.
Kieső kínálat, megugró fogyasztás
Nem elég, hogy fontos és az egyik legolcsóbb energiaforrás kiesett a perzselő hőségben, de közben a villamosenergia-igény is megugrott, elsősorban a légkondicionálók miatt. Talán magasztosnak tűnik azt mondani, hogy összefogott a nehéz helyzetben az ország, ám az adatok kétségtelenül azt mutatták, hogy önkéntes alapon érdemben sikerült visszafogni a fogyasztást. A vállalatok és a lakosság egyaránt reagált a rendkívüli helyzetre, különösen a kora esti, a rendszerterhelés szempontjából kritikus órákban. A Vállalkozói Energiaösszefogás nevű programhoz például néhány nap alatt csaknem 350 vállalkozás csatlakozott az ország 202 településéről, és vállalásaik összesen több mint 145 ezer kWh csúcsidei energiamegtakarítást jelentettek.
Ez a 145 ezer kWh önmagában természetesen nem oldhatta meg Paks kiesését. A jelentősége elsősorban abban van, hogy pont akkor és pont ott csökkentette a terhelést, amikor a rendszer számára a legértékesebb volt. Egy megawattnyi teljesítmény-megtakarítás este, amikor magasak a nagykereskedelmi árak és szűkösebb a rendelkezésre álló importkapacitás, sokkal többet érhet, mint ugyanennyi energia megtakarítása egy olyan órában, amikor bőséges a kínálat. Ez jól mutatja, hogy egy modern villamosenergia-rendszerben már nemcsak az számít, mennyi energiát fogyasztanak összesen, hanem az is, mikor fogyasztják el azt. (Az árakról egy hete ebben a cikkben írtunk részletesen).
Mennyibe került eddig Paks kiesése?
Miután úgy tűnik, hogy az energiabiztonsági kérdéseket sikerült a mostani helyzetben megoldani, érdemes megnézni a pénzügyi vonatkozásokat. A legfontosabb ebből a szempontból az a sajtóban megjelent mintegy 25 milliárd forintos makrogazdasági többletköltség, amely a július 25. és augusztus 4. közötti időszakra becsülhető. A szakértői becslések szerint normál esetben a villamosenergia-import költsége körülbelül 600 millió forintot tesz ki, míg a mostani időszakban nem volt ritka a 4 milliárd forintos mínusz sem.
Nem arról van szó, hogy a magyar államnak 25 milliárd forintot kellett közvetlenül kifizetnie Paks kiesése miatt. Ez a magyar gazdaság szintjén jelentkező becsült többletköltség, amely elsősorban abból ered, hogy az olcsó paksi villamos energiát drágább importtal kellett pótolni. Ráadásul ez a becslés nem biztos, hogy pontos, mert ez az áramtőzsde, a HUPX másnapi áraival készült, miközben a tényleges importbeszerzések egy része hosszabb távú szerződésekből, kapacitáslekötésekből és egyéb konstrukciókból állhat, ami a szakértők szerint a tőzsdeinél alacsonyabb árat eredményezhet. Ugyanakkor az importköltség közel fele a 19-22 óra közötti sávban keletkezett, ezt a teljes kapacitáson működő atomerőmű érdemben tudja mérsékelni.
Igaz, a lakossági rezsivédelem miatt a költségek egy része végül a költségvetésre hárul, az állam a rezsivédelmi szolgáltatás keretében ugyanis kompenzálja az egyetemes szolgáltatókat és kifizeti nekik a piaci és a rezsivédett ár közötti különbözetet.
Ez már 2026-ban is jelentős költségvetési tétel volt: februárban a kormány 314,5 milliárd forintot csoportosított át a Lakossági Rezsivédelmi Alapból a rezsivédelmi szolgáltatás ellentételezésére, amelyből 189,7 milliárd forint a villamosenergia-, 124,8 milliárd pedig a földgázszolgáltatáshoz kapcsolódott. Áprilisban pedig újabb 93,2 milliárd forintos átcsoportosításról született döntés.
Ezért a paksi kiesés közvetett költségvetési hatása akkor válhat igazán jelentőssé, ha a magasabb nagykereskedelmi árak tartósan fennmaradnak, és emiatt az MVM vagy az egyetemes szolgáltatás veszteségeinek kompenzálásához több állami forrásra lesz szükség.
Mennyi lehet a teljes költség?
A mostani fejlemények alapján már sokkal optimistább lehet a kép, mint egy héttel korábban. Augusztus 10-én a Duna vízszintjének emelkedése miatt megkezdődött egy második turbina visszakapcsolása. Ugyanakkor a teljes helyreállításnak két feltétele van: a Duna vízszintjének tartós stabilizálódása és a hűtővíz-hőmérséklet megfelelő szinten maradása. Ha a mostani vízszint-emelkedés folytatódik, és az augusztusi hőhullám valóban lezárul, akkor észszerű forgatókönyv, hogy napokon belül újabb blokkok és turbinák állhatnak vissza, és augusztus második felére a paksi termelés jelentős része helyreállhat. A teljes, mintegy 2000 MW-os névleges teljesítmény visszatérése azonban ennél bizonytalanabb, mert egy újabb száraz, forró periódus ismét korlátozhatja az erőművet.
A szakértők szerint így érdemes többféle forgatókönyvvel számolni.
A legkedvezőbb esetben a mostani javulás tartósnak bizonyul, és augusztus közepére-végére Paks nagyrészt visszatér a normál termeléshez. Ha így lesz, akkor a már említett 25 milliárd forintos többlet csak néhány milliárd forinttal fog nőni. Amennyiben Paks termelése csak lassabban áll vissza a normál szintre, és további két hétig jelentős importigény marad, akkor a teljes többletköltség várhatóan 40-45 milliárd forintra nőhet. Különösen akkor, ha az esti órákban ismét kiugróan magasak maradnak a HUPX-árak. A szakértők szerint a legrosszabb forgatókönyv az lenne, ha újabb hőhullám érkezne, a Duna ismét apadna, és Paks termelésének jelentős része továbbra is kiesne. Ebben az esetben a magas importköltség naponta akár több milliárd forinttal növekedhet. Egy további három hetes jelentős korlátozás így 50-70 milliárd forintos makrogazdasági többletköltséget is eredményezhetne.
A legfontosabb tanulságok
A mostani válság megmutatta a magyar energiarendszer egyik alapvető sérülékenységét. Magyarország villamosenergia-ellátásának egyik legfontosabb pillére egy olyan atomerőmű, amelynek hűtése egy folyó vízhozamától és hőmérsékletétől függ. Normál körülmények között ez rendkívül olcsó és stabil termelést biztosít, szélsőséges aszályban azonban egyszerre jelenthet termelési és piaci kockázatot.
A mostani helyzet ugyanakkor azt is megmutatta, hogy a keresletoldali alkalmazkodás működőképes eszköz. A vállalatok esti fogyasztáscsökkentése nem pótolja Paksot, de a legkritikusabb órákban mérsékli az importigényt és az árakat. Ugyanígy felértékelődik az energiatárolás, a rugalmas gázerőművi kapacitás, a szélenergia, a hálózatfejlesztés és az olyan fogyasztói rendszerek elterjedése, amelyek automatikusan képesek a fogyasztást az olcsóbb időszakokra áthelyezni. (Az energiatárolás felértékelődéséről lapunk is többször írt, például itt.)
A helyzet egyben fontos üzenet a Paks II. beruházás számára is. Egy újabb, nagy atomerőművi kapacitás jelentősen csökkentheti az importfüggőséget és a fosszilis termelés szükségességét, de önmagában nem oldja meg a klímaváltozásból eredő vízgazdálkodási kockázatokat. A jövő magyar villamosenergia-rendszerének ezért nem egyetlen technológiára kell épülnie. A meglévő atom- és napenergiás kapacitások mellett más alternatívákat kell bekapcsolni, ilyen lehet a szélenergia és felértékelődik az energiatárolás szerepe is.
