Tizenkét évnyi kormányzás aligha lehet hibamentes, de az is nehezen hihető, hogy az ellenzék szemszögéből nézve minden kormányzati döntés eleve rossz.
A mai politika ma már nem bal- meg jobboldal mentén megy, ez már világosan látszik, hanem a jelenlegi rezsim és az antirezsim áll szemben egymással. Az Egységben Magyarországért szövetség nagyon másképp gondolkozik Magyarországról mint a jelenlegi kormány. Sokáig azt hittük, a fundamentumokban nincs vita a Fidesz és az ellenzék között., de most különösen az Ukrajnában zajló orosz katonai agresszió miatt az alapokban ha nem is vitatkozunk, de finoman szólva is másképpen értelmezünk dolgokat. Nekem a NATO jobban a fókuszban van, hiszen a Honvédelmi Bizottság alelnöke-, a NATO Tudományos és Technológiai bizottságának az alelnöke vagyok, ezért többet foglalkozom az ehhez tartozó ügyekkel. Ezen kívül szívügyem az EU-ban a közös hadsereg kérdése, amiben talán a kormánypártok is hasonló állásponton vannak.
A NATO esetében azt gondoljuk, a biztonságunk garanciája sok minden mellett a transzatlanti védelmi közösség. Ezért különösen érdekes, hogy a kormányban a politikusok különösen az elmúlt napokban elég fura pávatáncot jártak, miközben a kollégáim a Fideszen belül nagyon csendben voltak. Ezt én elég nagy bajnak tartom.
A közelmúltban felvetődött annak a lehetősége, hogy Magyarországnak nem kellene feltétlenül ragaszkodnia a NATO-tagsághoz. Most, hogy kitört az orosz-ukrán háború, lehet esélye ennek?
Sok mindenben vitatkoztunk már az elmúlt években, mert nem kedveljük azt a politikai hozzáállást, amit a kormánypárt képvisel, különösen európai ügyekben. A NATO azonban eddig tabunak számított, hiszen az Észak-Atlanti Szövetségnek Magyarországon nagyon magas a támogatottsága a fideszes szavazók között is. Ehhez képest azt látjuk, hogy Orbán Viktorék formálódó politikai közössége – ez a szélsőjobbos társaság itt Európában – olyan politikust is a tagjai között tud, mint Marine Le Pen, aki ki akarja vezetni Franciaországot a NATO katonai parancsnoksága alól. Mi nem ilyen szövetségeseket szeretnénk az országunknak, hanem olyanokat, akik tudomásul veszik, hogy a NATO, mint biztonsági keretrendszer, egy megkérdőjelezhetetlen alap. Éppen ezért javasoltuk, hogy ebből a szervezetből és az Európai Unióból is csak népszavazással lehessen kilépni. Erről nyújtottunk be javaslatot az Országgyűlésben. Érdekes volt, hogy a kormány egyik tagja, Gulyás Gergely azt mondta, igen, ők is így gondolják, majd eljöttek az Igazságügyi-, majd a Törvényalkotási bizottságok üléseire és szó nélkül lesöpörték ezeket a javaslatokat.
Számunkra az euroatlanti integrációs szervezetek fontosak. Nem csupán az ukrán helyzet miatt, hanem amikor írtuk a hatpárti közös programot, ez volt az első pont, hogy az EU-tagság, valamint a NATO Magyarország számára alap.
Hozzáteszem, a jelenleg hatályos, a Fidesz által elfogadott jogszabályokban is szerepel az, hogy Magyarország védelmi képességét a hadseregen, a rendőrségen, a titkosszolgálaton, a nemzetgazdaságon és a polgárainak az elkötelezettségén kívül a szövetséges államok és azok fegyveres erőinek szövetségére alapozza. Ez szerepel a honvédelmi törvényben. Mindenhol az szerepel, hogy elsődlegesen a NATO rendszerében kívánja a magyar kormány biztosítani Magyarország védelmét és biztonságát. Ezért volt borzasztóan meglepő, hogy mind a honvédelmi miniszter, mind pedig a Magyar Honvédség parancsnoka arról beszélt, hogy nem kell nekünk a NATO ahhoz, hogy Magyarországot megvédjék, majd amikor az orosz-ukrán háború kirobbanása után Orbán Viktor találkozott a NATO főtitkárával, onnantól kezdve változott a kommunikáció. A Jens Soltenberggel folytatott megbeszélés után a magyar miniszterelnök már azt mondta, az ország a NATO-val együtt védi Magyarországot és hazánk keleti határát.
Nehezen értjük, hogy Orbán Viktor miért mindig aszerint beszél, akivel azelőtt tárgyalt. Ez már nem a rendszerváltás előtti idő, amikor a hírek nem jöttek gyorsan. Rendkívül dinamikus, felgyorsult világban élünk, ahol Gulyás Gergely délelőtt azt mondja, nem támogatják, hogy az ukrán menekültek speciális státuszt kapjanak az Európai Unióban, majd délután már azt olvassuk, hogy ezt egyhangú döntéssel fogadták el a tagállamok, így Magyarország is.
A közelmúltban többször előfordult, a kormányoldal másként fogalmazott délután mint délelőtt.
Sajnos igen. A napokban először arról is beszéltek a kormánypárt képviselői, hogy marad az orosz kémbank és megépül Paks2, majd a Fidesz EP-épviselői még aznap megszavazták az unióban a bank kizárásól és a Roszatomtól való elszakadásról szóló határozatot. Nem tudom, ezek az emberek milyen világban élnek, aki egy kicsit odafigyel, azt látja, van ennek egy pávatánc jellege. A hintapolitikai azért nem jó kifejezés erre, mert a hinta az meghatározott pályán oda-vissza jár, a fideszesek pedig össze-vissza nyilatkoznak.
Amikor a magyar miniszterelnök Moszkvában jár, akkor az oroszoknak tetsző szavakat mondja, amikor Brüsszelben tart sajtótájékoztatót, akkor a NATIO mellett érvel, itthon pedig azt kommunikálja, hogy ő mennyire kemény legény. Miközben vannak olyan ügyek, amikor borzasztóan egyszerű, egyenes mondatokat kell mondani és akkor fel sem merülhetne, hogy a magyar politika pávatáncot jár.
A honvédelmi politika területén egy nagyon fontos különbség a kormánypárt és az ellenzék között, hogy mi nem gondoljuk, hogy a NATO kérdését vita tárgyává kell tenni, hiszen alapérdekünk, hogy ennek a védelmi szövetségnek részesei legyünk. Látható, hogy másként nem is működne.
A Zrínyi-program beindulásával hatalmas összegek áramlanak a magyarországi haditechnika fejlesztésébe.
Az elmúlt években azt láttuk, hogy hatalmas összegeket költöttek haditechnikára, ezt mindig hangsúlyozta a honvédelmi tárca vezetője és Orbán Viktor is. Az én számításaim szerint ez a determináció az elkövetkező tíz-húsz évben az euró árfolyamát is figyelembe véve elérheti a húszezer milliárd forintot is. Ennek ellenére a miniszterelnök azt mondja, hogy nekünk pont annyi fegyverünk van, amennyi elég. Akkor szeretném megkérdezni, mire költötték el az elmúlt években ezt az irdatlan mennyiségű pénzt, ha annyi védelmi eszközünk van, amennyi szűkösen elég.
A kormányváltást követően meg kell néznünk, milyen ütemezéssel, mire is költöttek ezekből a pénzekből. Azt mondta a miniszter, aki már láthatóan nem ura a saját tárcájának, már hat éve működik ez a Zrínyi-program. Erre azt szoktam mondani, ez a program olyan, mint Columbo felesége, mindenki beszél róla, de úgy egyben, jogszabályban ütemezve még senki nem látta. Kormányváltás esetén végig kell azt nézni, mire, milyen ütemezéssel kötöttek szerződéseket, mert ha a miniszterelnök azt mondja, pont annyi van mindenből, amennyire a honvédelemnek szüksége van, akkor ott valami nagy probléma van, hiszen pont annyi nem lehet, sokkal nagyobb tartalékokra van szükség.
Azt látjuk, hogy voltak olyan beszerzések, például a két Falcon, amit ugyan tipikusan a hadseregre írtak rá, de hiába mondják róla, hogy futárgép, amikor mindenki tudja, a kormány tagjai használják. Természetesen a mindenkori politikai vezetésnek szíve joga kormánygépet vásárolni, de akkor ne hazudják azt, hogy ezt a repülőt katonai célok végrehajtására szerezték be. 2010 és 2015 között Magyarországon a GDP egy százaléka alatt költöttek a hadseregre, ezzel lényegében leamortizálták a Magyar Honvédséget.
Alaposan át kell tekinteni, a 2016-ban elindult Zrínyi- programban milyen eszközöket vásároltak a honvédelem számára és milyen ezekhez kapcsolódó kiképzések történtek. Persze annak mindenki nagyon örül, amikor új haditechnikai eszközök érkeznek az országba, hiszen ez a jó dolog, de ehhez kapcsolódik a kérdés, vajon hány embert képeztek ki ezek használatára, hiszen anélkül a legmodernebb technika is csak egy vasdarab. Ehhez kapcsolódva azt is át kell majd nézni, milyen a képzési rendszere a Magyar Honvédségnek.
Jó lenne igazából azt is tudni, hány hivatásos katonája van az országnak. Korábban a létszám nyilvános adat volt. Most azonban semmit nem tudunk, nem csupán az nem nyilvános, hogy az egyes állománykategóriákban mekkora a hiány. Van egy számadat, de ebből nem derül ki, valójában hány katonánk van. Ezt csak akkor tudnám meg, ha kérelmet nyújtanék be a Honvédelmi és rendészeti bizottsághoz, hogy megtekinthessem ezeket az adatokat, majd ha a bizottsági tagok ezt megszavazzák, akkor besétálhatok a tárcához és az arra a napra vonatkozó számokat megkapom, de se tendenciát, se folyamatot nem látnék.
Azt lehet tudni, hiszen a honvédelmi miniszer többször elmondta, ma Magyarországon több mint tízezer önkéntes tartalékos áll a honvédség rendelkezésére.
Benkő Tibor honvédelmi miniszter előszeretettel szokta mondani, hogy hazánknak tízezer önkéntes tartalékos katonája van. A miniszer úr egy interjújában azt is elmondta, ez a jogviszony 2011-ben jött létre, de azt nem tette hozzá, hogy ennek a lehetőségét még az előző kormány hagyta jóvá. 2004-ben döntött úgy az Országgyűlés, békeidőben felfüggeszti a sorkatonai szolgálatot. Ekkor a hadsereg és a honvédelmi vezetés nagyon helyesen alapvetően a szerződéses katonák toborzásának az irányába mozdult el. Az országnak ugyan nagyon jó, ha van egy tartalékos állománya, de azok az emberek csak időszakonként vonhatók be honvédelmi feladatokra, ezért szükségünk van olyanokra, akik elkötelezik magukat és azt mondják, ha kell, szerződéses katonaként 10-15 évig szolgálnak. Miután megszűnt a sorkatonai szolgálat, a hiányzó létszámot fel kellett tölteni.
Korábban is nagy volt a társadalmi megbecsültsége a Magyar Honvédségnek, ez ma sincs másként, büszkék vagyunk a magyar katonákra, azokra a feladatokra, amiket elvégeznek itthon és külföldön, nekünk a bajunk alapvetően a védelmi tárca politikai vezetésével van.
Sok év kellett ahhoz, hogy egy hadkötelezettségen alapuló hadseregből el lehessen indulni a professzionális katonaság irányába. Még a kormányváltás előtt történt, hogy Simicskó István benyújtotta a tartalékosokra vonatkozó országgyűlési határozatát, amelyet többek között az én támogatásomra is az akkori kormánypárt is elfogadott. Nyilván minden rendszer kialakításához időre van szükség. A kormányváltás után pár nap alatt nem tudták volna megvalósítani a tartalékos rendszer teljes jogi szabályozását, ha nincs előtte az ezzel kapcsolatos munka. Az azonban nagy kérdés, kikkel töltötték fel a tartalékos rendszert.
Az első merítést az Orbán Viktor által Kádár-huszárokként emlegetett folyamatosan megalázott és gyalázott korábbi szolgálati nyugdíjasok, mostanra szolgálati járadékosokká degradált katonák, rendőrök, titkosszolgák voltak, akik nem érték el az öregségi nyugdíjkorhatárt. Nekik azt mondák, vagy a mindenkori nyugdíjatokat az akkor érvényben lévő személyi jövedelemadóval csökkentjük, vagy eljöttök tartalékosnak. Sokak számára ez nem volt választás. Azon lehet vitatkozni, hogy helyes volt-e az a nyugdíjrendszer, nyilván voltak benne igazságtalanságok, de a Fidesz fűnyírórendszerben mindenkit egy kalap alá vett. Amikor sokan azt mondják, 35-40 évesen elmennek nyugdíjba a rendőrök, a katonák, a tűzoltók, akkor biztos van köztük olyan, aki ezt nem érdemli meg. De azt is tudom, sokan igen. Egy vadászrepülő pilóta testét folyamatosan hatalmas terhelés éri, nem véletlen az, hogy egy bizonyos kor után már nem is ülhetnek gépre. Egy tűzoltónak, akinek sajnos szinte naponta kell összetört autókból halott embereket kihúzni, a fizikai és lelki megterhelése iszonyatos mértékű.
Az azonban vitathatatlan, a toborzás is meghozta ezen a területen az eredményét-
Ezt nem is vitatom, az viszont nem látható, hogy valójában milyen az összetétel az önkéntes tartalékosok esetében. A következő nagy merítés akkor kezdődött, amikor a koronavírus-járvány miatt a Magyar Honvédség is bekapcsolódott a munkanélküliség csökkentésébe. Kihirdette a kormány, bárki lehet önkéntes tartalékos, kaphat fizetést, be is kell járni a laktanyába, de nem kellett szigorú fizikai és pszichés feltételeknek megfelelni. Ezt hívom én önkéntes tartalékos lightnak.
Az is világossá vált, hogy a különböző objektumok védelmét ellátó biztonsági őrök egy része is ebbe az önkéntes tartalékos rendszerbe tartozik, így papíron gyönyörűen fel lehet tízezerre duzzasztani a létszámot. Most az utolsó lépés azoknak a fiataloknak a megszólítása volt, akiknek a tartalékosi szolgálatért cserébe több plusz pontot biztosítanak az egyetemi felvételi, mint amennyi például egy nyelvvizsgáért jár. Azt gondolom, az helyes, ha valaki önkéntes tartalékosnak áll, azért valami plusz állami juttatás, kompenzáció járjon, és az őket foglalkoztató munkáltatóknak is, hiszen emiatt a fiatalok, ha csak időszakosan is, de kiesnek a munkából. Azonban nagyon szeretném látni a tartalékos állomány összetételét, mert erre vonatkozó adatot, információt sosem kapunk. Azt halljuk, hogy tizenegyezren vannak, de ezt csak a honvédelmi tárca állítja, soha nem támasztották alá ezt a számadatot semmivel.
Egy egyéb katonai szervezet támogatása nélkül Magyarország képes lenne megvédeni magát?
Egy tízmilliós országban élünk. A magyar kormány sem a rendszerváltás előtt, sem azóta nem tud annyi pénzt költeni a hadseregre, amennyit igazából a honvédelemmel foglalkozó politikusok szeretnének. Egy ország területi integritásának, szuverenitásának megvédéséhez nagyon sok pénzt kellene áldozni. Nem véletlen, hogy soha egyetlen politikai vezetés sem állította azt, hogy a Magyar Honvédségnek egyedül kellene megvédenie a hazát. A NATO a washingtoni szerződéssel világosan kimondja, ez egy kollektív feladat, ahol az egy mindenkiért, mindenki egyért elv érvényesül. De közben a hármas cikkely azt is előírja, hogy minden tagországnak folyamatosan fejlesztenie kell a hadseregét. Ez az, ami nem történt meg 2010 és 2018 között, éppen ezért, ahonnan újra elkezdett a kormány építkezni, az egy jóval alacsonyabb állapot volt, mint amilyen szinten állt a honvédelem 2010 előtt. Emiatt nagyon sok idő kell ahhoz, hogy a Magyar Honvédség újból ereje teljében legyen. Maga a honvédelmi miniszter mondta, hogy az eddig eltervezett fejlesztéseknek csak az egyharmadát sikerült megvalósítani, pedig ez a rezsim tizenkét éve kormányoz.
A magyar politika kiindulási alapja 1999 óta az volt, és nem látok mást a most meglévő, a kormány által elfogadott dokumentumokban sem, hogy a nemzeti haderőt fejleszteni, kell, hiszen vannak olyan feladatok, amiket itthon kell ellátni, de az ország megvédése kollektív feladat.
Nem tudom, a kormányon lévő urak miről álmodoznak, de Magyarországnak annyi pénze nincsen, hogy minden egyes haderőnemre annyit áldozzon, hogy egymaga képes legyen minden feladatot ellátni. 1999 óta vagyunk NATO-tagok, sok tekintetben olyan szinten integrálódtak és működtek együtt a tagállamok katonái, hogy önálló irányban már teljesen felesleges gondolkozni. Ugyanakkor látom, hogy a kormány tagjai össze-vissza beszélnek a Magyar Honvédség képességeit illetően is. Tragédia ez a mostani felelőtlen locsogás!
Kormányváltás esetén vállalna pozíciót az új kabinetben?
Azt, hogy kinek milyen pozíciója lesz egy új kormányban, azt április 4-e után fogja megtárgyalni az az erő, amely jogosítványt kap a választóktól a kormányalakításra. Jelen helyzetben az Egységben Magyarországért szövetség egyik beszélő feje vagyok, ha szabad ezt a kifejezést használni. Az ellenzéken belül én közvetítem a külvilág felé azokat az álláspontokat a honvédelmi politika ügyében, amiket közösen alakítottunk ki. Ez nem jelent semmit sem a személyemre, sem a következő kormányalakításra. Ezt azok döntik el, akiknek ebben faladatuk lesz egy kormányváltás után a koalíciós tárgyalások során.
Ha döntéshozóként foglalkozna a következő kormányban a honvédelemmel, mennyit szeretne a hadsereg további fejlesztéseire fordítani?
Nem az a kérdés, hogy ki, mire és mennyit szeretne költeni. Nyilvánvaló, mindenki a saját területére szeretne a legtöbbet fordítani. A hadsereget mindenképpen tovább kell modernizálni. Nem pusztán a kihívások miatt, nem azért, mert volt itt egy világjárvány és nem is azért, mert jelenleg itt van a nyakunkon is az orosz agresszió. Nem azért, mert vállaltuk, hogy a GDP két százalékát fordítjuk honvédelmi kiadásokra és azon belül is húsz százalékot fejlesztésekre, hanem azért, mert minden jogszabály és a józan ész is előírja, hogy a Magyar Honvédség feladata Magyarország területének és szuverenitásának a védelme. Ezt a feladatot – már elnézést kérek –, de lóháton nem lehet elvégezni.
A 21. században a szuverenitás védelme nem csupán a terület megőrzése. Azt láttam az elmúlt években, a Fidesz számára az ország védelme egyet jelentett a terület védelmével. Miközben talán most már ők is felismerik, a kihívások nemcsak a határon fizikailag jelennek meg, hanem a kibertérből is és az utóbbi elleni védekezésre az elkövetkező időszakban nagyon sokat kell költeni. Az, hogy mennyit lehet és szabad költeni, azután lehet megmondani, mennyi a kötelezettség. Ezen a területen olyan aláírt szerződések vannak, amelyek akár 2035-ön is túlmutatnak. Ki tudja, hogy tizenhárom év múlva mi lesz, viszont fizetési kötelezettségek lesznek. Tavaly decemberben, amikor összeült a Honvédelmi és rendészeti bizottság közbeszerzés alóli mentesítést elbírálni, a kormány kérelmezett újabb sokezer milliárdot. Akkor is elmondtam, elfogadhatatlan, hogy ilyen esetekben lényegében olvasás nélkül emelik fel kezüket a bizottság kormánypárti tagjai.
Abban gondolkodom, a honvédelem nemzeti ügy, a nagy fejlesztési, költségvetési, a biztonsági stratégiai kérdéseket nem zárt körben, minisztériumi szobákban kell megvitatni, hanem sokkal szélesebb körben. A társadalom támogatását kell ehhez bírni.
Nagyon sokszor látják az emberek, hogy új eszközök érkeznek a honvédséghez, de amikor megtudják, mennyibe kerültek, akkor joggal érzik úgy, ezt velük senki nem beszélte meg. Ezért is szerepel a programunkban az, hogy szeretnénk egy állandó, strukturált védelmi párbeszédet kialakítani az állampolgárokkal. Ennek a lényege az lenne, hogy a társadalommal közösen megvitatva alakítanánk ki a stratégiánkat. Megkérdezzük majd az embereket arról, mik azok a biztonsági kihívások, amelyekről úgy érzik, hogy az ő mindennapjaikat, szűkebb és tágabb környezetüket befolyásolják. Ezek alapján lehet majd megalkotni az ágazati stratégiát, és lehet dönteni arról, az emberek igényei alapján, az ő biztonságuk érdekében mire költsünk. Azt gondolom, sokkal inkább kellene ezt a kérdést társadalmasítani és nem örülök annak, hogy füstös szobákban döntsenek például arról, hogy Karcagon milyen biztonsági kihívással kell szembesülni. Azt sem szeretem – és a biztonsági stratégiát ez is átitatja –, hogy mindezt ideológiai alapokon döntik el. A biztonságnak nem lehet jobb- vagy baloldali ideológiai töltete, mert ugyanattól fél például egy faluban a DK-ra szavazó mint a fideszes érzelmű. Ezért van szükség arra, hogy az országgyűlési képviselőket, a polgármestereket partnernek tekintse a mindenkori védelmi kormányzat. Erre a mostani menekültügy nagyon jól rámutat. Ha nem lennének ezek a nagyon sokat dolgozó polgármesterek és önkormányzatok a magyar-ukrán határnál, akkor nagyon nehéz dolgunk lenne.
Fideszes politikusok nagyon sokszor az arcomba vágták, nem értik, miért vitatkozom, a honvédelem nemzeti ügy. Mondtam, ezt én értem és így is tekintek rá, de ha azt gondolják, hogy csak ők jelentik a nemzetet és a mi véleményünk nem számít, akkor az egy nagy probléma. A magam részéről nagyon szívesen vitatkoznék érdemben ezekről a kérdésekről. Ilyen vita azonban a honvédelmi kérdésekben az elmúlt tizenkét évben nem volt. A kormánypárti képviselők eljöttek a bizottsági ülésekre, mindig megmondták, tetszik, nem tetszik ez lesz. A minisztériumba akkor invitálták meg a bizottságot, amikor támadás volt Irakban, de akkor is csak azért, mert én kezdeményeztem ezt a lépést.
A bizottsági üléseken azt látom és hallom, a kormánypárti képviselők csak olyan látszatszintű protokoll kérdéseket tesznek fel és egyébként meg csak emelgetik a kezüket. Minden pillanatot felhasználnak arra, hogy még zárt ülésen is a komoly kérdéseket ideológiai síkra tereljék. Ha van nemzeti ügy, az a honvédelem. Ebben lehet a kormánypárt és a mindenkori ellenzék között hangsúlybeli különbségek, de ha erről nem beszélgetünk, hanem az éppen kormányon lévő fél azt gondolja, mindenben neki van igaza, abból jönnek ki az ilyen kacskaringós, kurfli utak, mint amit a NATO-tagságunk kapcsán tett a honvédelmi miniszer, a Magyar Honvédség parancsnoka vagy éppen a miniszterelnök.
Honnan ered ez a szenvedély, ami akkor érződik igazán, amikor a honvédelemről beszél?
Mielőtt országgyűlési képviselő lettem, a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetemen tanítottam és a Közgázon is alapvetően biztonságpolitikával foglalkoztam. Aztán amikor 2002-ben a Parlament tagja lettem, számomra evidens volt, hogy a Honvédelmi bizottságba ülök be. Nagyon sokat tanultam és még mindig tanulok azoktól a kollégáktól, akik sok évet szolgáltak a seregben. Mindig el szoktam mondani, nekem nem az a dolgom, hogy bármilyen katonai doktrínát meg tudjak írni. Az sem a dolgom, hogy tudjam, hol található a függőleges vezérsík, bár megjegyzem, tudom. Egy politikusnak mindig azzal kell foglalkozni, hogy a társadalom és a kormány által elfogadott keretek között meghatározza Magyarország biztonságát, gondoskodjon arról, hogy a megszabott feladatokat a rendelkezésre álló költségvetésből a legjobban végrehajtsák azok, akik ehhez értenek. Vannak jó képességű katonáink, akik már a NATO-ban, az EU-ban kapták a kiképzésüket és szerezték meg az évek során a szakmai tapasztalataikat, rájuk lehet bízni ezeket a feladatokat. Egy dolog nem jó, ha állandóan kurflikat járunk be a hadseregben.
Kormányváltást követően ezen a területen olyan nekibuzdulások, hogy itt mindent átalakítunk, nem lehet megvalósítani és nem is szabad. A legutóbbi átalakítás során a fél hadseregvezetést leköltöztették Székesfehérvárra, a Magyar Honvédség parancsnoksága különvált az eddigi integrált minisztériumtól. Teljesen mindegy, ki mit gondol ennek a hasznosságáról, jó-e vagy sem, nem lehet állandóan bolygatni egy szervezetet. Hagyni kell, hogy az emberek a legjobb tudásuk szerint végezzék a dolgukat, a mindenkori politikai vezetésnek pedig az a dolga, hogy a maximumot hozza ki belőlük és soha ne kényszerítse őket arra, hogy ideológiailag megnyilvánuljanak.
Mindig elmondom, nem örülök, ha a honvédelmi tárca vagy a honvédség katonai vezetői beszélnek az ukrán válságról és az orosz katonai agresszióról.. Ez most a diplomaták dolga. Nem látom, hogy a nyugati NATO-országokban túlságosan sok honvédelmi miniszter megszólalt a háborús helyzettel kapcsolatban, különösen úgy, hogy ő mondta volna fel az orosz narratívát a köztelevízióban, mint ahogy megtette azt Benkő Tibor. Amikor erről először olvastam, azt gondoltam, ez biztosan nem így volt, megnézem ezt az adást és utána megdöbbentem, hogy tényleg ez történt. Szerintem egy honvédelmi miniszter ritkán szólaljon meg, különösen válság idején, de ha ez megtörténik, akkor nagyon egyszerű, világos mondatokban fogalmazzon. Mi NATO tagország vagyunk, számunkra ez a védelmi közösség jelenti a biztonságot.
Van-e szemernyi esélye annak, hogy Magyarországon ismét bevezessék a sorkatonai szolgálatot?
Időről időre felvetődik ez a kérdés, de mindig úgy, hogy a Fidesz szeretné ezt, a jelenlegi ellenzék soha nem tett ilyen javaslatot. Azt mondjuk, Magyarországnak szüksége van egy modern, professzionális hadseregre, aminek alapja a hivatásos, a szerződéses- és az ehhez kapcsolódó tartalékos állomány. Az államnak nem az a dolga, hogy életvezetési tanácsokat adjon a polgárainak. Nekünk az a dolgunk, hogy az adófizetők által befizetett pénzt – például védelmi célokra – a lehető legjobban költsük el. A katonai tudás megvan a Magyar Honvédségnél. Az ellenzék célja, hogy megmaradjon a NATO-tagságunk és az Európai Unión belüli közös hadsereg fenntartása és az uniós tagállamok közötti titkosszolgálatok zökkenőmentes együttműködése és a közös európai védelmi ipar fejlesztése. Erre kell a magyar adófizetők pénzét fordítani és arra, hogy a hadseregbe akár hivatásosként, akár önkéntesként belépő emberek olyan kiképzést, képzést kapjanak, hogy ezt a tudást a civil életben is hasznosítani tudják. Ezeket ma mind veszélybe sodorja a jelenlegi kormány.
