Decemberben lesz-e alapkamat-csökkentés? Gyakorlatilag ez az egyetlen kérdés maradt nyitva az idei évre a hazai monetáris politikában, mivel az Mfor Elemzői Konszenzusnak nyilatkozó szakemberek egyöntetű véleménye az, hogy szeptember után októberben sem csökkenti az irányadó kamatot a Magyar Nemzeti Bank (MNB) Varga Mihály vezette Monetáris Tanácsa.
Szeptemberi „álszigorítás”
Bár a szeptemberi ülés kamatdöntés szempontjából „unalmasnak” volt minősíthető, annál emlékezetesebb maradt, hogy Varga Mihály bejelentette, 2028-tól 3-ról 2,5 százalékra csökkentik a középtávú inflációs célt.
Ez egyrészről tulajdonképpen egy közvetett monetáris szigorításként is értelmezhető, másrészről viszont fontos lépés az eurózónához való csatlakozás felé: az egyik maastrichti követelmény ugyanis az, hogy a csatlakozni szándékozó országban a pénzromlás üteme ne haladja meg a három legalacsonyabb inflációs mutatóval rendelkező ország átlagának 1,5 százalékponttal növelt értékét.
(A grafikon a cikk közzététele óta frissülhetett!)
Erre mutatott rá lapunknak küldött válaszában Aradványi Péter, az Equilor vezető elemzője is, aki szerint „a célcsökkentés rövid távon a korábban vártnál szigorúbb kamatpolitikát indokol, míg hosszú távon az árstabilitás fenntartható elérése esetén alacsonyabb nominális kamatkörnyezetet tesz lehetővé, ami kedvező hatással lehet a gazdasági növekedésre”.
Arra pedig Regős Gábor, a Gránit Alapkezelő vezető közgazdásza hívta fel a figyelmet, hogy
„az alacsonyabb inflációs cél valamivel szigorúbb monetáris politikát igényel”.
Ám rögtön hozzátette, hogy ha a gazdaság szereplői elhiszik és beépítik várakozásaikba az alacsonyabb inflációs célt, akkor ez a hatás nem olyan jelentős, hiszen az alacsonyabb inflációs várakozások már önmagukban is fékezik az inflációt.
Sümegi Ákos, az MBH Elemzési Centrum makrogazdasági elemzője is az inflációs cél csökkentésének szigorító hatását emelte ki, mint fogalmazott, a 2,5 százalékos cél „önmagában véve szigorúbb monetáris politikát indokolhat, legalábbis egy darabig”.
Árrésstop off?
A pénzromlási ütem pedig még mindig a vártnál kedvezőbben alakul, szeptemberben az árak mindössze 1,6 százalékkal haladták meg az egy évvel korábbit, miközben a szakemberek 1,8 százalékos adatot jósoltak.
(A grafikon a cikk közzététele óta frissülhetett!)
Az elemzők a „visszafogott”, „kellemes meglepetés”, „nem rossz”, illetve „elmaradt a várakozásoktól” jelzőkkel illették a szeptemberi fogyasztóiár-indexet, külön kiemelve, hogy a szolgáltatások inflációja a szezonális csökkenésnél is erősebb lett. Trippon Mariann, a CIB Bank vezető elemzője azt húzta alá, hogy az adat összehangban volt a szeptemberi Inflációs jelentés alappályájával.
Sümegi Ákos emelte ki, hogy a jegybanki előrejelzés jövőre a korábban vártnál magasabb, 3,1 százalékos pénzromlási mutatóval számol, Aradványi Péter azonban megnyugtatott, ez összhangban van a 2028-tól érvényes, immár csökkentett inflációs céllal. Virovácz Péter is csillapította kedélyeket, az ING Bank főközgazdásza szerint a fogyasztóiár-index még 2027 első felében is a 3 százalékos mostani cél alatt fog maradni.
Az alacsony pénzromlási mutató több szakértő szerint is alkalmat nyújtana a több mint másfél éve hatályban levő árrésstop kivezetésére.
Regős Gábor emlékeztetett rá, az intézkedés sorsa bizonytalan, nem látszik egyértelmű irány, de azt is közölte, a kivezetésének lesz hatása az inflációra, ami várakozásai szerint valahol 0,3 és 1 százalék közötti növekedést jelentene a fogyasztóiár-indexben. Sümegi Ákos szerint az árrésstop hatályon kívül helyezésére nyáron kínálkozott volna a legkézenfekvőbb pillanat, de „ha mostanában lépnék meg, még akkor sem lenne várható drámai áremelő hatás ebből” – vélte, hozzátéve, az inkább a jövő évre fejtené ki hatását. Aradványi Péter is úgy látja, a tartósan alacsony infláció jó lehetőség lenne a megszüntetésre, az Equilor szakembere szerint „azok egyszeri árszintnövelő hatása sem módosítaná érdemben felfelé az inflációs pályát”.
De akkor miért nem vágnak?
Valamennyi elemző úgy véli, októberben csupán az alacsony inflációs mutató lehet az egyetlen érv a kamatvágás mellett. Mert emellett ott vannak azok a főleg külső tényezők, melyek a monetáris lazítás ellen szólnak.
Fotó: Facebook/Varga Mihály
Az egyik ilyen tényező az energiaválság. Trippon Mariann arra mutatott rá, hogy bár a Hormuzi-szoros forgalma az elmúlt hetekben emelkedett, az energiaárakban továbbra is jelentős kockázati prémium található. Aradványi Péter is úgy vélte, azok tartósan magas volta óvatosságra készteti a jegybankot. Regős Gábor szerint viszont ez már nem is csak kockázat. A Gránit Alapkezelő vezető közgazdásza azt hangsúlyozta, a szeptemberi inflációs adatban az üzemanyagok drágulása 0,3 százalékpontos emelkedést jelentett, azaz
az energiapiaci válság „részben már egy velünk élő hatás”,
ráadásul – tette hozzá – a fix áras gázszerződések októberben járnak le.
Az energiaárakkal némileg összefügg a másik lazítást gátló tényező, a nemzetközi kamatkörnyezet emelkedése. A fejlett kötvénypiacokon az eladói nyomás kissé enyhült, de a hozamok továbbra is magas szinten állnak, miközben
a piac a fejlett jegybankoktól további kamatemelésekre számít
– hangsúlyozta lapunknak Trippon Mariann.
Aradványi Péter szerint a piac az egyelőre kiváró angol jegybanktól négy, a Fedtől és a japán jegybanktól három, az Európai Központi Banktól pedig legalább két egyenként 25 bázispontos szigorításra számít, míg a régiónkban a cseh és a lengyel jegybank esetében is 100-100 bázispontos kamatemelést áraztak be. Az Equilor szakértője viszont úgy véli, ezek a szigorítások „jellemzően megelőző jellegűek, azaz a jegybankok elsősorban a közel-keleti konfliktus okozta energiaársokk potenciális másodkörös inflációs hatásainak kialakulását kívánják megelőzni”.
Trippon Mariann viszont azt is aláhúzta lapunknak, hogy a kötvénypiaci hozamemelkedéssel együtt a magyar kamatfelár nem emelkedett, ami szerinte azt mutatja, hogy
„a magyar gazdaság kockázati megítélése nem romlott”.
Az energiaárak a forint árfolyamára is hatással vannak, Regős Gábor például azt emelte ki, nemzeti fizetőeszközünk az energiasokkra csak azért nem reagált gyengüléssel, mert a jegybanki kommunikáció egy időre kiárazta a kamatcsökkentési várakozásokat. Trippon Mariann viszont arra mutatott rá, a forint árfolyama a külső hírekre a régiós devizákénál nagyobb kilengéssel reagált, ezért ő is és Sümegi Ákos is úgy véli, Varga Mihályék kiemelten figyelnek a pénzpiaci stabilitásra.
Fotó: DepositPhotos.com
A kamatcsökkentés belső korlátja pedig a költségvetési kilátások okozta bizonytalanság. Virovácz Péter arra hívta fel a figyelmet, hogy a jövő évi büdzsé és a középtávú fiskális konszolidáció részletei kulcsfontosságúak a magyar kockázati prémium alakulása szempontjából. Az ING Bank szakembere ezért indokoltnak látja a jegybanki kivárást, hogy lássák, a piac a később napvilágra kerülő fiskális tervekre hogyan reagál.
Szintén a 2027-es költségvetést várja Sümegi Ákos is, aki arra kíváncsi, hogyan fog alakulni a költségvetési hiány, erre hogyan reagálnak a hitelminősítők, a piac, és hogyan mozdul el ennek hatására a forint. Aradványi Péter konkrétan meg is nevezi: 5-5,5 százalékos jövő évi hiánycélt vár el azért, hogy a piaci szereplők részéről fennmaradjon az euróbevezetési/konvergencia-tervbe vetett bizalom.
December?
Abban tehát egyetértenek az elemzők, hogy októberben nem lesz kamatcsökkentés, és szerintük nagy valószínűséggel novemberben sem kerül sor erre. Regős Gábor most úgy látja, jelenleg a várakozás idénre még egy, vélhetően decemberi kamatvágás, és Virovácz Péter is lát esélyt egy decemberi, 25 bázispontos lazításra, feltéve, ha a kormány hiteles, érdemi fiskális konszolidációt tartalmazó középtávú tervet mutat be, és a nemzetközi kockázati környezet sem romlik számottevően. Trippon Mariann is bízik a decemberi kamatcsökkentésbe, ám szerinte ehhez ehhez a geopolitikai feszültségek érdemi enyhülésén, az energiapiaci kilátások javulásán, valamint a hiteles és a piacok által kedvezően fogadott 2027-es költségvetési terven és középtávú konszolidációs pályán túl stabil árfolyam is szükséges.
Az MBH-nál azonban pesszimistábbak, Sümegi Ákos úgy sejti, „néhány hónapnyi” kivárás után, de már csak 2027-ben lesz újabb alapkamat-csökkentés, Aradványi Péter szerint pedig „az MNB kamatpályájára vonatkozó árazások tartósan változatlan kamatpályát vetítenek előre”.
Az Mfor Elemzői Konszenzus korábbi cikkei ide kattintva olvashatók. >>
