Orbán Viktor péntek reggeli rádióinterjújában újra felvázolta a kormány állítólag családbarát politikáját, amelynek legfrissebb eleme a szeptember 1-jén induló Otthon Start hitelprogram. A miniszterelnök a középosztály megerősítését emlegette célként, ám ez a retorika vélhetően ma már egyre inkább elidegeníti a társadalom jelentős részét.
A középosztály fogalma sosem egyszerűen körülhatárolható, hiszen ma már nincsenek klasszikus társadalmi osztályok. Mégis, ha objektív ismérvek mentén próbáljuk megközelíteni, talán azok az emberek tartoznak ide, akik képesek előre tervezni, legalább néhány hónapnyi megtakarítással rendelkeznek, és anyagi biztonságuk nem inog meg egy váratlan kiadás vagy jövedelemkiesés esetén. Ők azok, akik a mindennapi megélhetés mellett képesek gyermekeik jövőjére is áldozni, félretenni lakhatásra, nyugdíjra, és a kulturális, szabadidős tevékenységekre is jut keretük.
A kormányközeli médiában – például a Mandineren – rendszeresen megjelenik az az állítás, hogy az elmúlt években Magyarországon úgynevezett inkluzív jövedelmi fordulat következett be, amely megerősítette a középosztályt. Ezt a narratívát nemrég tételesen cáfolták a Kopint-Tárki szakemberei. Az Eurostat és a KSH adatai szerint 2010 és 2023 között a tőkejövedelmek – különösen az osztalékok – növekedése sokszorosan meghaladta a munkajövedelmekét, ami erőteljesen növelte a jövedelmi különbségeket. Míg a bruttó bérek reálértéken mintegy 60 százalékkal emelkedtek, addig az osztalékbevételek több mint ötszörösükre nőttek. A felső jövedelmi tized megszerezte a tőkejövedelmek több mint 90 százalékát, miközben a legalsó jövedelmi ötödben élőknek gyakorlatilag nincs megtakarítási lehetőségük. Bár a háztartások korrigált rendelkezésre álló jövedelme (KRHJ) az EU átlagának 76 százalékára emelkedett, a tényleges egyéni fogyasztás csak 70 százalékot ér el – ez a különbség a jövedelmi polarizáció jele. A megtakarítási ráta emelkedése sem általános jólétjavulást, hanem a vagyonos rétegek egyre nagyobb erőforrásait tükrözi.
Tehát aki dolgozik, de nincs tőkéje befektetni, az egyre inkább lemarad, miközben azok, akiknek van pénzük, a befektetéseiken keresztül hatalmasat kaszálhatnak. Ilyen környezetben a középosztály nem tud megerősödni.
Fotó: Orbán Viktor Facebook oldala
Az állami „segítségek” erre is kiválóan alkalmasak: egyszerre nyújtanak látszólagos biztonságot, miközben erősítik a függőségi viszonyt, amely visszatarthatja ezt a réteget attól, hogy túl erőteljesen érvényesítse saját érdekeit. Mondjuk egy országgyűlési választáson.
Érdeke-e egy önmagát illiberálisként meghatározó, kritikusai által autoriternek nevezett kormánynak egy olyan réteg megerősítése, amely nincsen anyagilag a partvonalra szorítva, amely képes áldozni például társadalmi, politikai célokra, ami nem reagál hálás kiskutyaként a bedobott választási csontokra, amely – mivel nem szorongatja a megélhetés – képes nagyvonalú lenni, hosszú távra tervezni, visszaszólni, kockáztatni, hallatni a hangját? Ha ez a réteg erős, a társadalom is kiegyensúlyozottabb. Ha viszont zsugorodik, az nemcsak a gazdasági mutatókban látszik meg, hanem a mindennapok légkörében is: több a szorongás, kevesebb a lehetőség, és nő az az érzés, hogy a jövő kiszámíthatatlan.
Nincs lakás, de a keresletet tüzelik – mire számítanak?
Orbán Viktor az interjúban hosszan ecsetelte, hogy az új program célja a fiatalok első otthonhoz jutásának megkönnyítése, de közben egyetlen szóval sem említette meg a friss, lesújtó adatokat a lakásépítések drámai visszaeséséről. A KSH szerint az idei első félévben mindössze 5129 új lakás épült, 15 százalékkal kevesebb, mint egy évvel korábban. Ez már önmagában is vészjósló, de még riasztóbb, ha hozzátesszük: a szűkös kínálat és a mesterségesen felfűtött kereslet együtt robbanékony elegyet alkot. A lakásárak évek óta meredeken emelkednek, miközben a bérek növekedése egyre kevésbé képes lépést tartani a költségekkel.
A kormány által bevezetett 3 százalékos kamatozású hitel értékhatára sem tűnik megnyugtatónak. Bár Orbán Viktor azt mondta, hogy ezzel próbálják megfékezni az árak elszállását, a magyar gyakorlat ismeretében valószínűsíthető, hogy a kiskapuk hamar megjelennek. Ez pedig ismét azoknak kedvezhet, akik eleve jobb anyagi helyzetben vannak, és könnyebben tudják igazítani a körülményeiket a feltételekhez. Azok a fiatalok, pályakezdők, akiknek most lenne a legnagyobb szükségük támogatásra, könnyen szorulhatnak ki a rendszerből.
A kormányzati retorika egyre inkább elszakad a valóságtól. Orbán Viktor szavaiból az rajzolódik ki, mintha a középosztály erősödne, miközben a társadalom jelentős része napról napra nehezebb körülmények között próbál talpon maradni. Az Otthon Start és a családtámogatási intézkedések kétségtelenül segítséget jelentenek egy szűk körnek, de a valóság az, hogy egyre többen szorulnak ki ezekből a lehetőségekből.
A lakáspiacra vonatkozó friss KSH-adatok intő jelként kellene hogy szolgáljanak. Az engedélyezett új lakások száma ugyan emelkedett, de ez nagyrészt budapesti nagyberuházásoknak köszönhető. Az ország többi részén továbbra is erős a visszaesés, ami hosszú távon még tovább növeli a területi különbségeket. Ha a kormány nem lép fel határozottan a szűkös kínálat és az elszálló árak ellen, az új hitelprogram nem hogy nem oldja meg a problémát, hanem tovább mélyíti a lakhatási válságot.
