Tegyük fel, hogy igaza van abban Varga Judit igazságügyminiszternek, hogy a jogállamiságnak nincs egzakt fogalma, pontos definíciója. Valóban, sok esetben az ember igazából csak érzi, hogy valami nem stimmel. Mint most legutóbb, amikor a parlament elfogadta az egészségügyi szolgálati jogviszonyról szóló törvényt. Lehet, hogy ahány ország, annyi definíciója van a jogállamiságnak, de az biztos, hogy olyan meghatározása sehol nincsen, amelynek ez a magyaros jogalkotási tempó megfelelt volna.
Mert mi is történt? Orbán Viktor miniszterelnök október 3-án bejelentette: több hónapos előkészítő munka után a kormány a koronavírus-járvány második hullámának közepén elérkezettnek látja a pillanatot arra, hogy az orvosok bérében egy áttörő erejű javulást érjenek el. Röviden: megduplázzák az orvosok bérét, a hálapénzért pedig a jövőben börtön jár. Hát létezik-e ennél jobb hír? Végre nem kell tovább az orvosok állandó panaszkodását hallgatni, hogy ők osztrák fizetést szeretnének, valamint végre nem kell azon spekulálni, hogy 100 vagy 150 ezer forintot kell-e adni a nőgyógyásznak a szülés után.
Egy ország csodálkozott rá hirtelen: milyen rendes és jószívű ember a miniszterelnök, hogy csak így megduplázza több tízezer ember fizetését. Sokszor rakott rossz fát a tűzre az elmúlt néhány évben, de most végre csinált valami jót is, amit pártállástól függetlenül mindenki nyugodt szívvel támogathat. Október 5-én már be is nyújtották az egészségügyi szolgálati jogviszonyról szóló törvényt, október 6-án pedig már meg is szavazták a képviselők.
Itt már gyanús lehetett, hogy hova ez a nagy sietség. Kezdett derengeni, hogy jogállamban mintha nem lenne szokás benyújtani, megvitatni és megszavazni egy törvényt két nap alatt. Ha még csak arról lenne szó, hogy az erdélyi kopót lehet-e használni vadászaton vagy sem, de egy orvosi bértábla, több tízezer ember jelene és jövője, egzisztenciája, talán ennél többet érdemelne.
De még lehet mondani, hogy hiszen a Magyar Orvosi Kamara (MOK) már januárban elkészítette a most megszavazott bértáblát, ennyi idő bőven elég volt a vitatkozásra. Így mi a gond azzal, hogy egy hétfőn benyújtott, és dupla bért rögzítő törvényről nem vitatkoznak napestig a képviselők, hanem szinte olvasatlanul is megnyomják az igen gombot? Ráadásul nem változtatott a kormány egy számot sem a MOK bértábláján, így igazából nem is érthető, hogy miről ment itt a vita januártól októberig, ha a miniszterelnök egy szombati Facebook-videóban csak úgy váratlanul bejelenti, minden rendben, most jött a kincstárból, és talált ott 300-500 milliárd forintot, az orvosok pedig tényleg keveset keresnek, akkor hát miért is ne, duplázzuk meg, egyszer élünk!
Ugye azt érezzük, hogy egy jogállamban nem így működnek a dolgok? Hogy talán az ellenzék, a szakszervezetek és egyéb civilek is kapnak időt és lehetőséget arra, hogy legalább véleményezzék a jogszabály-tervezetet. A média is kapna időt arra, hogy áttanulmányozza a kormány terveit, arról tájékoztassa a lakosságot és ha nem vonulnak a parlament elé tízezrével demonstrálni az orvosok, akkor minden tudás birtokában szavazhatnak is róla a képviselők.
Így viszont inkább egy diktátumnak tűnik. Nagyon szépen van becsomagolva, de attól még diktátum. A csomagolás a hatalmas béremelés, amit milliószor lehet ismételgetni, hogy a legutolsó faluba is eljusson a híre: a koronavírus miatt sokat dolgoznak az orvosok, de 2023-tól már tényleg rengeteget is fognak keresni. Ez egy nagyon szép díszcsomagolás.
De mi is volt Orbán ajándékában? Nem csak béremelés és hálapénz büntetése. Volt ott még néhány paragrafus. Például az egészségügyi szolgálati jogviszony bevezetéséről, az orvosok 2 éves vezényléséről, arról, hogy különmunkát csak engedéllyel lehet végezni, vagy hogy a magánbetegek nem vihetők át a közfinanszírozott ellátásba. Tehát egy mini egészségügyi reform. Erről szavaztak 2 nap alatt. Ez az, ami biztosan nem felel meg a jogállamiság egyik definíciójának sem. Mert lehet, hogy ez a világ legjobb mini egészségügyi reformja, de az a rapid módszer, ahogyan ezt lenyomták egy ország torkán, az biztosan nem szerepel egyik jogállamiságról szóló tankönyvben sem. Az meg végképp nem, hogy a miniszterelnök kimazsolázza a törvény népszerűbb elemeit, azokkal telekürtöli a sajtót, a drasztikusabb részletekről viszont szégyenlősen hallgat. Igazi szemfényvesztő. Mindenki azt a kezét figyelte, amelyikben a pénz volt, pedig a lényeget a másik kezével hajtotta végre.
Mi lesz ennek a következménye? Rövidebb vagy hosszabb lesz a várólista? Az orvosok tömegével hagyják ott a magánrendőleket, hogy újra csak az állami kórházakban dolgozzanak? Vagy éppen fordítva: elmenekülnek a vezényelhetőség elől? Nemet lehet mondani a vezénylésre? Orbánnak mi volt a fontosabb: a béremelés vagy hogy katonákat csináljon az orvosokból? A hálapénzből épített paloták maradhatnak? Mindezt most nem találgatni kellene, hanem előre tudnánk, ha ezt a törvényt is jogállami keretek között fogadták volna el.
