Akik e sorokat olvassák, azok minden bizonnyal hallottak már a Fidesz legújabb csodafegyveréről, a Harcosok Klubjáról, és az ennek megalakulását(?) ünneplő múlt vasárnapi rendezvényről a budapesti BOK Sportcsarnokban. Sőt, bizonyára olvastak-láttak is kajánkodó, esetleg támogató összefoglalót arról, mi is történt abban a csarnokban abban a néhány órában.
Normál esetben azt mondanám, hogy nem is érdemes ennyi nappal később még egy kört futni ezzel. De ez nem normál eset. Nem tudom, ön, kedves olvasó, a mazochizmus melyik bugyráig jutott, de én láttam Menczer Tamás nyálcseppeit Magyar Péter arcán landolni, hallgattam figyelmesen Kormányinfókat az első perctől az utolsóig, olvastam és hallgattam Orbán Viktor beszédeit odafigyelve, a kocsiban pedig rendszeresen bekapcsolom a HírFM betelefonálós műsorát.
Nem gondoltam tehát, hogy nekem tudnak még újat mutatni. Aztán első fellépőnek megjelent Menczer Tamás a színpadon, és én másodpercek múlva komolyan azon gondolkoztam, hogy ez nem lehet a valóság. Az volt. És ez csak a kezdet volt, az egész rendezvény alatta tudott maradni az első percekben jó alacsonyra tett lécnek az erőltetett lazasággal, a „nép” soraiból feltűnő Szijjártó Péterrel, a mindig, mindenhol kínos Bohár Dániellel és a többiekkel – köztük persze Orbán Viktorral, aki mindezt saját Facebook-oldalán, napokra előre, titokzatoskodó posztokkal promózta be.
A Monty Python társulat egyik híres jelenetében valaki megírja a világ legjobb viccét, majd rögtön halálra is neveti magát, ahogy mindenki, aki a viccet hallja vagy olvassa. Végül az angolok a német katonák ellen vetik be a lefordított viccet, azok pedig fürtökben potyognak az Ardennekben a röhögéstől.
Ha a szekunder szégyen ölni tudna, a Harcosok Klubja – A kezdet városokat, megyéket népteleníthetne el.
A felvételt az internetről védőfelszereléses, speciális kiképzést kapott szakembereknek kéne eltávolítani, majd egy sokszorosan titkosított pendrive-on elzárni az amerikai atomrakéták mellé, és csak akkor elővenni, ha már minden veszni látszik, és az orosz tankok Párizs utcáin parádéznak, vagy földönkívüliek szállják meg a bolygónkat.
Tettesek és áldozatok
Lehet és kell is élcelődni azon is, hogy a békepárti magyar kormánypárt harcosok klubját alapít, vagy hogy egy meleg, ukrán származású író egy a társadalom ellen forduló, megtébolyodott főhösről írt regényéből sikerült nevet választani a genderlobbi és az ukrán titkosszolgálat ellen központilag kiküldött (egy szó!) kommentekkel hadakozó, a kommentet a bejegyzéstől vagy az üzenettel megkülönböztetni nem tudó nagyszülők közössége számára. És ha már a klubtagokról beszélünk, természetesen lehet és talán kell is szörnyülködni vagy nevetgélni a rendezvényre érkezőkkel készült miniinterjúkon is.
Az is nyilvánvaló, hogy hacsak nem profin kikevert dezinformációt terjesztő orosz trollokat akar magyar nyugdíjasoknak álcázva tömegesen ránkszabadítani a kormány (erre azért bőven van esély), akkor igencsak a vödör alját kapargatja most már „Európa legjobban szervezett politikai közössége”.
De egy dolgot azért ne felejtsünk el. Éles és egyértelmű határvonal húzódik a színpadon bohóckodó figurák és a nézőtéren ülők között. (Leszámítva egy-két kivételt, mint például a pedofíliáért elítélt „harcost”, akivel a pedofilbotrány talaján kinőtt ellenzéki pártot próbálják visszataposni a földbe…)
Az előbbiek elkövetők, az utóbbiak áldozatok. Az előbbiek pontosan tudják, mit és miért csinálnak (na jó, Menczer Tamás vagy Bohár Dániel esetében őszintén nem tudom eldönteni, hogy maguktól vagy parancsra teszik, amit tesznek), utóbbiakat átverik.
Előbbiek tudják, hogy belehazudnak a világ, az ország, de még saját elkötelezett híveik szemébe is, utóbbiak lelkesen elhiszik a hazugságokat. Az előbbiek minimum milliókat, de esetenként inkább milliárdokat juttattak saját és családtagjaik zsebébe, utóbbiak többsége számára ez a kormány érte el, hogy örülniük kelljen az árrésstopos párizsinak.
És ne feledjük, ez a tízezer „harcos”, meg azok még, akiket majd magukkal visznek – Orbán Viktor a választások idejére már százezres „hadsereggel” számol beszéde tanúsága szerint –, emberi lény. Valakinek a gyerekei, szülei, nagyszülei (na jó, főleg nagyszülei). Lehet, hogy tájékozatlanok, lehet hogy megvezethetők, de nagy-nagy többségük igenis jószándékú ember, aki őszintén hiszi, hogy saját vagy gyerekei, unokái jövőjét védi meg azzal, ha az interneten lepoloskázza „Brüsszel Petit”, a hatalom disznóságait feltáró újságírót, a kiszolgáltatottak érdekében felszólaló civil szervezet munkatársát.
Fotó: Youtube
Sokan hasonlították ezt a rendezvényt egy különösen nyomasztóan sikerült MLM-rendezvényhez, vagy azokhoz az alkalmakhoz, amikor a szerencsétlen nyugdíjasokra tízszeresen túlárazott frissentartó dobozt, csodatévő infralámpát és hasonlókat sóznak rá gátlástalan figurák.
De nem. Ott ugyanis mégiscsak – oké, hamis – ígéretek hangzanak el. Azt ígérik az embereknek, hogy jobb lesz az életük, ha belépnek, vásárolnak. Itt?
„A brüsszeli bürokraták, élükön Sorosékkal, eddig is támadták Magyarországot. Migránsországot akartak csinálni Magyarországból, át akarták nevelni a gyerekeinket a genderaktivistáikkal, eltörölni a tizenharmadik havi nyugdíjat és horror árakat fizettetni a rezsiért, megszerezni és kivinni a magyarok pénzét Magyarországról”
– mondta Orbán Viktor az egybegyűlteknek, majd az uniós tagságról álmodó ukránokról a következőket állította:
„Ezért akarnak bármi áron és azonnal bejutni az Európai Unióba. Őket nem érdekli, hogy a háborút is behoznák. Nem érdekli, hogy tönkreteszik a gazdákat. Őket nem érdekli, hogy az ukrán maffia átjáróháza lennénk. De bennünket, magyarokat igenis érdekel! Nem akarjuk, hogy belerángassanak bennünket a háborújukba. Nem akarjuk, hogy tönkretegyék a gazdáinkat. Nem akarjuk, hogy Európa legbiztonságosabb országából maffiafészket csináljanak. És nem akarjuk, hogy a magyarok pénze Brüsszelen keresztül hozzájuk kerüljön. Nem, nem és nem!”
Ez már nem az MLM szintje, ez az unokázó csalóké – ahol a szerencsétlen emberekből a szeretteikre leselkedő veszéllyel csalják ki a pénzüket. Csak itt most nem a pénzüket, hanem a szavazatukat és az idejüket csalják ki tőlük. A pénzről már korábban gondoskodtak.
Persze, a kormány a másik kezével osztogat is – már amennyit tud, és főleg mások zsebéből. De itt, ebben a beszédben egyetlen ígéret sem hangzott el azon kívül, hogy milyen veszélyektől védenék meg az országot. Látszik, hogy Orbán Viktor is pontosan tudja, 15-16 év kétharmados kormányzása után a csőd szélén egyensúlyozó ország vezetőjeként már ígérni sem tud igazán semmit, a félelem az utolsó esélye arra, hogy nagyjából szabad választásokon megtartsa hatalmát.
Márpedig ezek az emberek nem ezt érdemelnék. Ahelyett, hogy gyűlölettől és félelemtől reszketve kommentelgetnék, hogy hazaáruló (egy szó!), főzhetnék a vasárnapi ebédet a családnak anélkül, hogy az árcédulákat kéne böngészniük, termálvízben ázva kellene pletykálkodniuk a szomszéd viselt dolgairól, hazudozni arról, hogy milyen és mekkora halat fogtak, és ha kórházba kerülnek, mindent meg kéne kapniuk, hogy még egy kicsit teljes életet élhessenek, vagy ha már nincs tovább, méltósággal mehessenek el közülünk.
Fotó: miniszterelnok.hu
De erre sajnos nincs pénz, az elment kastélyokra, magánalapítványokba, elszórták az MNB-nél, elköltötték Soros-plakátokra, Ferrarikra, miegyébre.
Úgyhogy a Harcosok Klubjának tagjai közül is sokan lesznek, akik az utolsó éveiket is spórolva, rettegve töltik, utolsó perceiket pedig magukra hagyva, egy koszos kórterem koszos ágyán, fájdalomcsillapító nélkül töltik.
Ne lépjünk ugyanabba a folyóba!
Fontos lenne, hogy aki itt rendszert akar váltani, az ne őket akarja legyőzni és megalázni. Azt már megtették az „övéi”. Ígérni kéne nekik valamit, és lehetőleg nem azt, hogy a hónap végén is belefér majd még a drágábbik műbeles virsli, vagy hogy a gonosz Brüsszel és a gaz ukránok után most majd minden a gonosz Fidesz, az „elmúlttizenhatév” hibája lesz. Hanem emberhez méltó, rettegéstől és gyűlölettől mentes életet.
Kevés nyálasabb, semmitmondóbb dumát tudok elképzelni, mint hogy „a szeretet erejével” kell győzni, vagy annál közhelyesebbet, mint hogy „temessük be az árkokat”, „egyesítsük újra az országot”, de hát ez van, 16, 35 éve, de talán inkább 1956-ban és 1945-ben, vagy leginkább több száz éve hozott anyagból kell főzni.
A 2022-es választások után nagyot mentek az ellenzéki nyilvánosságban azok a cikkek, amelyekben zömében budapesti, zömében liberális, zömében értelmiségei emberek csodálkoztak rá arra, hogy a vidéki Fidesz-szavazók nemhogy léteznek, de még embereknek is látszanak közelről. (Még én is írtam valami ilyesmit.) Most sokat lehet arról hallani, hogy most már tényleg csak a „menthetetlen”, elvakult, teljes sötétségben élők szavaznának a Fideszre. Ne kövessük el még egyszer ugyanazt a hibát!
Már csak azért sem, mert egyszer minden bizonnyal mindenkiből (természetesen önt, kedves olvasó és engem kivéve) a valóságból csak a saját szűk kis szeletét érzékelő, a legújabb technológiától reménytelenül lemaradt, megvezethető, a társadalom és a politikusok jóindulatára bízott ember lesz. Jó lenne, ha nem kéne még ehhez Menczer Tamásokat is hallgatni kiabálni egy lézershow-val feltupírozott sportcsarnokban, akármilyen pártlogót is viseljenek akkor.
