A Halálcsillag ágyúja az Alderaan bolygóra irányul. Leia hercegnő remegve várja az elkerülhetetlent, otthona pusztulását. A Birodalom katonájának ujja az elsütőgomb felé közeledik. És akkor megjelenik Luke Skywalker, az övéhez nyúl, fénykard helyett azonban egy adásvételi szerződést húz elő.
„Elővásárlási jog!”
– kiáltja csengő hangon. És a Birodalom meghunyászkodva elvonul, Darth Vader széttárja a kezét: „Mit csináljak, Sötét Nagyúr, hát benne van a szerződésben az elővásárlási jog…”
Nagyjából így élhette meg a fővárosi közvélemény azt, ami az elmúlt bő egy hétben a Rákosrendező körül történt – az ifjú jedi-lovag szerepét ízlés szerint Karácsony Gergelyre, Vitézy Dávidra, esetleg Magyar Péterre oszthatjuk, a sötét oldal képviseletében pedig Orbán Viktor vagy Lázár János jelenhet meg lelki szemeink előtt.
A lényeget mindenki tudja: a kormány nevetséges összegért, a fővárossal vagy a környéken élőkkel történő konzultáció nélkül eladta volna a Rákosrendező területét egy arab befektetőnek, hogy ott az nagyjából azt csináljon, amit akar. De jött a fordulat, a főváros cégének ugyanis elővásárlási joga van a területre, Karácsony Gergelyék pedig bejelentették, ezzel élni kívánnak. És noha első körben Nagy Márton és az állami vagyonkezelő is közölte, nem úgy van az, a szerződés szerint nem élhet ezzel a jogával Budapest, csütörtökön a Kormányinfón Gulyás Gergely a teljes fronton visszavonult.
A Miniszterelnökséget vezető miniszter elmondta, hogy a kormány áttekintette a szerződéseket: szerinte a BKM mindent elvállalt, amit az arab beruházó ígért. A kormány az elővásárlási jogot tudomásul veszi, a vételár kifizetésére a BKM köteles, ahogy a terület kitakarítására is. A miniszter szerint így a fejlesztés is a főváros dolga lesz.
„Itt van most a lehetőség, bizonyítson a főváros”
– tette hozzá némi éllel Gulyás Gergely, de a lényegen ez nem változtat, győzött Budapest, és győzött Karácsony Gergely, Vitézy Dávid, de még Magyar Péter is, akik kezdettől fogva hevesen ellenezték a kormány tervét. Délután már a kormányrendelet is megjelent, szabad az út a főváros cége előtt.
De tényleg győztek? Mi a fene történt itt? Ha – mint a fenti példában, amiért ezúton is elnézést kérek a Csillagok Háborúja rajongóitól – egy filmben látnánk ilyen fordulatot, csalódottan legyintenénk, vagy várnánk, hogy mi a csel, a főgonoszt nyilván nem lehet ilyen egyszerűen elintézni. Joggal tarthatunk most is valami újabb fordulattól?
Benézték? De ennyire?
Először is nézzük az egyszerűbb magyarázatokat. Elképzelhető, hogy a magyar kormány jogászai egyszerűen nem vették észre a főváros közműcége, a BKM elővásárlási jogát, amikor letárgyalták az arab befektetőkkel az ügyletet? Simán. Ne felejtsük el, hogy lassan 15 éve zajlik erőteljes kontraszelekció a magyar államigazgatásban. Mindenki, akinek holmi szakmai véleménye fontosabb, mint a lojalitás, előbb-utóbb repül. A bizottság tagjai, akik merték jelezni, hogy a Ferihegy elnevezés szerencsésebb, mint a Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtér? Viszlát! Műemlékvédelmi szakember, aki megpróbálta megakadályozni a megalomán és pusztító átépítéseket-rombolásokat a fővárosban? Viszlát, de még be is perelünk! És még sorolhatnánk.
Pont az ingatlanügyekkel foglalkozó minisztériumi alkalmazottak, jogászok körében lenne más a helyzet? Csak gondoljunk vissza arra, hogy az elmúlt években hányszor kellett a kormánynak sietve módosítani, átírni, visszavonni jogszabályokat, mert kiderült, hogy alapvető hibák voltak benne, vagy nem gondolták át a következményeket.
Szóval simán lehet, hogy egyszerűen benézték ezt, és még a magyar bíróságokra helyezett erőteljes kormányzati nyomás ellenére sem érezték úgy, hogy ezt az ügyet belátható időn belül megnyugtatóan keresztül lehetne nyomni.
Azt a lehetőséget sem lehet elvetni, hogy az Eagle Hills Properties, illetve a mögötte álló, az uralkodócsaládba bekötött emirátusi befektetők mondták azt, hogy na jó, köszi szépen, de ez nekünk már így nem pálya. Ne legyenek kétségeink, nyilván az emírségek vezetőit pont nem érdekli, hogy milyen zöldterületről, meg élhető városról meg közlekedési fejlesztésekről hablatyol itt Közép-Európa alsón néhány hitetlen, koszos hippi, akit egy valamirevaló Ferrari-szalonból a biztonságiak tessékelnének ki, de azért itt mégiscsak egy több ezermillárd forintos fejlesztésről volt szó. Évekig elhúzódó pereskedés, tüntetések, esetleg a munkagépek elé befekvő fővárosi képviselők, miegymás – ez nem jó a biznisznek.
(A téma előkerült lapcsoportunk heti beszélgetős műsora, az Ez Viszont Privát legújabb adásában is, amelyet közvetlenül Gulyás Gergely nagy bejelentése után vettünk fel. A műsort itt is megnézhetik:)
Aztán az sem lehetetlen, hogy kicsit átgondolva a dolgot, Orbán Viktorék is arra jutottak, hogy ebből nem tudnak jól kijönni. Nyilvánvaló, hogy a tét itt nem rongyos 51 milliárd forint volt, ennyit a NER igazi nagyhalai legfeljebb előételként fogyasztanak, de a magyar költségvetésen tátongó lyukakat sem lehet ennyivel betömni. A nagy üzlet később jött volna, de a jelenlegi, Magyar Péterrel súlyosbított belpolitikai helyzetben, általános közfigyelem és közfelháborodás mellett azért kockázatosabb lett volna Mészáros Lőrincet és a többieket odaültetni a főfogások elé, hogy púpozzák csak meg nyugodtan a tányérjukat.
Ezután jön a fekete, olajos leves?
És hát igen, ahogy azt már csütörtökön Vitézy Dávid vagy éppen a Válasz Online újságírója, Zsuppán András is gyorsan megjegyezte, lehetnek itt még csapdák. Ott van az az apróság rögtön, hogy a várhatóan a főváros tulajdonába kerülő területen ott marad a MÁV, azaz az állam (magyar hangja ebben az esetben Lázár János) tulajdonában maradó vasúti infrastruktúra, amelyhez állami hozzájárulás nélkül nem lehet hozzányúlni. Az olyan tervekhez, mint mondjuk a sínek föld alá vitele, a pályaudvar áthelyezése, átalakítása bizony Orbán Viktor kegyes aláírására lesz szükség – a fogadóirodák egyelőre nem fogadnak téteket arra, hogy a kormány ott fekszik majd keresztbe Karácsony Gergelyéknek, ahol tud, hiszen talán ezrelékekben mérhető a valószínűsége annak, hogy nem ez fog történni.
Ha pedig telnek majd az évek, és egy kapavágás sem történik a Rákosrendezőn, akkor kakofóniává erősödik majd a már most is melegítő kórus hangja: „Karácsony Gergely alkalmatlan, a csődben lévő főváros pénzét elköltötte erre, de nem csinál semmit, bezzeg a kormány csilivili új városrészt épített volna, AL-KAL-MAT-LAN!” Nehéz lesz elmagyarázni a választóknak, hogy pontosan kinek milyen joga és felelőssége van, Budapest megszerezte a területet, Budapest csináljon akkor már végre valamit, gondolhatják majd sokan.
Ha pedig bármilyen olyan cégvezető vagy vállalkozó megjelenik a tervezett beruházás környékén, aki akár csak képen látta már Soros Györgyöt, esetleg egy óvodába járt bármelyik MSZP-s kormány bármilyen tisztviselőjével, akkor pedig „balos mutyi”-tól lesz hangos a kormánymédia.
Ez már elkezdődött, Bajnai Gordont például már hírbe is hozták a projekttel.
„Persze egyből elkezdték a Fővároson számon kérni a terület fejlesztését. Olyan közlekedési fejlesztéseket is, melyeket eddig a kormány vállalt – azért az furcsa lenne, ha amit az arabok kedvéért kifizettek volna a magyar adófizetők pénzéből, Budapest számára már nem vállalnák. Budapest egy új, európai léptékű zöld városnegyed létrehozására képes kell legyen. […]
Nyilván, ha a Kormány ezt a folyamatot ott akadályozza majd, ahol tudja, akkor ez nem fog menni – és sajnos attól tartok, itt ez a csapda készül most. Hiszen például a vasútvonal átépítése nélkül itt semmit nem tud csinálni se az arab befektető, se a főváros. Ugyanis, mivel a teljes rendezőpályaudvar mindmáig a vasúti hálózat része, állami közreműködés nélkül Rákosrendező nem tehető fejleszthetővé. Ezt az arab befektető felé vállalta az állam, hisz vasúti fővonalat csak a kormány építhet át”
– írta Vitézy Dávid csütörtökön első reakciójában, miközben Karácsony Gergelyék még, egyébként érthetően és jogosan, ünnepelték a kormány meghátrálását.
Az is igencsak aggasztó, hogy ugyan az arab befektetőkkel szemben a kormány (magyar hangja megint csak az a Lázár János, aki egyébként megígérte már 2023-ban, hogy az állam kitakarítja a területet) már kihátrált abból a kötelezettségvállalásból, hogy a területet megtisztítják, mielőtt átadják az új tulajdonosnak.
„Senki nem tudja, hogy a talajszennyezettség mértéke mekkora Rákosrendezőn. A legalább másfél évszázados vasúti használat mindenesetre nagyon súlyos olajszennyezést és egyéb mérgező anyagokat hagyott hátra. Ennek mértéke föl sincs tárva”
– mutat rá a Válasz Online gyorselemzése, hol lehet a kutya, akár szó szerint is, elásva.
Ha pedig veszélyesen szennyezett a Rákosrendezőn a talaj, akkor a terület „rekultivációjának” korábban becsült 14 milliárd forintos, de a Kormányinfón Gulyás Gergely által emlegetett 25 milliárdos költségének a többszöröse is lehet a munka költsége. Véletlen egybeesés lenne, hogy a Magyar Nemzet éppen szerda délután írt arról, hogy „több mint 130 milliárdot emészthet fel a Rákosrendező kármentesítése”?
Talált, süllyedt
Akárhogy is, a kormány egyértelmű vereséget szenvedett a rákosrendezői csatában, és ez még akkor is jó hír, ha a háború ezzel nem ért véget. Bármi is áll a háttérben, a „meghosszabbítjuk Bicskéig” kormánya nem szeret meghátrálni, és valószínűleg bizonyos oligarchák is mutogatnak most a zsebük felé, hogy rendben, ha nem a Mini-Dubajból, akkor miből kerül ide a „pénz, pénz, pénz, pénzecske”?
Árulkodó az is, hogy Orbán Viktor egyetlen szóval sem beszélt péntek reggeli kinyilatkoztatásában a rákosrendezői pálfordulásról, ahogy azt sem tudjuk, miről tárgyalt a miniszterelnök január utolsó napjaiban az Egyesült Arab Emírségekben Mohammed bin Zájed Ál Nahján sejkkel, illetve Mohamed Alabbarral, a projekt mögött álló dubaji üzletemberrel.
Fotó: MTI/Miniszterelnöki Sajtóiroda/Benko Vivien Cher
Bizony, kínos ez az ügy az Orbán-kormánynak, különösen hogy úgy lehet eladni, hogy kemény fellépéssel meghátrálásra lehetett kényszeríteni a kormányt, és a diadalban a Karácsony Gergely vezette „bűnös város”, sőt még a Tisza Párt is szerepet vállalt. Akármilyen üstökösszerű Magyar Péter pályafutása, valódi, konkrét eredményt keveset tudott felmutatni eddig, olyasmit, amikor a kormányt rákényszerítette volna valamire – most ez is megtörtént, még ha Karácsonnyal és Vitézyvel alkalmi koalícióban is.
Ugye nem?
Ezen a ponton kell megosztanom a kedves olvasóval azt a kellemetlen gondolatot, ami ezzel az egésszel kapcsolatban szöget ütött a fejembe. A nagy hangzavarban egészen elfelejtődött, hogy Lázár Jánosék közben gyors ütemben pörgetik a vasúti területek – többek között a Déli vagy éppen a Kelenföldi pályaudvar 99 évre történő bérbeadásának és hasznosításának ügyét is. Ez legalább akkora botrány, mint a Mini-Dubaj, és legalább olyan zsíros falat lehet a NER számára, de az optikája azért sokkal jobb, mégsem arab sejkeknek árusítja ki a szuverenista kormány a szent magyar anyaföldet ugyebár, csak a már jól ismert, és sajnos megszokott módon csaphatnak le a lehetőségre a magyar oligarchák.
Mi van akkor, ha a kormány úgy döntött, odadobja a Rákosrendező – amúgy is mérgezett – falatját az ellenzéknek és a budapestieknek, és ezzel befogja a szájukat, közben viszont csendben nekiül a 99 éves lakomának?
És mi van akkor, ha esetleg erről ment is egy-két telefon vagy üzenet Karácsony Gergelynek, Vitézy Dávidnak és/vagy Magyar Péternek is? Egyikükről sem lehet sajnos azt mondani, hogy ne kötött volna már nemtelen alkut az Orbán-kormánnyal. Karácsony esetében említhetjük az atlétikai világbajnokságot vagy az újabb, olimpiai terveket, Vitézy Dávidnál csak egy áthúzott Szentkirályi Alexandra-portréra kell gondolnunk, vagy a fővárosi újraszámolásra, Magyar Péter pedig... Nos, ő Magyar Péter, aki egy éve és néhány napja még NER-es felügyelőbizottságok tagja volt, például. Lehet, hogy Gulyás Gergely vagy Lázár János még nem törölte ki Magyar Péter telefonszámát, és a Tisza Párt elnöke is elolvasna tőlük egy üzenetet, amiben valami ilyesmi áll:
„Peti, megkapja Geri a Rákosrendezőt, de aztán most már ne ugráljatok többet, különben tényleg idegesek leszünk”?
Remélem nem így történt. De azt nem tudom kiverni a fejemből, hogy akár így is történhetett volna, és ez is elég jól magyarázná a történteket.
De félre a rossz gondolatokkal! Akármi is történt pontosan, a főváros most tényleg kapott egy esélyt. Annyi biztos, hogy sem Karácsony Gergely, sem Vitézy Dávid, sem Magyar Péter nem engedheti meg magának, hogy ráégjen – vagy ráégessék – a besült rákosrendezői beruházás bélyegét. Ahogy azt se, hogy akár egyetlen milliócska is elszámolás vagy valós munka nélkül vándoroljon valakinek a zsebébe a projekt kapcsán.
Karácsony és Vitézy közösen ismertették péntek délelőtt a főváros terveit a Rákosrendezővel kapcsolatban. Kockáztatva, hogy alaposan le kell mosnom a billentyűzetemet, egyetértően kell idéznem Gulyás Gergelyt:
„Bizonyítson a főváros!”
De komolyan. És bizonyítás közben ugyanez a trió ugyanilyen keményen álljon ki az ellen, hogy a hihetetlen értékű, a fővárosnak és a többi érintett városnak is kulcsfontosságú, 99 évre elkótyavetyélni szándékozott területeken is csak olyasmi és úgy épüljön, ami jó az ott lakóknak, és ne folyjanak újabb száz- és ezermilliárdok NER-es zsebekbe.
Ne kelljen nagyot csalódnunk.
A rovat korábbi cikkeit itt olvashatják.
