Az évtized végén Kína űrbe telepített energiafegyverekkel veszélyeztethet műholdakat – olvasható az amerikai hadügyminisztériumhoz tartozó Védelmi Hírszerzési Ügynökség (Defence Intelligence Agency – DIA) egy friss jelentésében.
A dokumentum kiemeli, hogy a kínai arzenálban már most is megtalálhatók földi telepítésű irányított energiájú fegyverek (idetartoznak a lézer-, a mikrohullámú eszközök, vagy éppen a rádiófrekvenciát, esetleg részecskesugárzást használó fegyverek). Azonban ezeknek az űrbe telepítése jelentősen növelné az ezek jelentette kockázatot.
Fotó: DepositPhoto.com
A DIA arra nem tért ki, hogy pontosan milyen fegyvereket terveznek a kínaiak a közeljövőben az űrbe telepíteni, viszont rámutatott:
„A PLA [Kínai Felszabadító Hadsereg] feltehetően azért tartja ideális űrbéli eszközöknek az irányított energiájú fegyvereket, mert egyaránt képesek visszafordítható, illetve visszafordíthatatlan hatásokat is kifejteni műholdak ellen.”
Ez alatt azt értik, hogy bizonyos eszközök, illetve bizonyos eszközök bizonyos beállításai lehetővé tehetik az ellenséges műholdak működésének csupán időszakos megzavarását (azaz mondjuk az általuk fogadott vagy továbbított jelek megzavarását, szenzorjaik „megvakítását”), míg más vagy ugyanezen eszközök nagyobb energiával történő bevetése véglegesen megsemmisítheti vagy tönkreteheti a műholdakat.
Az űrbéli támadásokra felhasználható módszerek tárháza igencsak széles. Egy irányított energiájú fegyver egész egyszerűen lyukat égethet egy másik űrbéli eszközbe, de akár érzékeny elektronikai alkatrészeit is „megsütheti” látványos külső behatás nélkül. De egy műhold működésképtelenné tételéhez elég lehet a napelemeit fényelnyelő festékanyaggal lefújni. Ha a spektrum másik végét nézzük, egy műholdat bele lehet vezetni egy másik műholdba, de egy nukleáris detonációval az űr nagyobb szeleteit is meg lehet tisztítani minden eszköztől.
Fotó: DIA
A jelentés hozzáteszi, hogy az elmúlt években Kína űrbéli jelenléte drámai növekedésen ment keresztül: a kínai hírszerzési, megfigyelési és felderítési űreszközök száma megtriplázódott 2018 és 2026 nyara között. Kína olyan koncepciók megvalósíthatóságát is teszteli, mint például az űrsiklóké, amelyek katonai szempontból azért különösen érdekesek, mert egy-egy, nagyjából kiszámítható pályákon mozgó műholddal szemben jóval kiszámíthatatlanabb manőverekre képesek.
Kína már demonstrált is űrbéli, akár támadó célra is felhasználható képességeket, amikor 2022-ben egy műholdja fogókarokkal ragadott meg egy másik műholdat, hogy aztán „temetőbe vezető”, azaz a légkörbe belépő pályára állítsa. Természetesen a kínai hivatalos álláspont szerint ezek a műholdjaik más műholdak ellenőrzése és karbantartása céljából tudnak társaikhoz közel manőverezni, illetve manipulálni azokat, de ilyenkor azért nyilvánvaló, hogy egy ilyen manőver egyben teszt, üzenet, vagy éppenséggel egyenesen fenyegetés is: képesek lehetünk erre is.
Tökéletes eszkaláció
Ha pedig valaki arra gondolna, hogy ez is csak egy – remélhetőleg – soha nem aktív szakaszba váltó fegyverkezési verseny, mint ami mondjuk az új harci repülőgépek területén zajlik, azt ki kell ábrándítanunk. Ugyanis az űr egy nagyon speciális terület abból a szempontból is, hogy egyrészt jogilag is sokkal kevésbé egyértelmű státuszú, mint a föld felszíne. A földön egy-egy technikai eszköz jellemzően mindenképp tartozik valakihez, valakinek a területén van, így egy végrehajtott szabotázsakció vagy támadás elég egyértelmű válaszlépéseket vonhat maga után. Az űr azonban ilyen szempontból mégiscsak a senki földje (vagy vákuumja).
Ráadásul a föld körüli pályán nem igazán kell attól tartani, hogy embereknek esik baja egy ilyen akció során (nem, a George Clooney és Sandra Bullock főszereplésével készült Gravitáció című filmben bemutatott pusztító láncreakció sem igazán valószínű szcenárió a szakértők szerint). Márpedig amíg mondjuk az Egyesült Államok hajlamos lehet a legkeményebben megtorolni, ha polgárainak baja esik – pláne amerikai területen –, azt nehezebb elképzelni, hogy akár a harmadik világháborút kockáztassa néhány űreszköz miatt.
(A helyzet kicsit hasonló ahhoz, mint a tenger alatti kábelekkel, vezetékekkel. Pontosan lehet tudni, hogy Oroszország több szabotázsakciót is végrehajtott már ilyenek ellen Európa környékén, de a károk ellenére egy ilyen akció nyomán önmagában biztosan nem fog a NATO katonai választ adni.)
Ezért aztán az űreszközök fenyegetése, blokkolása, megrongálása vagy megsemmisítése „ideális” hibrid háborús, korlátozott eszkalációs lépés lehet azoknak a hatalmaknak, amelyek képesek ilyen akciókra (ez jelenleg az Egyesült Államok és Kína mellett Oroszország). Oda lehet ütni, ahol nagyon fáj a másiknak, de nem igazán kell tartani elszabaduló eszkalációs spiráltól.
Hogy ez mennyire nem csak elméleti lehetőség, arra jó példa az, ami október közepén történt, amikor az orosz Kozmosz-2612 nevű katonai műhold űrbeli viszonyok között megdöbbentő, nagyjából 26 méteres távolságban haladt el az ICEYE-X36 amerikai tulajdonú műholdtól. Nem véletlenül: a K-2612 több száz kilométeres távolságból, tudatos manőverekkel közelítette meg az ICEYE műholdat, majd a közelében is manővereket hajtott végre.
Short time-lapse of part of this morning’s first pass of ICEYE-X36 (59103) and COSMOS 2612 (68762) over South America under partly cloudy skies. https://t.co/t8RhwmKcV4
— s2a systems (@s2a_systems) October 18, 2026
Tegyük hozzá, hogy az ICEYE műholdas felvételekkel kereskedő vállalat Ukrajnát is az ügyfelei között tudhatja. Dmitrij Medvegyev, az orosz Biztonsági Tanács elnöke pedig október 4-én arról beszélt, hogy Oroszország szükség esetén megsemmisítheti az Elon Musk vezette Starlink műholdjait is, amelyek ebben az esetben „hullani fognak, mint a legyek”.
UPDATE: Cosmos 2612 appears to have maneuvered following a close approach with the ICEYE satellite. The latest TLEs show 2612 in a larger orbit that will drift away with no further maneuvers. In this animation, I fit an impulsive burn to bridge 2612’s previous TLE to its most recent one. I used OEL with Codex to do all of the modeling.
— Adam Cohen (@AdamCohen8) October 18, 2026
Ugyan az oroszok azt tagadják, hogy a K-2612 ellenséges szándékkal közelítette volna meg az ICEYE-X36-ot, a szakértők szerint egyértelmű, hogy egyfajta demonstrációt láthattunk.
„Oroszország olyan módszereket mutat be, amelyeket ha közvetlenül egy olyan megakonstelláció, mint a Starlink ellen vetnek be, befolyásolhatja azok működési idejét”
– fogalmazott a Reutersnek Michael Traut vezérőrnagy, a német haderő űrparancsnokságának vezetője.
Traut arról beszélt, hogy az orosz műholdak akár valódi támadás nélkül is befolyásolhatják a rendszer működését. Például azzal, hogy manővereikkel üzemanyagigényes pályakorrekciókra kényszerítik a Starlink sokszáz műholdból álló rendszerének eszközeit, ezzel lerövidítve azok űrben hasznosan eltölthető idejét (az alacsony pálya és a nagyon pontos pozícionálás miatt ezeket a műholdakat folyamatosan cserélgetni kell, amikor már nem tudják tartani pozíciójukat).
Muskot Moszkvából fenyítették be?
Mindez pedig egyébként éppen akkoriban történt, amikor Elon Musk – vagy a Fehér Ház, ezt még most sem tudjuk teljesen pontosan – hirtelen korlátozta az ukrán haderő Starlinkhez (vagy annak katonai rendszeréhez, a Starshieldhez) való hozzáférését, rengeteg – elvesztett emberéletekben is mérhető – problémát okozva az ukránoknak.
A hozzáférést azóta – legalábbis nagyobbrészt – helyreállították, a történteket pedig legtöbben a Trump-kormányzat Zelenszkij ukrán elnök irányába történő nyomásgyakorlási eszközeként értékelték. De mi van akkor, ha Musk mégsem kizárólag a Fehér Házból érkező utasításokra, hanem az orosz fenyegetésre reagált Ukrajna „megrendszabályozásával”? Mint láthattuk, jócskán van aggódnivalója műholdjai miatt, márpedig a Musk-birodalom kevés jó pénzügyi eredményt hozó részei közül az egyik éppen a Starlink. (Amellyel egyébként további tervei is vannak nemcsak Musknak, hanem például a magyar 4iG-nak is.)
Közben természetesen az Egyesült Államok – de még Németország is – fejleszti a saját űrbéli hadviselésre, de legalábbis „karbantartásra és közeli vizsgálatra” alkalmas eszközeit, és mint láthatjuk, a tét bizony nagy, és egy űrbéli nagyhatalmi konfrontáció esélye egyáltalán nem csak elméleti.
