A medvehagyma hazájába egész évben érdemes ellátogatni

A tavak vize bőséges és szelíden fodrozódik. Minden csupa üde zöld. Nincs szemét az utcán, a házak takarosak, jólétről árulkodnak. Mintha nem is az aszálysújtotta Magyarországon járnánk. A Nyugat-Mecsek lankáin kanyargunk, amely Orfűre vezet. A medvehagyma szűkebb hazájába, nemcsak áprilisban, a csúcsszezon idején érdemes ellátogatni.

Tavasszal a medvehagyma errefelé soha nem látott bőségben zöldell, névadója az itteni látogatóközpontnak és egész éves kiegészítője, alapzöldsége a helyi vendéglátók nyersanyag arzenáljának. Kakaskukorékolás nem annyira hallatszik az udvarokból, az itt élő 1340 ember többsége ugyanis nem a mezőgazdaságban tevékenykedik, hanem naponta Pécsre jár be dolgozni, amely mindössze 17 kilométerre található.

Legtöbben a nagy hagyományra visszatekintő Fishing on Orfű fesztivál révén ismerik e tájat, ilyenkor több ezer ember hallgatja együtt a különféle műfajú koncerteket. De a település ennél sokkal többet nyújt, és nemcsak nyáron.

Interaktív tárlat mutatja be az ökológiai értékeket

Elsősorban a vízzel kapcsolatosan kínál számos itteni kikapcsolódási lehetőséget. A melegebb hónapokban a fürdőzők, sportolók, horgászok paradicsoma az a négy tó, amelyet a hatvanas években létesítettek itt. Az aktív víziturisztikai központ szintén nyáron bonyolít élénk forgalmat.

A Medvehagyma Ház, vagy más nevén, a Pécsi-tó partján épült Ökoturisztikai Látogatóközpont kapocs a természet és Orfű üdülőterülete között. Az interaktív tárlat játékos formában mutatja be a Nyugat-Mecsek és a tavak ökológiai értékeit, a helyi turisztikai látványosságokat és kulturális kincseket – tapasztaltuk meg, Murányi Zoltán intézményvezetővel körbejárva az épületet.

Kalauzunk Gonda Tibor, aki nemcsak lelkes lokálpatrióta, a település turisztikai egyesületének elnöke, ötletembere, a TDM vezetője, de egyetemi docensként is oktatja a turizmust és évek óta. Mint szavaiból kitűnik, nem elsősorban a tömegturizmus fejlesztése itt a cél. Akik ide látogatnak, azok többsége egy napra érkezik, de természetesen panzió és magánszállások is – mintegy ezer ágy – várják azokat, akik hosszabb pihenésre vágynak. Többnyire visszajárók a vendégek.

Itt a slow turimus, a longevity, a csendes kikapcsolódás, az elmélyülés a jelszó, és nem mert ez a divat. Amerikában vagy Ausztriában méregdrága rejtett kincsként kínálják az efféle, „chillezésre” kiválóan alkalmas eldugott településeket.

Apropó: chillezés. A helyi vendéglátás egyik kedvelt célpontja a Chill bisztró. Ahogy belépünk, elénk perdül a tulajdonos, egy kedves holland fiú Bert Berts, és üzlettársa Tóth Attila, aki szemmel láthatóan büszke a specialitásaira. Ilyen a kacsamájas mákos bagel ropogós zöldsalátával és egy szósszal megbolondítva, aminek az összetevőit nem hajlandó elárulni. Nem hiányoznak persze a hazájából importált eredeti sajtok se. Az asztaloknál német, angol, holland, magyar szó járja. Sok a horvát turista is.

Jelentős számú holland él itt, de más nemzetek fiai-lányai is felvásároltak és kicsinosítottak régi parasztházakat, melyek előtt tömzsi terepjárók állnak. Itt, ha valaki hagyja leromlani az ingatlana állapotát, figyelmezteti az önkormányzat – nagyon helyesen, nyugati mintára –, hogy hozassa rendbe, mert zavarja a község imázsát. Ma már nemcsak üdülni jár ide sok külföldi, hanem állandóan itt is tartózkodik. Ennek köszönhető, hogy négy étterem is meg tud élni, fine dining szintűtől a magyaros stílusúig, no meg nyáron a strandbüfékig.

Hogyan készült régen a papír?

A malmok olyan látnivalók, amelyeket minden diáknak látnia kellene. Mert hol másutt tudna meg mindent arról, hogy pár száz évvel ezelőtt miből és hogyan készült a papír? Kenderből és rongyból egyaránt – ahogy ma is, a festői tájon működő épületben. A szemünk láttára lesz a kenderrostból és összeaprózott textildarabkákból papírlap. Érkezik is sok diákcsoport. Sokat mond, hogy még a mobilokra se pillantanak rá fél óráig, hallgatva a fiatal szakemberek lelkes előadását. Közülük jó páran „malmos” családból származnak, innen is ered az őszinte elhivatottság.

Az Orfűi Malmok része a Garat nevet viselő látogatóközpont, egyben kávézó, de annál több, amint Füzes Kata igazgatótól megtudjuk. Vadkovászos kenyerek és láthatóan valódi lisztből, kézzel sodort kiflicskék sorakoznak a pultokon. A hűtőben olyan művészi Pavlovát látni, mint Budapesten egy mestercukrász üzletében – hasonló árakon.

A helyi termelői boltba mindenképpen érdemes ellátogatni, itt a környéken termett alapanyagokból készített kézműves szörpök, mézek, lekvárok, teák, fűszerek – természetesen szárított medvehagyma is – sajtok és szalámik, valamint helyi iparművészeti tárgyak is kaphatók, a kávék és házi sütemények mellett, amint arról Szél Zsóka, az üzlet tulajdonosa mesél.

A több dinasztiájú családi vállalkozásokra jó példa a Serényi família. A Kemencés Udvarban az ország különböző tájegységeinek újonnan felépített hagyományos kemencéit és más, a sütéshez, főzéshez szükséges eszközeit, edényeit tekinthetik meg a látogatók. A hatalmas, rendezvényhelyszínként is üzemelő pajta százévesnek tűnik, pedig csak néhány éve épült, speciális technikával öregbítették a fát. Az itt látható szerszámok nagy részének ma már a nevét se ismerjük.

A Muskátli tipikusan magyaros étteremnek is mondható, bár a medvehagymakrémleves tejszín csíkokkal és sajtos ropogtatni valóval, vagy a coleslow saláta ezen jóval túlmutat. A család olaszországi vállalkozásait tükrözi az igazi olívaolaj – boltihoz nem is hasonlít a zamata –, amelyhez a bogyókat maga Serényi András szedi le a fákról, vagy az itáliai birtokon dolgozó munkások. A kertben termő gyümölcsfákról származik a sütemény almás tölteléke, de már olívaliget is növöget itt. A sikeres, főiskolát végzett turisztikai-vendéglátós szakember szakmája lelkes megszállottja.

A Bodza Bisztró neve találó, itt ugyanis sok minden készül bodzából – az is itt terem persze –, pálinkától a limonádéig és a szörpig. A kínálat, a logó, az étlap stílusa a fine dining szintet üti meg, a tálalóeszközök, porcelánok a legújabb német és olasz designt sejtetik, a levesbe kockázott nyers zöldség már az új gasztronómiai világtrend egyik jellemzője.

Sokan kerékpárral tekerik körbe a tavakat. A kölcsönzőben kisgyerek utánfutó és gyermekülés is bérelhető. Az ökoturisztikai gondolkodás jegyében alakították ki a Vízfő tanösvényt, amely az ott található láperdő élővilágát mutatja be. A fenntarthatóság további etapja, a település célja, a Green Destination cím elnyerése.

A vendégcsalogatás négy fő jelszava: gasztronómia, aktív és ökoturizmus, valamint az egyre fontosabbá váló akadálymentes turizmus – amint azt Füziné Kajdy Zita polgármestertől megtudtuk. Kiemelt jelentőségűnek tartják az ökológiai terhelhetőség figyelembevételét, a környezettudatosságot, a családias léptékek megőrzését.

De főképp azt, hogy a fogyatékossággal élők, köztük a mozgássérültek is jól érezzék itt magukat, sőt, aktívan bekapcsolódjanak a turisztikai munkába. Az akadálymentesség része az utak, sétányok felújítása, a burkolatok cseréje és a közvilágítás javítása. Az egyik medencénél nagyméretű szabad stéget építettek, amelyen kényelmesen közlekedhetnek a babakocsisok, idősebbek és mozgásukban gátoltak is.

Arra törekednek, hogy a nehezen mozgók, a gyengén látók és a hallássérültek is találjanak itt szórakozást, sportolási lehetőséget. A mozgásukban korlátozott vendégek többsége szívesen utazik, ha megteremtik számukra a feltételeket. Költ is jócskán, és ráadásul nem egyedül érkezik, ami üzleti szempontból is hasznos. A fogyatékossággal élők messziről is ide utaznak, ha olyan helyszínt és programokat kínálnak számukra, amely megfelel igényeiknek.

Geopark lesz itt, 73 település összefogásával

Gonda Tibor az ötletgazdája az utóbbi években nagy sikerrel megrendezett Akadálymentes Turizmus Napjának, amelyre idén szeptember elején 10. alkalommal került sor. A rendezvényen nemcsak turisztikai szolgáltatók, hanem a térség természeti értékeinek megőrzésével foglalkozó szervezetek is bemutatkoztak. A gazdag programcsokor mellett az fontos szempont volt, hogy a fogyatékossággal élő emberek ne csak turistaként, hanem aktív szolgáltatóként és értékteremtő szereplőként is megjelenjenek. Erre példa a rendezvény egyik meghívottja, a Vaklufis, aki látássérült vállalkozóként készít különleges lufifigurákat a gyermekeknek, vagy a nagy sikerű Habparti.

A település az elkövetkező hónapokban, években – a megújuló turizmusstratégián túl – arra törekszik majd, hogy a környéket Geoparkká nevezzék ki, amelyhez minden feltétel adott, bár a megfelelésnek szigorú szakmai szabályai vannak. A hárommilliárdosra tervezett projekthez 73, többnyire kisebb település összefogására van itt szükség, amit a gyakorlatban nem könnyű megvalósítani. Nem utolsósorban természetesen: sikeres pályázatra, a költségek előteremtéséhez.