A PwC tanulmánya szerint a válaszok alapján kiderült, hogy az angolszász kultúrában már csak "BRIC" országokként emlegetett négyes (Brazília, Oroszország, India és Kína) kimagasló gazdasági fejlődését a régión belüli kereskedelem és a beruházások robbanásszerű fejlődése eredményezte. Ázsiában például Indonézia, Dél-Korea, a Fülöp-szigetek, Szingapúr és Thaiföld jelentik a legfontosabb regionális kereskedelmi kapcsolatokat.
A fejlődő országok gazdasági növekedése az elmúlt években - gyakorta dacolva a hagyományos gazdasági tendenciákkal - példaértékű fejlődést mutatott és folyamatosan túlszárnyalja a fejlett országok fejlődési ütemét. A fejlődő országok közötti tőke, áru és munkaerő áramlás most már gyorsabban növekszik, mint a fejlődő és a fejlett országok közötti kereskedelem. A fejlődő piacok erősségének továbbá jótékony hatása van a világgazdaságra, hiszen részben ellensúlyozni tudja a fejlett világ gazdasági lassulásának hatását.
A fejlődő piacok számára már nem okoz gondot a tőke megszerzésének problémája, továbbá jártasak lettek a belső tőketartalékok felhalmozásában is. Fegyelmezett pénzügyi struktúrákat fejlesztettek ki, amelyek képesek követni a piac gyors változásait és külföldi befektetéseket vonzanak.
A vállalatvezetők többsége a belsőleg generált cash flow segítségével alapozná meg a további növekedést. A tőkeforrások megjelölése esetén az adósságpiac csak második helyen szerepel a felmérésben. A tőkepiacok, a meglévő eszközöktől történő megfosztás, illetve a magántőke és a kockázati tőke bevonása az utolsó helyen szerepel. A vezérigazgatói interjúk során senki nem említette, hogy a tőke hiánya korlátozta volna cégük fejlődését, illetve kiemelték cégük stabil hitelbesorolását, valamint a külföldi tőke folyamatos beáramlását.
A fejlődő országok vállalatai egyre nagyobb és komplexebb szervezetekké válnak, emiatt egyre nagyobb számban van szükségük minőségi munkaerőre, amely megszerzése komoly nehézséget jelent. A vezérigazgatók közel 90 százaléka nevezte meg a humán erőforrás kérdését az egyik legfontosabb prioritásként. Azonban már jóval kevesebben vannak azok, akik idejük nagy részét ténylegesen a HR kéréseknek szentelik, és sikeresen meglépték azokat a szervezeti változtatásokat, amelyek a tehetségekért folyó küzdelemben elengedhetetlenek.
A fejlődő országok kormányai a vállalatvezetők többsége számára inkább akadályt jelentenek, mint segítséget a magánszektor fejlődésében. Véleményük szerint az üzleti döntések meghozatalakor sokkal inkább ügyelniük kell a szabályozási környezetre, mint a fejlett országokban dolgozó kollégáiknak.
A rapid fejlődés azonban jelentős kockázatokat is rejt magában. A fejlődő országok cégvezetői hosszútávon a klímaváltozást tartják a legkritikusabb tényezőnek. A vállalatvezetők - a fejlődő országok menedzsereivel szemben - sokkal inkább hisznek abban, hogy a kormányoknak vezető szerepet kell betölteniük a globális felmelegedés elleni harcban. Emellett hisznek abban is, hogy a fejlett országoknak sokkal nagyobb felelősséget kellene vállalniuk e probléma költségeivel kapcsolatban. További kockázati tényező, hogy a fejlett országok gazdasági lassulása csökkentheti az árucikkek exportját, továbbá az amerikai hitelválság is hatással lehet a helyi pénzügyi piacokra.
A fejlődő országok cégvezetői egyértelműen optimistán tekintenek a jövőbe, hiszen biztosak abban, hogy vállalataik képesek lesznek fenntartani azt a robbanásszerű növekedést, melyet az elmúlt években produkáltak. És teszik ezt egyre inkább belső erőforrásaikra alapozva, mintsem külföldi befektetőkre számítva.
