A dialógusban való kommunikáció nemcsak a jelenlegi társadalmi fejlődés követelménye, hanem az emberképünkből adódó követelményünk is. A dialógusban való kommunikációnak emancipációs hatása van, lehetővé teszi az önkibontakoztatást és az önmegvalósítást.
A kommunikációs tréninghez fűződő elvárások harmadik csoportja a konfliktuskezelés. "Szeretném megtanulni, hogyan tudnék felülkerekedni a nézeteltérésekben! Szeretnék hatékonyabb lenni konfliktusaimban!" A résztvevőknek munkájuk során állandóan konfliktusokat kell megoldani, az is kívánságuk, hogy ezekek a saját érdeküknek megfelelően termékennyé tegyék. Magát a kommunikációt a konfliktusmegoldás eszközének tekintik. Killman a konfliktuskommunikációt az együttműködés és az önérvényesítés kategóriáiból származtatott ötféle viselkedésrepertoár csoportra bontja. Felhívja a figyelmet, hogy viselkedés-csoportok: versengés, problémamegoldás, kompromisszumkeresés, elkerülés, alkalmazkodás-alárendelődés csak a konfliktuskezelés folyamatának eszközei és e tekintetben egyenrangúak. Ezek viselkedésrepertoárok, eszközök a kommunikációs folyamatban.
Meg kell tanulni az ellenállásnak az oppozíciós magatartástól való megkülönböztetését: az oppozíciós magatartást "a jobb megoldás" impulzusaként kell kezelnünk. Hogy az agressziókat hatékonyan kivédhessük, meg kell tanulni a defenzívaredukáló és az agressziófeloldó kommunikációs technikákat.
Ha egy tréner ilyen és hasonló gondolatokkal készül diagnózisra épülő kommunikációs tréningjére, és az alkalmazandó gyakorlatokat eszköznek tekinti, nem célnak, a gyakorlatokat követő feldolgozások során az "itt és most"-ot össze tudja kötni a résztvevők munkaköri beosztásából és szerepéből adódó "ott és akkor"-ral. Csak ekkor tekinthetjük trénernek, különben csak játékmester titulus illeti meg. A játékmesterek kora pedig reméljük, lassan végérvényesen lejár.
A játékmesterek kora lejárt
Kommunikációs tréningekről és azok tapasztalatairól számol be a szerző.
