Menedzsment Fórum: - Amíg vártam Önre, az előtérben olvasgattam a bekeretezett köszönőleveleket. Az egyik George Patakitól, New York volt kormányzójától érkezett...
Kmetty József: - A WTC-tragédia után sok cégnek bent ragadtak az adatai, mi pedig felajánlottuk a segítségünket, természetesen díjmentesen. Nyilván volt akkor az embereknek nagyobb gondjuk, bajuk is, de még így is visszahoztuk öt-hat cég adatait. Sok vállalat tönkrement ott, egyrészt az ember-, másrészt az adatvesztésben. Mi legalább az utóbbin megpróbáltunk segíteni.
mfor.hu: -És az NKA milyen különleges megoldásért mondott köszönetet?
K.J.: - Ők a karácsonyi ajándékunkat köszönték meg abban a levélben. A Különlegesség ebben pedig az volt, hogy - az akkori trendtől eltérően - mi nem egy üveg bort vagy egy plusz felesleges fémtárgyat adtunk nekik, hanem a jótékonysági akciónkba vontuk be őket, mint más partnereinket is.
Ez nálunk nem úgy néz ki, hogy átutalunk egy tetszőlegesen kiválasztott alapítvány bankszámlájára egy bizonyos összeget, hanem úgy, hogy első lépésben megszavaztatjuk partnereinkkel és dolgozóinkkal, kinek adjunk, második lépésben pedig mi magunk megszervezzük az adományt. Ennek lehetnek olyan előnyei, hogy esetleg több beszállítót fel tudunk kutatni, így olcsóbban hozzájutunk, mint az adott intézmény. Például tavaly egy kórház akart megszerezni egy ötmilliós gépet, ami - mint kiderült - másfél millióért is elérhető volt. Így a fennmaradó összeget másra is elkölthette a kórház.
mfor.hu: - Túllépve a recepción lévő leveleken, beszélgessünk arról, amikor Ön várt a Kürt recepcióján Kürti Sándorra.
K.J.: - Hát azt a patyolatot, ahol annak idején a Kürt működött, nem nevezném recepciónak. Konkrétan egy patyolat hátsó felében volt kialakítva egy kis rész, és az volt a Kürt Kft. székhelye. A "recepciós" elől ruhákat vett be, aki pedig a Kürthöz jött, hátrakísérte. Én itt ismerkedtem meg Kürti Sándorral, akit szájtátva hallgattam, amikor az elképzeléseiről és a közös munkáról beszélt.
Emlékszem, egy szombati nap volt, vele volt Tom, a kisfia, aki akkor még egy gyerek volt, most pedig ő a fejlesztési igazgató. Arra is emlékszem, hogy Trabanttal mentem a találkozóra, és ez azon ritka napok egyike volt, amikor volt benzin a kocsimban.
mfor.hu: - Akkor Ön még a Magyar Optikai Műveknél volt fejlesztőmérnök. Hogy találtak egymásra?
K.J.: - A Kürt akkoriban tért át a mágneslemez-javításról a winchester-javításra, és szükség volt olyan szakemberekre, akik értettek ehhez. A MOM-ban akkor már több kollégám is átjárt a Sándorékhoz esti, kiegészítő munkára, és én is örültem, amikor felkértek erre. Jól jött az akkor 6500-as MOM-os fizetésem mellé. Ott kezdődött a közös munkánk.
mfor.hu: - Ami kisebb megszakításokkal azóta tart. Milyen kitérők voltak?
K.J.: - A MOM-ban egyszer kivettem egy egyhetes fizetésnélküli szabadságot, ami elég hosszúra, egy évre nyúlt. Kimentem Németországba, de ott annyira magával sodortak a lehetőségek, hogy ott ragadtam egy évre. Persze mondanom sem kell, hogy miután visszamentem a MOM-ba egyből kirúgtak.
Ekkor hivatalosan is a Kürtnél helyezkedtem el, ami nem volt egy váratlan fordulat, hiszen már előtte is kapcsolatban álltunk, sőt a németországi munkám alatt is végig kommunikáltunk, részben nekik is dolgoztam. Azután még volt egy kisebb kitérőm, amikor egy disztribútor Kft.-t hoztam létre, a Kürttől függetlenül, de velük egyeztetve, sőt megmaradt a partneri viszony. Később a Samsung felvásárolta a gyártó céget, a Kft. befejezte a tevékenységét, én pedig visszajöttem a Kürthöz.
mfor.hu: - Mikor tudatosult Önben, hogy Ön fontos embere Kürti Sándornak?
K.J.: - Ezt a fajta pozitív visszajelzést első perctől kezdve éreztem, és idővel egyre több felelősség hárult rám. Majd lassan kialakult az a felállás, hogy ő lett a cég arca, sok ideje elment a kommunikációval, rám pedig egyre több operatív feladat maradt. Nehéz egyszerre csinálni ezt a két dolgot.
mfor.hu: - Az utóbbi időben egyre többet szerepel Ön is sajtóban, sőt kezd Ön a cég arca lenni.
K.J.: - Igen, de nem is megy olyan jól, mint Sándornak. Ő valahogy másképp válaszol a kérdésekre. Igaz, hogy mellette nőttem fel, rengeteget tanultam tőle, de a született előadói képességei neki jobbak, mint nekem.
mfor.hu: - Véleményezi az Ön szerepléseit?
K.J.: - Igen, minden interjút kielemzünk, elmondja részletesen a véleményét, a kritikákat.
mfor.hu: - Milyen kritikákat szokott kapni?
K.J.: - Például arra mindig felhívja a figyelmem, hogy ne babráljak semmivel, mint ahogy most is teszem. Meg arra is érdemes figyelnem, hogy 190 centi magas lévén kicsit lefele tartsam a kezem kézfogásnál, mert az emberek többsége alacsonyabb, mint én. Ilyen apróságok.
mfor.hu: - Ha jól tudom, volt egy kínos eset, amikor a Menedzserbálon Kürti Sándornak gratuláltak a Legjobb Főnök díjhoz.
K.J.: - Nem volt annyira kínos, inkább mókás. Főleg azért tartottam mókásnak, mert körülbelül húsz percig küzdöttem a színpadon azzal a 15 kilós díjjal. De úgy látszik, az illető vagy lemaradt a díjátadóról, vagy nem tűnt fel neki.
mfor.hu: - Azon kívül, hogy nehéz, még mit érzett, amikor átvette a díjat?
K.J.: - Ez egy megkülönböztetett díj számomra. Természetesen vannak ennél rangosabb díjak, azonban ez számomra nagyon hiteles. Negatív visszajelzéseket kapok időnként a munkatársaimtól, amikor kikérem a véleményüket arról, érdemes-e változtatnom valamin, de mivel a pozitív dolgokra nem kérdezek rá, nem tudtam, hogy ennyire elégedettek a munkámmal. Nagyon nagy elismerésnek tartom ezt a díjat.
Jópofa volt a ruhatáros néni, aki kifele menet közölte, amikor letettem elé a díjat, hogy "ez alulról jött, ez a tuti."
mfor.hu: - Ön szerint hol könnyebb "legjobb főnöknek" lenni, egy jól menő cégnél, ahol a dolgozókra is több jut, ugyanakkor az elvárások is esetleg nagyobbak, hogy az élvonalban maradjon a cég, vagy egy kevésbé "hajtós" vállalatnál?
K.J.: - Minél nagyobb egy cég, annál több szigor kell a vezetéshez. Egy multit ugyanakkor könnyebb rendszerben tartani, mert "multikompatibilis" emberek dolgoznak ott, meghatározottak a számonkérési pontok, a javadalmazások, kevesebb érzelem kell az irányításához. Ugyanakkor kevesebb lehetőség van a nóvumokra, vagy a kiugrásra.
A Kürt méreténél fogva még éppen alkalmas arra, hogy megtartsa a kiemelkedő képességeket. Itt még ismerjük a dolgozók motivációit, és például ha nincs jogosítványa valakinek, akkor nem feltétlen ajánlunk fel autót neki.
A pénzzel történő motiváció a legdrágább, mi azzal motiválunk, hogy olyan feladatokat adunk az embereknek, amikben megtalálják az örömüket. Biztonságos környezetet biztosítunk nekik, és a családjukkal is próbáljuk megismertetni a céget, hogy ismerjék a közeget, ahol a párjuk dolgozik, és bizonyos esetekben megértőbbek legyenek.
mfor.hu: - Alapvetően min változtatott, miután átvette a vezetést?
K.J.: - Egy kézi irányításos rendszert vettem át, amit a növekedés következtében át kellett strukturálni, hogy átláthatóbb, kiszámíthatóbb legyen. A legnagyobb kihívás az volt, hogy rájöttem, nincs már felettem senki, az történik, amire én rábólintok. Elég nagy változásokat kezdeményeztem úgy, hogy fél évig nem tudtam: most nagyon elszúrtam valamit, vagy jól tettem, amit tettem. Utólag a kollégák is bevallották, hogy az elején nem bíztak bennem, de végül a cég működése engem igazolt, és most ez a díj is egy pozitív jelzés a munkámra vonatkozóan is.
mfor.hu: - A Kürt szolgáltatásaiban is nagy fejlődés látszik. Van olyan szolgáltatásuk, ami iránt a külföldi piacokon van kereslet, a hazai piac viszont még vagy nem tudja megfizetni, vagy nem igényli?
K.J.: - Igen, de ez összetett kérdés, hiszen itthon a nevünkből megélünk, nem vagyunk rákényszerítve arra, hogy mindig újszerű dolgokat kínáljunk. Külföldön azonban ismeretlenek vagyunk, így csak az újításainkat tudjuk eladni, amik önmagukért beszélnek.
Itt elég jobbnak lenni, kint sokkal jobbnak kell lennünk, amiből persze következik az, hogy fenn tudjuk tartani a vezető pozicíót itthon. Például, külföldön megy az egyedülálló logelemző technológiánk, ami annyival ad többet a bevált rendszereknél, hogy mi képesek vagyunk egy cég összes logadatát egyszerre elemezni, és ebből levonni olyan következtetéseket, hogy például fel akarják-e törni az adatbázist, ha igen, akkor honnan lehet erre számítani.
Ebből adódik a nyomozás-technológiánk is, vagy éppen az, hogy nemzetközi szinten egyedülálló eredményeink vannak egy rendszer védekező képességének megítélésében. Itthon még más az emberek hozzáállása ehhez a kérdéshez, nem fektetnek az adatbiztonságra akkora hangsúlyt, mint tőlünk Nyugatra. Először az igényt kell megteremteni, és aztán lehet bevezetni a terméket.
mfor.hu: - Dubaiban is dolgoznak most. Mennyire könnyű vagy nehéz egy teljesen eltérő kultúrájú országban üzletelni?
K.J.: - Fel kell rá készülni. Van egy előörsöm, akik már feltérképezik az ottani viszonyokat, kapcsolatrendszereket, szokásokat, és felkészítenek előre. A globalizáció ugyan megkönnyíti a dolgokat, hiszen ugyanazok az eszközök állnak rendelkezésre a világ összes pontján, melyekkel azonos típusú problémák merülnek fel, de az emberi tényezőre fel kell készülni.
Például idő kellett, mire megtanultam, hogy az amerikai lelkesedés és közvetlen hangnem nem feltétlenül jelent igent. Sokszor nincs mögötte tartalom, csak nekik egyszerűbb így reagálni. Dubaiban pedig pont az ellenkezője, a távolságtartás a jellemző, az már kegynek számít, ha az ember egy névjegyet kap a partnerétől. Vietnam pedig a szívem csücske.
mfor.hu: - Miért?
K.J.: - Van valami magával ragadó abban a halódó szocializmusban. Amikor Hanoi polgármestere megjelenik az Armani öltönyében a legelegánsabb szálloda éttermében, miközben söfőr vár rá, és arról beszél, hogyan kell beengedni a külföldi tőkét az országba. Mindezt magyarul, mert a Budapesti Műszaki Egyetemen végzett ő is, mint a Vietnamban műszaki területen dolgozók többsége.
Számomra hihetetlen, hogy még csak ilyen kevés magyar cég lépett be arra a nyolcvan milliós piacra, ahol a döntéshozók többsége még érzelmileg is kötődik Magyarországhoz. Ez a lehetőség még pár évig él, aztán ezek az emberek lassan nyugdíjba mennek.
Amúgy még az is nagyon jellemző a vietnamiakra, hogy meglepően szélsőségesen tárgyalnak: néha könnyedek, néha pedig végeláthatatlan vitákba bonyolódunk apróságokon. Az például fontos kérdés, hány csavarhúzót biztosítunk, a munka szellemi tőke része viszont nem sok értékkel bír számukra. Ezt mind meg kellett érteni és tanulni a sikeres együttműködéshez. Dubaiban pedig azt, hogy ott a családi kapcsolatokra épül minden.
mfor.hu: - Hogy találják meg ezeket a kapcsolatokat?
K.J.: - Először spontán alakultak ki, most már évente két ember küldünk ki a nagyvilágba, hogy ismerkedjen a nevünkben. Nemrég kezdtük, de eddig bevált ez a módszer.
mfor.hu: - Nem hiányzik a mérnöki munka?
K.J.: - A napi munkámban nem, otthon pedig mindig tartok egy-két öreg (negyven éves) autót, amin mindig van mit szerelni. Ez az egyik hobbim.
mfor.hu: - Akkor már csak azt árulja el, hogyan került Indiába egy motoros riksa verseny egyik indulójaként.
K.J.: - A barátaimmal gyakran veszek részt ilyen vagy hasonló programokban. A világ elég sok részét jártuk már be valami szakadt járművel. A riksaverseny India déli, egyik legszegényebb részén volt néhány évvel ezelőtt. Mindig igyekszünk a hagyományos turista utakról letérni. Nem tudom, hogyan kerültem oda, ha az ember benne van az ökörségekben, akkor valahogy van egy lista a világon, ahonnan értesül ezekről...
Gábor Fanni
Menedzsment Fórum
