4p

Magyar Péter lenne jobb a gödörben lévő magyar gazdaságnak vagy Orbán Viktor?
Nem lesz baj abból, hogy a nyugdíjmegtakarításokat ingatlancélra is el lehet költeni?
Online Klasszis Klub élőben Felcsuti Péterrel!

Vegyen részt és kérdezzen Ön is!

2024. november 28. 15:30

A részvétel ingyenes, regisztráljon itt!

A munkahelyi közösségek ereje a nehezebb gazdasági körülményeket hozó években felértékelődött, az egymásért is küzdő munkatársak jobb eredményeket tudtak elérni, mint azok a szervezetek, ahol nem volt meg a kollégák közötti „kémia”. Az Atlantis Child Trainer cikksorozatának első része a tréning hatására fókuszál.

"A csapatépítés olyan, mint az alkohol: akkor jó, ha van hatása". Először, csak ízlelgetjük, kóstolgatjuk, aztán egyre többet kívánunk belőle. Az emberek közötti együttműködést segítő tevékenység során azonban nem szabad megfeledkezni a minőségi tényezőről. Volt szerencsém, anno több munkahelyen, - sőt, hogyha birkózó sportmúltamra tekintek vissza, akkor több sportegyesületben is - kipróbálnom, hogy milyen is a csapatépítés, és mi a lényege.

Találkoztam olyan munkahelyi teamekkel, amelyeknél csak az esti buli volt a fontos. Nem tagadom, trénerként, mi is szeretjük elengedni magunkat. Abban, viszont alighanem mindannyian egyetértünk, hogy az odáig vezető út megtétele kovácsolja igazán össze a csoportot.

Érdekes dolog volt sportolóként megélni az edzőtáborokat és megélni a mentális felkészülést. Igaz, gyermekkoromra visszatekintve akkoriban vajmi keveset törődtek a fiatalok lelki fejlődésével, legyen szó sportról, vagy más területről az életben. Ha egy-egy pofon eldurrant a szőnyeg mellett, nem volt ott apukánk vagy anyukánk, akihez odaszaladthattunk volna. Futottunk, hajtottunk tovább, hogy legközelebb elkerüljük az edzőnk tenyerével való közelebbi ismerkedést. Olykor sikerült, olykor nem. A 2014-ben látott birkózóedzések milyenségéről nem írok…

Szóval, egyedi sportágat űzőnek csapatot építeni? Először, nagyon viccesen hangzott az elképzelés, de be kellett látnom/ látnunk, hogy az egymás buzdítása, segítése, olyan erővel tört elő belőlünk, hogy így harminc év elteltével is az együtt eltöltött küzdelmes éveknek köszönhetően tartjuk még a kapcsolatot és vagyunk barátok jó néhány klubtársammal.

Életkép egy csapatépítő tréningről

Később a munkahelyeimen is hasznosnak bizonyultak a csapatépítők. Emlékszem, egy kisebb újságnál kezdtem, olyan volt a hangulat az első két hónapban, mintha mindnyájunkkal azt közölték volna, holnap meteortámadás éri a földet. Itt lehetett hibáztatni a főnököt, akivel semmiről sem lehetett beszélgetni, mert saját korlátain olyannyira nem látott át, hogy végül ez is lett a veszte. Lehetett hibáztatni bennünket, munkatársakat, mert egyáltalán nem nyitottunk a másik felé, holott csupán negyvenen voltunk a szerkesztőségben, ami lássuk be, nem egy gigantikus szám. Gondoljanak csak bele, milyen lehetett Los Angelesben az NBC stúdióközpontja 15 ezer  emberrel.

Tehát, a főszerkesztő-helyettesünk úgy döntött egyik nap, hogy megmenti a szerkesztőséget a meteortámadástól. Az egyik reggel széles mosollyal hívta össze a rendkívüli értekezletet, amelyen bejelentette, hogy 2 napos csapatépítésen veszünk majd részt. Ennyi elnyúló szájat és cüppögést utoljára az óvodás csoportomban láttam és hallottam, amikor a konyhás nénik bejelentették, hogy a tejbegríz alapjául szolgáló tej megromlott és helyette kelkáposztafőzeléket kapunk ebédre.

Mindenesetre nem volt mit tennünk, egy hét múlva már egy vidéki kúriában voltunk és lelkesen rohangálva végeztük el a szórakoztatóbbnál-szórakoztatóbb feladatokat. Este már azt is tudtam, hogy a belpolitikai rovat szerkesztőjének lánya melyik útvonalon sétáltatja Zuglóban kutyusát, vagy, hogy miként kell a málnalekvárt befőzni, illetve olyan hasznos tudnivalókkal is bővült tudástáram, hogy a kátrányozásnál a hőfokra nagyon oda kell figyelni. A viccet félretéve, a két nap olyannyira összekovácsolt bennünket, hogy egy formás kis szerkesztőség alakult ki Budapest szívében.

Pár évvel később életem legjobb munkahelyére kerültem (természetesen, leszámítva a mostani csapatépítő munkámat). Nem, nem az anyagiakat tekintve, még azt sem mondanám, hogy maga a munka volt annyira érdekfeszítő. Egyszerűen csak azonnal működött a munkatársak között a kémia. Ne gondoljanak rosszra: négy fiú dolgozott eleinte össze (most meg, pláne ne gondoljanak rosszra…). Együtt kezdtük el egy multi cég mindennapjait élni, szervezni, és ami a legfontosabb: élvezni. Annyira összerázódtunk pár hónap alatt, hogy azon döbbentünk meg, amikor csapatépítőre hívtak négyünket. Mindent tudtunk a másikról. Gondoltuk mi. Nagyot tévedtünk. Éles vagy versenyszituációban teljesen másként cselekedtünk. A trénerek pedig megtanítottak minket arra, hogy legyünk még jobbak, hogyan építsük magunkat, hogyan építsük a csapatot. Hosszú időre összefonódtunk a csapatépítő céggel, összefonódtunk a kollégákkal, és sikerült a szellemiségünket továbbadnunk az újonnan érkező kollégáknak. Ma már harmincan dolgoznak az egykori részlegünkön. Talán, a mi kis csapatépítőinknek is köszönhetően.

Tomka Tivadar
Tréner
Atlantis Child Trainer

LEGYEN ÖN IS ELŐFIZETŐNK!

Előfizetőink máshol nem olvasott, higgadt hangvételű, tárgyilagos és
magas szakmai színvonalú tartalomhoz jutnak hozzá havonta már 1490 forintért.
Korlátlan hozzáférést adunk az Mfor.hu és a Privátbankár.hu tartalmaihoz is, a Klub csomag pedig a hirdetés nélküli olvasási lehetőséget is tartalmazza.
Mi nap mint nap bizonyítani fogunk! Legyen Ön is előfizetőnk!