Az Év menedzsere 2012 díj birtokosaként mit gondol, hogy mire jogosítja fel és mire kötelezi Önt ez a díj?
Nem gondolom, hogy a díj jogokkal ruházna fel. Sokkal inkább kötelez. Mégpedig arra, hogy a magam szerény eszközeivel igyekezzem mindenben elősegíteni a hazai földgázszállítás jövőjéről szóló felelős gondolkodást és párbeszédet. Stratégiai kérdés ez, hiszen az európai energiabiztonság megteremtése szempontjából is stratégiai szerepben van Magyarország. De kötelez arra is, hogy a hazai földgázszállítás egyik kulcsszereplőjét, az ország egyik legfelkészültebb szakembergárdáját tömörítő FGSZ azon az úton haladhasson tovább, amelyről a válságnak sem sikerült letérítenie minket. Vigyáznunk kell erre az egyedülálló értékre, arra a felkészült, felelős, több száz fős csapatra, mindazokra a szakembereinkre, akik napi munkájukkal hazánk energiabiztonságát szavatolják.
Egy olyan tradicionális mégis innovatív vállalat esetében, mint a Földgázszállító, természetes, hogy ha a világ változik, akkor nekünk is lépést kell tartanunk a változással. Az, hogy vállalatunk Magyarországon négyszer, és kelet-közép-európai viszonylatban háromszor érdemelte ki a Legjobb munkahely címet visszaigazolja: jó irány, ha az embereket, a munkatársakat tekintjük az FGSZ legfőbb értékének.
Az év menedzserei díj birtokosai valamiben, valamilyen szempontból minták, példaképek, hiszen nem véletlenül kapták meg az elismerést. Mit gondol, Zsuga János miben lehet minta és példakép?
Megtisztelő, ha az embert példaképnek tekintik, jóleső elismerés, mégsem ez a fő cél. Fontosnak tartom az együttműködést, a teljesítménykultúrát, a "kérem" és "köszönöm" szavak használatát és azt, hogy a vezetés nem más, mint alázattal járó szolgálat. A pénz nem képes értéket teremteni. Arra csak az ember képes. Az embert viszont a kultúrája, a gondolkodása és viselkedése teszi azzá, ami. Ezért fontos az emberi értékek tisztelete és egy közös értékrend kialakítása egy vállalat életében.
A díjhoz kapcsolódó legtöbb nyilatkozatában elsősorban a csapatának, a munkatársainak köszöni a díjat. Ha az mfor.hu oldalon keresztül (is) üzenhet a munkatársainak, hogyan fejezné ki a háláját feléjük?
A munkatársaim bizalma erőt ad a legnehezebb feladatok megoldásához is egy olyan időszakban, amikor a mi szakmánkban is alapvető és gyökeres változások időszakát éljük. De tegyük fel másképp a kérdést: vajon mit ér egy menedzser a csapata nélkül? Semmit. Ezért bár én vehettem át az év menedzsere díjat, valójában ez az ő teljesítményük elismerése. Köszönöm a munkájukat és a támogatásukat. Az pedig, hogy az ő jelölésük és véleményük alapján kaphattam meg ezt a díjat, nagyon nagy megtiszteltetés számomra.
Az Év menedzserének egyik legjobb döntése:
Bár a közvélemény nem sokat tud az FGSZ Földgázszállító Zrt.-ről, a földgázszállító társaság évek óta a 100 legnagyobb árbevétellel és nyereséggel büszkélkedő vállalat között található. Vezetője, Dr. Zsuga János azt mondta, hogy ők akkor végzik jól a dolgukat, ha az emberek „észre sem veszik” a vállalatot. 2009. januárjában azonban reflektorfénybe került az FGSZ, amikor az orosz Gazprom és az ukrán Naftogáz közötti gázárvita miatt Moszkvában úgy döntöttek, hogy elzárják azokat a vezetékeket, melyeken Magyarországra is érkezett Kelet-Európából a földgáz - idézi fel a történteket Márton-Koczó Ildikó közelmúltban megjelent könyve. Az 50 legjobb magyar üzleti döntés és a 15 a legrosszabbak közül című mű alapján az Év menedzsere 2012 díjazottjának történetét idézzük.
A már hetek óta tartó orosz-ukrán gázvita 2009. január elsején hozott európai méretű fordulatot, hiszen az orosz Gazprom ekkor döntött úgy, hogy leállítja a gázszállítást. A magyar igények 80 százalékát is azon a vezetéken keresztül szolgálták ki - írja a könyv, melynek csapjait elzárták. Néhány napig még csökkenő mennyiségben érkezett szénhidrogén, majd január 6-án teljesen leállt a gázszállítás, és a következő két hétben egyáltalán nem számíthattunk a megszokott forrásra. Az FGSZ vezetése és szakembergárdája válságtervet készített a fennálló helyzetre, s az első kiszivárgó hírektől számítva közel három hétig tartották a frontot, hogy a lakosság fűtése ne álljon le, és minél kevesebb kárt szenvedjenek az ipari felhasználók is.
A helyzet egyik paradoxona az volt, hogy a hazai tározókban ugyan két hónapra elegendő készlet állt rendelkezésre, ám technikai okok miatt az onnan naponta kivehető mennyiség nem fedezte az ország napi gázszükségletét. Az FGSZ vezetőinek olyan kérdéseket kellett eldönteni, hogy mikor és hogyan állítsák át a földgáz áramlásának irányát a krízis kezdetekor (vagy átállítsák-e egyáltalán)? Milyen szinten rendeljenek el korlátozást? Adhatunk-e a nálunk nagyobb bajban lévő szomszédos országoknak gázt? Példamutató csapatmunka folyt az FGSZ-en belül, amely a magyarországi nagynyomású földgázszállító rendszer tulajdonosa és üzemeltetője, és az egyetlen rendszerirányító engedély birtokosaként kiemelten felelős a magyarországi földgázellátás biztonságáért.
Az 50 legjobb magyar üzleti döntés és a 15 a legrosszabbak közül című könyv idézi a vezérigazgató korábbi nyilatkozatát: „Ezzel olyan helyzet állt elő, amelyre addig még csak gondolni sem mertünk… Azonnali felelős döntésekre volt szükség. Az ukrán-magyar határ mentén földgázt kellett juttatni egy olyan térségbe, ahol korábban kizárólag import földgázból működött az ellátás”. A vállalat döntése szerint meg kellett fordítani az áramlási irányt, ismeretlen üzemmódra kellett átállni, új beállításokat kellett előzetes tesztelés nélkül éles helyzetben működtetni.
Mint ma már tudjuk, jó döntések születtek azokban a hetekben, így Magyarország minimális – csak az ipari fogyasztók egy részét érintő – korlátozással vészelte át a kritikus időszakot. A veszteségeket sikerült minimalizálni és 2009. január 20-án ismét megindult a földgázszállítás Ukrajna felől. Az FGSZ csapatának, illetve a vezérigazgató, Dr. Zsuga János helytállását a számok is bizonyítják - írja könyvében Márton-Koczó Ildikó, hiszen amíg Magyarországon az ipari fogyasztóknál a gázkrízis nagyságrendileg 22 milliárd forintos bevételkiesést okozott, addig Bulgáriában 130-140 milliárd, míg a szomszédos Szlovákiában 300 milliárd forintnak megfelelő volt az elszenvedett kár.
mfor.hu
