Hova tűnt 1,2 millió ember a munkaerőpiacról?
- Nem sokkal a csatlakozás előtt nyilatkozta, hogy ha így megy tovább, és a kormányok továbbra is elmulasztják az átfogó reformokat, nem mi lépünk az Európai Unióba, hanem az unió lép belénk.
- Pontosan így történt. Azóta sincs változás, csak ígéretek, minden oldalról. Irányt vesztettünk. A bérforintokból egyharmad jár annak, aki dolgozik, és kétharmadot elvisz az állam. Meg kell fordítani ezt a tarthatatlan arányt.
Ahogyan azt is, hogy hat diplomásra jut egy szakmunkás. Hat okosra egy szorgalmas. Milyen ország az, ahol többen jelentkeznek pszichológusnak, mint mérnöknek? Ahol minden huszonötödik embernek van természettudományos végzettsége.
A legélesebb aránytalanság a munka világát jellemzi. A 2,8 millió alkalmazott 40 százaléka még mindig állami. Többségük várja, hogy majd állam bácsi megsegíti, akárcsak a gulyáskommunizmus idején.
- A statisztikák tanúsága szerint...
- Miféle statisztikák?! Melyik az igaz, és melyik a hamis? A rendszerváltáskor 5 millió felett volt a munkavállalók száma. Hova tűnt mára 1,2 millió ember? A statisztikák 6 százalékos munkanélküliséget mutatnak. Kollektív önbecsapás. A szürke gazdaság szívta fel ezt a hatalmas tömeget.
A kisvállalkozó adna száz forintot annak, aki felsöpri a műhelyt, ám elgondolkodik, hogy miért fizessen ezért még kétszázat az államnak. És nem jelenti be az emberét. Előttünk pedig azzal tetszelegnek a politikai klántagok, hogy sikerült visszaszorítani a munkanélküliséget.
- Lát-e kiutat ebből a kátyúból?
- Egyelőre nem látom az egészséges veszélyérzetet a döntéshozók részéről. Enélkül pedig nincs közös kiútkeresés. Meggyőződésem, hogy nem kerülhetők meg a szükséges lépések. Még akkor sem, ha ez befolyásosnak mondott 5 százalék érdekeit súlyosan sérteni fogja.
Mindenekelőtt hatékony, olcsóbb állam kell, jól megfizetett szakemberekkel. Fel kell hagyni a hamis ábrándokkal. Nincs harmadik út. Ha fel akarunk zárkózni, nem mondhatjuk, hogy úgy akarunk élni, mint bárki más az Unióban, de nem járjuk be az ehhez szükséges utat.
A lisszaboni elvek világosak: versenyképesség és szolidaritás. E kettőnek kell előtérbe kerülnie, e kettő közötti harmónia megteremtése a cél. Csak így teremthetünk a jövő nemzedékeknek életképes Magyarországot.
Gazsó L. Ferenc
Menedzsment Fórum
