Dobogós magyar termelékenységbővülés

Az amerikai ütemet is meghaladva bővült a magyar munkatermelékenység az elmúlt öt évben -- derül ki a The Conference Board (TCB) gazdaságkutató intézet most közzétett tanulmányából. Az "amerikai csoda" időszakában ennél is impozánsabb teljesítményt csupán Lengyel- és Írország mutatott. A munkaerő hatékonyságának fejlődését azonban csak a munkaerőpiacon aktív népesség jelentős aránya tudja a jövedelem erőteljes bővülésébe fordítani, mint azt az Egyesült Államok példája mutatja.

Magyarországon átlagban évi 3 százalékkal nőtt a munkaerő termelékenysége a kilencvenes évek folyamán. A lengyel érték közel két százalékponttal múlta felül ezt az ütemet. Csehország esetében éles különbséget mutatnak az évtized első és második feléből származó adatok, jelezve a szerkezetátalakítás késését.

Bár 1990 és 1995 az Európai Unió munkatermelékenysége az amerikai ütem háromszorosával növekedett, a helyzet csaknem a visszájára fordult az elmúlt öt évben. Európa csak a foglalkoztatottság bővítésében ért el eredményeket, közben a munka hatékonysága lassan javult. A japán gazdaság gyengélkedésének oka nem a lassú termelékenységbővülés, hanem a munkaórák számának folyamatos csökkenése, állítják a kutatók.Míg az EU-ban a munkatermelékenység átlagosan 82, az egy főre jutó jövedelem csupán 69 százaléka az amerikai szintnek. Ennek oka elsősorban a kisebb arányú munkaerő-piaci részvétel, ami 10 százalékpontot magyaráz a jövedelemkülönbségből. Japán jövedelemhátránya az Egyesült Államokhoz képest 9 százalékponttal kisebb termelékenységbeli lemaradásánál aktívabb lakosságának köszönhetően.

Magyarország 2000-ben az egy munkaóra alatt előállított GDP tekintetében már megelőzte Csehországot. A magyar munkások valamivel többet is dolgoznak cseh társaiknál. A magyar foglalkoztatottak teljes népességhez viszonyított aránya viszont lényegesen kisebb, ezért az egy főre jutó GDP elmarad a cseh értéktől.

Az előzetes becslések szerint 2000 sem lógott ki a sorból, a 3,8 százalékos amerikai termelékenységbővülés közel háromszorosan múlta felül az 1,4 százalékos uniós mértéket. Eközben még a gyengélkedő japán gazdaság is 2,3 százalékos fejlődést mutatott, becslik a TCB közgazdászai. Az adatok tanúsága szerint Európa alacsony termelékenységbővülés jellemezte növekedési pályán halad. Kulcskérdés, milyen határozottsággal halad tovább az öreg kontinens a strukturális reformok végrehajtásában, és mennyire sikerül kihasználnia az információs technológiák nyújtotta lehetőségeket. Az amerikai termelékenységnövekedés ugyanis szorosan összefüggött a számítástechnikai eszközök árának csökkenése által kiváltott élénk beruházási tevékenységgel. Nem elhanyagolható szerep jutott a szabályozórendszer rugalmasságának.

Nagy különbségek jellemezték az EU-n belül az egyes országok teljesítményét az elmúlt évtized második felében. Az írtől jóval elmaradt a portugál vagy az alig egyszázalékos olasz növekedés, míg Spanyolország mutatója negatív tartományba fordult. Európa keleti felén viszont -- igaz, alacsony bázisról -- több állam is az uniós értéket felülmúló növekedést ért el. Bár a lengyel és a magyar teljesítménytől elmaradt a cseh bővülés, a szerkezetátalakítás elindulása itt is az EU átlaga fölé tolta a mutatót. A vizsgált országok körében Csehország mutatta a legnagyobb fejlődést az elmúlt öt évben az évtized első feléhez képest, akkor ugyanis még évről évre csökkent a munkatermelékenység.

A foglalkoztatottság az OECD csaknem minden tagállamában növekedett. Az Európai Unióban a bővülés üteme 2 százalékos volt 2000-ben, a munkaórák száma is 1,3 százalékkal nőtt. Az elmúlt évtizedben érdekes átváltást lehetett megfigyelni a termelékenység bővülése és a foglalkoztatottak számának növekedése között az EU-ban. Spanyolország, Portugália és Hollandia lemaradt az első mutató terén, de jelentősen növelte a termelésbe vont munkaerő létszámát. Ausztria viszont alig gyarapodó számú munkaereje hatékonyságát fokozta viszonylag gyorsan. A különbségek oka a strukturális reformok eltérő ütemezésében és a munkaerő feldolgozóiparból szolgáltatószektorba történő áramlásának eltérő menetében keresendő. Ehhez hasonló átváltás az unión kívül csak Kanadában és Norvégiában volt megfigyelhető.

Ahhoz, hogy az EU az egy főre jutó GDP tekintetében megkezdhesse a felzárkózást az Egyesült Államokhoz, a termelékenységbővülésben és a munkaerő-piaci részvétel növelésében is eredményeket kell elérnie. Bár az elmúlt évek erőteljes amerikai fejlődése elsősorban a termelékenység számlájára írható, a munkaórák száma is valamivel gyorsabban nőtt, mint Európában. Az amerikai lakosságnak nagyobb hányada része a munkaerő-állománynak, mint az európainak, ami tekintélyes jövedelemkülönbséggé duzzasztja a jóval kisebb termelékenységkülönbséget.

Japánban a kilencvenes évek folyamán végig csökkent a munkaórák száma. Erre a szigetországon kívül csupán Csehországban és Svájcban volt példa.

Kelet-Európa 1998-ra ledolgozta Latin-Amerikával szembeni hátránya nagy részét az egy foglalkoztatottra jutó GDP tekintetében, vásárlóerő-paritáson számolva. Az egy munkaórára jutó teljesítmény tekintetében Magyarország az amerikai eredmény 36 százalékát produkálta 2000-ben, míg a cseh és a lengyel adat 34,4, illetve 27,7 százalék volt. A nagyobb cseh munkaerő-piaci részvétel azonban magasabb egy főre jutó GDP-t eredményezett a magyar és a lengyel értékhez képest.

A szerzők által figyelembe vett munkatermelékenység az egy munkaóra alatti kibocsátást méri. A mutató előnye, hogy mind a kibocsátás, mind az alkalmazásban álló munkaerő adataihoz rendszeres időközönként hozzá lehet férni. A mérőszám jobban is értelmezhető a gazdasági növekedés vonatkozásában, mind a nehezebben számszerűsíthető, ezért kevésbé megbízható össztényezős termelékenység. Utóbbi a munkaerő hozzájárulásán kívül valamennyi, a hatékonyságot javító faktor hozzájárulását figyelembe veszi, a technológiai fejlődéstől a menedzserek tudásáig.