A vezető brit gazdasági-politikai hetilap írása szerint a most kialakult gázviszály első rétegének van csak köze a pénzhez. Az orosz Gazprom földgázcég - egyébként méltánylandó - érvelése az, hogy Ukrajnának is piaci árat kellene fizetnie a földgázért, ami a jelenlegi árszint több mint kétszeresét jelentené.
Kérdés ugyanakkor, hogy mit jelent a "piaci ár". Jóllehet Ukrajna "alulfizet" az általa vásárolt földgázért, viszont azzal érvel, hogy a Gazpromnak is kevesebbet számláz a tranzitért: az ezer köbméterenként és 100 kilométerenként kért 1,60 dollár a fele annak, amennyit más országok fizetnek.
Ha mindez tisztán kereskedelmi vita lenne, bizonyos, hogy már sikerült volna meglelni a kompromisszumos megoldást.
Azonban - mint Oroszország és szomszédai esetében mindig - az ügynek felszín alatti politikai áramlatai vannak, írja a The Economist. Oroszország és Ukrajna "nem nagyon szereti egymást" azóta, hogy a négy évvel ezelőtti ukrán fordulat oroszellenes politikusokat emelt hatalomba Kijevben.
Nemrég Oroszország azzal vádolta Ukrajnát, hogy az fegyvereket szállított Grúziának az augusztusi konfliktus idején. A The Economist tudomása szerint Vlagyimir Putyin orosz kormányfő már az októberi gázár-tárgyalások során azt mondta Julija Timosenko ukrán miniszterelnöknek: a konfliktusövezetekbe történő fegyverszállításoknál súlyosabb bűnt "nem is lehet elképzelni".
Az ügy harmadik rétege a londoni hetilap elemzése szerint az Ukrajnán belüli politikai rivalizálás, Timosenko és Viktor Juscsenko államfő között. A helyzetet tovább bonyolítja az "ellentmondásos" közvetítő cég, a RosUkrEnergo, amelyben néhány ukrán üzletember és a Gazprom is résztulajdonos. A vállalatot Juscsenko felügyeletével hozták létre, Timosenko azonban fel akarja számolni, írja a The Economist.
A lap szerint Európa jó ideje távol tartja magát a feszültséggel terhelt orosz-ukrán gázügyektől, de most már nem tudja elkerülni, hogy részesévé váljon a vitának. Mindazonáltal egészen addig, amíg nem teszi sokoldalúvá energiaforrásait, Európa az Oroszország és szomszédai közötti viták túsza marad, áll a The Economist elemzésében.
A Gazprom úgy tartja: a kialakult helyzetre a válasz az Ukrajnát északról és délről elkerülő új vezetékek építésének felgyorsítása, lehetővé téve Nyugat-Európa közvetlen ellátását orosz gázzal. Ez különösen Németország - az Északi Áramlat leglelkesebb támogatója - számára vonzó.
A The Economist szerint azonban kereskedelmi és stratégiai szempontból egyaránt gyenge érvek szólnak a két vezetékrendszer mellett, ráadásul ha a két új vezeték megépül, Oroszország könnyebben le tudja állítani a gázszállításokat a kelet-európai országokba, amelyeken a jelenlegi vezetékek áthaladnak.
Európának ténylegesen arra van szüksége, hogy csökkentse függőségét Oroszországtól, ez viszont azt jelenti, hogy ragaszkodni kell az Oroszországot kikerülő Nabucco vezetékhez, áll a The Economist pénteki elemzésében.
