Az idén kis mértékben már bővülhet a foglalkoztatás, de egyes kutatók szerint még így is kétséges, hogy Magyarország 2010-re eléri a konvergencia program alapján a korábbiakhoz képest jelentősen csökkentett foglalkoztatási célkitűzést.
A Brüsszelnek 2005 decemberében elküldött foglalkoztatási akcióprogramban még 2010-re 63 százalékos foglalkoztatási rátát kívánt elérni Magyarország, de 2006-ban a konvergencia program alapján felülvizsgált terv ezt 58,7 százalékra csökkentette. A KSH adatai szerint a ráta a 2004-es 56,8 százalékról 2005-ben 56,9 százalékra, 2006-ban 57,3 százalékra javult. A legutóbbi, a múlt év szeptember-novemberi időszakra vonatkozó adat szerint is 57,3 százalék volt a ráta. Az európai uniós országok átlagában 2010-re a 70 százalékos foglalkoztatási ráta elérése a cél. A ráta azt fejezi ki, hogy a munkaképes korúak milyen aránya foglalkoztatott.
Messze az európai átlagtól
Adler Judit a GKI Gazdaságkutató Zrt. kutatásvezetőjének véleménye szerint nem valószínű, hogy 2010-re Magyarország eléri az 58,7 százalékos foglalkoztatási rátát. Az intézet elemzései szerint 2010-ig a foglalkoztatottak számának csak szerény növekedésére lehet számítani, a foglalkoztatási színvonal három év alatt összességében 1 százalékkal emelkedik. Az üzleti szféra egyes ágazataiban, így az építőiparban, a szolgáltatások terén a foglalkoztatás javulhat, de az államigazgatásban és az oktatásban - a reformokkal és a kiigazítással összefüggésben - mérséklődik.
A munkaerő-kereslet igen lassú erősödésével együtt jelentkezik továbbra is a látszólagos mennyiségi munkaerő túlkínálat. Ez a mennyiségi túlkínálat túlnyomó része olyan munkavállalási korú inaktívakból áll, akik alacsony végzettségűek, szakképzetlenek, depressziós földrajzi térségekben élnek, így nem vagy csak nehezen jelentenek mobilizálható munkaerőt az elsődleges munkaerőpiacnak.
A gazdasági növekedés segíthet
A magasabb GDP nagyobb teret engedhet viszont a másodlagos munkaerőpiac finanszírozására, ezáltal nagyobb létszámban tudnak bekerülni a legális munkaerőpiacra az onnan kiszoruló társadalmi csoportok.
A GKI kutatásvezetője szerint vagy az infrastruktúrát és a foglalkoztatási lehetőségeket kellene elvinni a hátrányos helyzetű területekre, vagy a népesség mobilitását kellene lehetővé tenni érdemi állami szerepvállalással. Ennek együttes alkalmazásához sokkal inkább a politikai-társadalmi elszántság hiányzik, mint az anyagi erőforrás.
Igen alacsony például alapfokú végzettséggel, szakmával nem rendelkezők foglalkoztatási szintje, ez összefügg a romák foglalkoztatásával is. A romák nagyobb arányú foglalkoztatása viszont csak részben iskolázottsági kérdés, a kölcsönös előítéletek mérséklése legalább olyan fontos lenne, mint a képzés.
Egyre kevesebb fiatal
Az intézet kutatásvezetője felhívta a figyelmet arra a tényre, hogy a munkaerőpiacra belépő ifjúsági korosztályok létszáma a következő években csökken, viszont képzettségi színvonaluk erőteljesen javul. Ennek is kiszorító hatása lesz az alacsonyabban képzettekre.
Európai összehasonlításban nem alacsony a foglalkoztatás Magyarországon a magasabban képzett népesség körében, az alacsonyan iskolázottak és a szakképzetlenek viszonylatában azonban minden ösztönzés ellenére nehéz a foglalkoztatottságot növelni. Az alapképzésben és a szakképzésben tervezett változások javíthatnak ezen a helyzeten, de rövid távon alapvetően nem emelik a foglalkoztatási szintet.
A regionális különbségek is jelentősek. A fejlettebb központi és nyugat-magyarországi régiókban a foglalkoztatási ráta magasabb, az elmaradottabb régiók foglalkoztatási helyzete és a munkaerő szerkezete pedig kedvezőtlenebb.
