Magyarország a közép-európai régióban a mezőny első felében, míg európai szinten az alsó-középmezőnyben szerepel munkaerő-kölcsönzés terén, hangzott el a teltházas rendezvény szakmai előadásaiban.
Mint arról Dr. Horváth István, a Szociális és Munkaügyi Minisztérium illetékese előadásában beszámolt, a munkaerő-kölcsönzés a fejlett országokhoz hasonlóan hazánkban is dinamikus növekedést produkál és fog felmutatni a jövőben.
Sereghajtók, követendő példák
A rendezvényen nyilvánosságra hozott adatok szerint az EU 15-ben Hollandiában és az Egyesült Királyságban a legmagasabb a teljes munkaerőhöz viszonyított munkaerő-kölcsönzés formájában való foglalkoztatás aránya. Utóbbi országban a munkaerő-kölcsönzéssel dolgozó cégek össz-forgalma eléri a 34,7 milliárd eurót, ami jól példázza a kölcsönzéses foglalkoztatási forma üzleti eredményességét.
A munkaerő-kölcsönzési piac dinamikus növekedés pályáját mutatja Ausztria példája, ahol az 1996-os adatokhoz képest nyolc év alatt megháromszorozódott a munkaerő-kölcsönzés piaci mértéke. Kiválóan mutatja a piaci expanziót Írország példája is, itt ugyanis 2002-ről 2003-ra 68 százalékkal nőtt a munkaerő-kölcsönzésben részt vevők száma; Finnországban és Luxemburgban pedig három év alatt megduplázódott e foglalkoztatási szegmens mértéke.
A piacnövedés nem véletlen. Mint azt a konferencia szakértői is többször hangsúlyozták, a munkaerő-kölcsönzés hátterében komoly költségcsökkentési törekvések és eredmények állnak. Érdekes megfigyelés és egyben lehetséges fejlődési irányvonal lehet hazánk számára, hogy az EU 15-ben közel ötven százalékos aránnyal a legfajsúlyosabb a feldolgozóiparban, illetve a szolgáltatásban – így a vendéglátás, illetve a kis- és nagykereskedelem terén - történő munkaerőkölcsönzés. Képzettségi specifikációk szerint a legkiemelkedőbb a fizikai munkakörök száma, illetve tipikusan az alacsony képzettségű fizikai munkásokat keresik munkaerő-kölcsönzés útján.
A foglalkoztatás időtartamát tekintve a konferencián elhangzottakból kiderült, hogy Magyarországon egyre több munkáltató kölcsönöz munkaerőt határozatlan idejű munkaszerződéssel - saját munkavállalók felvétele helyett. Ezzel szemben az EU 15 körében kifejezetten a határozott munkaidejű szerződésekre törekednek a munkerőt kölcsönző munkáltatók. Jó példa erre Belgium, ahol csupán a munkaerő-kölcsönzés kilenc százalékát kötik határozatlan időre.
Szintén ösztönzően hathatnak a magyar munkaerő-kölcsönzési piac fejlődésére az olyan példák, minthogy Franciaországban átlagosan 9,5 napra kölcsönzik a munkaerőt, vagy Spanyolország, ahol a szerződések közel egyharmadát egy hétnél rövidebb időre kötik. Persze szakemberek szerint ehhez a gyakorlathoz szükséges lene a magyar munkajogi rendszer újragondolása, az adózási rendszer és a piaci ösztönzők deregulációjára – ez a fejlett országoknál már évtizedekkel ezelőtt megtörtént.
A magyar fejlődés az új belépők viszonylatában: jó úton járunk
Mint az a konferencián kiderült, Magyarország nem áll rosszul a munkaerő-kölcsönzés regionális tendenciáinak tekintetében, sőt, hazánk némi lépéselőnyt élvez a többi új tagállammal szemben. A cseh munkaerőpiacon a szükséges jogi hátteret csak 2004 októberében fogadták el, míg Észtországban is 2004-ben indultak be az első munkerő-kölcsönzéssel foglalkozó cégek - megelőzve ezzel Romániát, ahol a 2004-es szabályozás ellenére csak 2005-re engedélyezték a munkaerő-kölcsönzését.
Ezzel szemben hazánkban már 2001 óta a Munka Törvénykönyvében önálló fejezetként szabályozott a munkaerő-kölcsönzés jogi háttere. Ez biztosította, hogy 2005-re komoly növekedési pályára álltunk a munkaerő kölcsönzése terén.
Versenytársaink ugyanakkor akadnak a régióban, hiszen Szlovénia - sereghajtó új belépő tagországként - már 2004-ben 3600-nál is több kölcsönzött munkaerőt regisztrált. Hasonló dinamikus növekedést produkál Lengyelország is, ahol 2007-ben negyven százalékos bővülési ütemet mutattak fel.
Szlovákia kötelező – vállalati éves jelentéseken alapuló - adatgyűjtése nyomán fény derült arra is, hogy szomszédunkhoz képest jól állunk. Míg nálunk 2002 végén már 282 regisztrált ügynökség volt, addig Szlovákia csak 2004-re tudott mérhető adatot felmutatni ezen a téren: akkor is csupán 74 engedélyt szerzett kölcsönzéssel foglalkozó ügynökséget, melyből csak 31 volt aktív. Szintén ebben az évben a kölcsönzött foglalkoztatottak száma 0,5 százaléka volt az összes foglalkoztatottnak, miközben a magyar piac 1,35 százalékot produkált.
A konferencián résztvevő neves szakértők mindegyike egyetértett azzal, hogy a fejlődő és fejlett, régi és újonnan csatlakozott országokban egyaránt szükséges lenne az uniós és honi jogrend harmonizációja. Annál is inkább, mert - mint azt dr. Kiss György, a Pécsi Tudományegyetem Munkajogi Tanszékének vezetője elmondta - rendkívül sok átgondolatlan jogszabály akadályozza a mostaninál még dinamikusabb fejlődés lehetőségét. A jelenlegi országonkénti jogszabályi hátterek ugyanis jelentősen eltérnek egymástól a szabályozás szigorúságának tekintetében.
Ami Magyarország, illetve az újonnan csatlakozott országok munkaerő-kölcsönzési szempontból történő továbi fejlődését illeti, a szakértők elmondták, hogy az ILO és az Európai Unió részéről további iránymutatást várnak és valószínűleg fognak kapni a tagországok.
Jövőbeni egyéni fejlődési iránymutatásként hangzott el ugyanakkor, hogy Magyarországnak és a többi újonnan csatlakozott uniós tagországnak is fel kell zárkóznia ahhoz a gyakorlathoz, amelyet a 15-ök már alkalmaznak: náluk ugyanis a fejlődés következő lépcsőjeként már a munkaerő-kölcsönzés terén is vannak külön szakszervezetek és folyamatos ágazati tárgyalások.
Dr. Horváth István úgy vélekedik, hogy "a legtöbb, fejlett munkaerő-kölcsönzéssel bíró ország tapasztalatai alátámasztják az ágazat önszabályozásának, így a szakszervezetek meglétének és az ágazati tárgyalásoknak a fontosságát. Ezekre a foglalkoztatási rugalmasság, az egyenlőség és a biztonság közötti hatékony egyensúly miatt is szükség lesz a fejlett országokhoz történő felzárkózás érdekében."
Garai Katalin
Menedzsment Fórum
