- Az elmúlt két évben vállalati szinten meghatározóak voltak a gazdasági válság hatásai, az elmúlt 20 évben ugyanakkor több nehéz periódus is volt. Hogyan látja, mennyire volt súlyos a visszaesés?
- Nincs olyan gazdasági szektor, melyet nem érintett valamilyen formában a válság. Nagyon komoly átrendeződést hozott sok területen, nem véletlenül hasonlították az elmúlt két év eseményeit az 1930-as évekhez. Regionális válságok persze voltak az elmúlt évtizedekben is, de ilyen súlyos, amely végigsöpört az egész világgazdaságon, nem volt.
- Miként érintette mindez a Legrand Zrt-t?- Elsősorban az építőiparhoz kötődünk, hiszen a vállalat által gyártott termékek az épületek elektromos és digitális infrastruktúráját képezik. Ha nincsenek új építkezések, vagy felújítások, akkor a termékeinket sem vásárolják. Az építőipar helyzet ismert, nehéz helyzetben és helyzetekre kellett megoldásokat találnunk. Átgondoltuk az eddigi működésünket és megkerestük, hogy a beszűkült piacon milyen új lehetőségek nyíltak meg.
- A hazai építőipar óriási visszaesést szenvedett el, ezt hogyan lehetett kezelni?
- Nehéz mit kezdeni egy olyan helyzettel, amire kevés a ráhatásunk. A hazai lakásépítések száma tavaly az elmúlt 50 év legalacsonyabb szintjére esett. Az utóbbi 15 évben átlagosan 30-35 ezer lakás épült, míg tavaly 20 ezer lakást adtak át. Még rosszabb a helyzet, ha a kiadott építési engedélyek számát nézzük, hiszen azok általában 30 százalékkal haladják meg az új lakások számát. Ellenben tavaly ez 20-25 százalékkal alatta volt az új építésű használatba adott lakások számának. Ilyen helyzetben az eredményeket más szempontok alapján kell értékelni. A szűkölő piacon mindenkinek visszaesik az árbevétele, de nem mindegy, hogy mennyivel. A Legrand Zrt Magyarországon növelni tudta piaci részesedését is és a új termékek és megoldások bevezetésével az árbevétel csökkenését is kezelni tudta.
Olyan megoldásokat kellett keresnünk, amelyek a Legrand Csoport portfóliójában megvannak, de itt nálunk még nem voltak elérhetők, ebből merítve lehetett továbblépni, kitörési pontokat keresni. A vállalatcsoport kínálatában például 170 ezer különböző termék található, melyek más és más piaci szegmenseket céloznak meg. Ez részben termékfejlesztésből, részben akvizícióból adódóan folyamatosan bővülő termékkínálat. (Lásd keretes)
Igyekeztünk megtalálni azokat a termékcsoportokat, amelyekre érdemes fókuszálni. Ott erősítettünk és próbáltunk piaci részesedést növelni, ahol már eleve erősek voltunk, noha a teljes piaci torta zsugorodott. Emellett olyan területekre is koncentráltunk ahol még nem vagy csak kis mértékben voltak ismertek a Legrand megoldások, így kompenzálva a magyar építőipar visszaesése miatti veszteségeket. Például az informatikában a strukturált hálózati projektekre a datacenterekre koncentráltunk, amelyben egy teljes dedikált rendszerrel rendelkezünk, az ún. „Legrand Cabling Systemmel” (Legrand strukturált kábelezési rendszer). A magyar piacon ma még talán futurisztikusnak tűnő megoldásokat is kínálunk majd a magánfelhasználók (kisebb irodák, üzletközpontok) számára, ezeket a fejlesztéseket a tervek szerint idén ősszel mutatjuk be. Elérhető áron szeretnénk olyan alkalmazásokat kínálni, amelyek azon túl, hogy megkönnyítik az emberek életét, energiahatékonyak is, így a legmodernebb eszközök vásárlói néhány éves megtérüléssel számolhatnak, ha a termékeinket választják.
- Említette az új termékeket, a fejlesztéseket. A Legrand Zrt. a hazai viszonyokhoz képest jelentős K+F büdzsével dolgozik, az elmúlt évek válsága mennyire érintette a fejlesztéseket, illetve a költségcsökkentés érintette esetleg ezt a területet is?
- Sok területen takarékoskodtunk, de a fejlesztéseket nem lehet abbahagyni. A privatizáció szerencsésen zajlott. A Legrand óriási összegeket, 12,4 milliárd forintot fektetett a magyarországi leányvállalatba az elmúlt 19 évben, többek között termékfejlesztésbe. A cég az eredményeit is Magyarországon tartja, itt adózik a megtermelt nyereség után. Átlagosan az árbevétel 5 százalékát költi a cégcsoport fejlesztésekre, az elmúlt évek átalakításain a magyar részleg még nyert is, mivel a termékfejlesztés egyik platformja Szentesre került. Európában ezen kívül még egy, világszerte pedig összesen négy platform van. Ezen a területen 2009-ben már létszámfejlesztés is történt, ami tavaly és az idei évben is folytatódott.
- Ha már a létszámbővítést említi. A képzett szakembereket tekintve a cég földrajzi elhelyezkedése jelent valamiféle hátrányt? Hiszen Szentes közelében nem nagyon található műszaki felsőoktatással foglalkozó intézmény.
- Van egy kialakult csapatunk, számukra a szentesi helyszín nem probléma. A fejlesztéseknél ugyanakkor figyelembe kell venni az adottságainkat. Vannak olyan fiatalok, akik innen származnak, és az egyetem után vissza szeretnének térni, velük kis létszámú, lépcsőzetes bővítés megoldható. Természetesen, ha egy nagyobb csapatot kellene felvenni, már nem volnánk olyan egyszerű helyzetben. De igyekszünk a felsőoktatási intézményekkel szakmai kapcsolatok kiépítésére. A Kecskeméti Főiskolával, a GAMF-fal , a Szegedi és Gödöllői Egyetemmel, a Budapesti Műszaki Főiskolával is jó kapcsolatokat ápolunk.
- A Legrand szentesi gyárában előállított termékek 90 százalékban exportra készülnek. A legnagyobb magyar exportpiacon, Németországban a tavalyi év vége felé, míg Ázsiában már az előző évben végig jelentős gazdasági növekedést mértek. Ezek a piaci lehetőségek a magyar vállalat számára mit jelentenek, a gyártási tevékenységgel lehet-e ellensúlyozni a kieső kereskedelmi bevételeket?
- Valóban a Legrand Zrt-nél két profitcentrum van, a gyártás, mely a szentesi gyárban történik, illetve az értékesítés, mely budapesti központtal működik. A kereskedelmi céloknál Magyarországért felelünk, a tulajdonosok azt nézik, itt milyen eredményeket érünk el, milyen a piaci részesedésünk.
A gyártást egyértelműen pozitívan érintette, hogy más országokban elindult a gazdasági növekedés. Nálunk kicsit hasonló folyamatok voltak, mint országos szinten, hiszen az elmúlt évben már a magyar GDP is növekedett. Ez elsősorban az exportra termelő vállalatok rendelésállománya növekedésének köszönhető, ám mindez a magyar belső fogyasztásban, az életszínvonalban nem érződött. A gyártás volumennövekedése 2010-ben kompenzálta azt a veszteséget, amelyet ezen a területen egy évvel korábban elszenvedtünk. A kereskedelem terültén a növekedés beindulását segítenék a gazdaság élénkítő csomagok és a fogyasztás beindítása.
- A magyar gazdasági mutatók, ahogy Ön is említette azt jelzik, hogy megkezdődött a kilábalás a válságból. Cégvezetőként hogyan látja, milyen kormányzati intézkedések segíthetnék a magyar gazdaságot, illetve mivel lehetne a Legrand számára is fontos hazai építőipart elindítani felfelé?
- A fellendülést szavatoló gazdaságpolitikai programot nehéz néhány mondatban felvázolni. A fogyasztást segítő intézkedések előremutatóak. A jövedelem alapú adóterhelés csökkentése és a viszonylag magasabb fogyasztási adózás jó, akinek van miből, az fogyasztani fog, így az állam adóbevételekhez jut. Viszont a fogyasztás munkahelyeket generál, azoknak az embereknek is lesz több jövedelmük, így beindulhat a növekedés. Örömteli lenne, ha a munkabérekre rakodó terhek tovább csökkennének, mert nem csak a régióban, hanem több nyugat-európai országban is alacsonyabbak az élőmunkát terhelő költségek. Jó lenne, ha ily módon is több jövedelem maradna a munkavállalóknál.
Fontos továbbá egy ilyen kis ország számára az export és az import aránya. Csak hogy konkrét példát említsek, miközben energiahordozók behozatalára az ország óriási összegeket költ, kihasználatlanul ülünk egy óriási „termáltenger” felett. Természetesen ennek kihasználásához technológia kell, s a rendszert is üzemeltetni kell. Ez önmagában is növelheti, erősítheti a belteljes részét a gazdaságban, az energiafüggőség csökkentéséről nem is beszélve.
Az építőiparnál jó lenne, ha rendszerszinten gondolkoznának a döntéshozók. A lakástámogatások kapcsán régóta vita van kell-e és milyen támogatás. Az ellenzők érve, hogy mindez mennyire sokba kerül az országnak. Ebben a vitában ugyanakkor azt is érdemes lenne megnézni, hogy a támogatások segítségével építettek 45 ezer lakást, most 20-25 ezret. Ehhez a különbséghez mennyi építőanyagot gyártott a magyar ipar, mekkora munkabért fizetett ki, illetve a kivitelező cégeknél mennyi munkást alkalmaztak. Az így elmaradt forgalom utáni áfa, a munkabérket terhelő adók és a fogyasztott javak utáni áfa mind a bevétel kiesésként jelent meg. Egy néhány évvel ezelőtti adat azt mutatta, hogy a kieső adók (jövedelemadó, áfa) és járulékok összege meghaladná a támogatásokra fordított összegeket.
- A Legrand, illetve Ön is több szakmai elismerést kapott az elmúlt években. Ezek közül talán kiemelkedik az Év menedzsere díj, melyet 2009-ben kapott meg. Adott ez az elismerés valami pluszt?
- Nem váltam más emberré, de erkölcsileg mindenképpen sokat adott ez a díj. Eddig 16 alkalommal adták át a díjat, tehát egy illusztris kör tagja lettem. A 2009-es év elismerése különösen fontos volt. Ez, ahogy a díj átvételekor is elmondtam, a többéves munkám elismerése. Elismerése annak hogy 18 évig 1 munkahelyen dolgozva is lehet szép eredményeket elérni de emellett elismerése az egész csapat, a Legrand Zrt-nél dolgozó vezetőknek és munkavállalóknak akik mindig is büszkék voltak a teljesítményükre. A vállalat egy szervezet, amelynek értékeit, teljesítményét a benne dolgozók hozzák létre.
- Egy ilyen jó közösség esetén hogyan élte meg Ön cégvezetőként, illetve a szervezet, hogy a válság miatt költségcsökkentésre, leépítésre került sor?
- A vállalat emberekből áll, vallom, hogy olyan lesz, amilyenné tesszük. Amikor feszültségek vannak, kétségkívül nehéz. Az elbocsátás mindig nehéz döntés. Előkészítésre van szükség, elfogadásra, megértésre. Ilyen helyzetben mindig egyeztettem a szakszervezettel is, de akinek távoznia kell, az az adott szituációban nehezen viseli a helyzetet. Az év végi rendezvényünkön azt mondtam, hogy a válság alatt nehéz döntéseket kellett hoznom, de nekem az a dolgom, azért dolgozom, hogy a következő 50 évben is legyenek ilyen rendezvények, azaz működjön, fejlődjön a cég és javítsa versenyképességét.
KB
