- Hogy van – így a megnyitó utáni napokban?
- Óriási megkönnyebbülést érzek, az események pedig még mindig fel vannak gyorsulva, több újság keresett meg mostanában. Nagyon fontos volt, hogy időben elkészüljön minden, kitűztük, hogy egy év alatt építjük fel az üzemet, és ehhez képest egy napot sem akartunk késni. Ez többek közt üzenet is, a jól szervezettséget tükrözi.
- Egy év még egy családi ház felépítésénél is szép idő. Minden elkészült, és beindult a munka?
- Természetesen az építkezést megelőzően komoly előkészítési munka folyt, az is legalább egy évet tett ki. Az építkezési határidőt tartottuk, már csak a külső parkolón kell néhány simítást elvégezni, de a munka elindult. Áthoztuk a romániai kapacitást is, miután az EU-csatlakozás óta nem éri meg két helyen gyártatni. Ezen kívül átalakítottuk az üzemet a legkorszerűbb gépek beszerzésével, és lehetővé tettük a tartósítószermentes termékek gyártását is.
- Minek köszönhető Románia kiemelt helyzete a cég külföldi kapcsolataiban?
- Romániában kétmillió magyar él, így termékeink egy részének hagyománya van náluk. Szinte minden családhoz vittek a rokonok Piros Aranyat és Erős Pistát, vagy az idelátogatók vásároltak be ezekből a termékekből, tehát ott már eleve megvolt a kereslet. Ezek után már csak a többi termékünket kellett bevezetni, ami olyan jól sikerült, hogy mára nagyobb Romániában a ketchup- és a majonéz-eladásunk, mint az előbb említett két termékünk forgalma.
- Romániában vagy itthon szorosabb a verseny ezen a piacon?
- Itthon talán szorosabb azáltal, hogy erőteljesen jelen van az Unilever, mely önmagában is az egyik legerősebb multinacionális vállalat e téren. Ráadásul a Globus márkanév felvásárlásával még inkább egyesítette itthon az erőforrásait. Romániában inkább több, kisebbnek számító helyi vállalat jelenti a konkurenciát.
- Nem zavaró, hogy két betű különbség van az Önök, és a legnagyobb konkurenciájuk neve között?
- Azért nem, mert míg mi a nevünk ismeretére fókuszálunk, ők inkább az egyes márkaneveket építik. Nálunk kivétel a Piros Arany és az Erős Pista, melyek önálló márkaként futnak, nevük már köznevesült, étlapokon, reklámokban szerepel, szinte már fogalomként.
- Mennyire szorítják le a polcokról az Univer-termékeket a saját márkás termékek, melyek forgalma már a válság előtt is növekedésnek indult, krízishelyzetben pedig csak erősödik?
- Valóban konkurenciát jelentenek, épp ezért mi is próbáljuk erősíteni a márkaneveinket. Idén májustól a Piros Aranyat, és Erős Pistát is reklámozni fogjuk - a marketinggel meg lehet fogni azokat, akik ingadoznak vagy akik csalódtak a saját márkás termékekben. Nem számítok jelentős forgalomcsökkenésre, legalábbis ennek nincs még jele, sőt a marketingtevékenységünknek köszönhetően - hosszú évek óta először az elmúlt nyolc hónapban - sikerült megelőznünk a Globus-mustárt. Egyébként pedig mi is gyártunk saját márkás termékeket itthoni és nyugat-európai üzletláncoknak is.
- Mekkora különbségek vannak ezek között minőségben? Akár belföld-külföld, akár hazai üzletláncok között, név nélkül természetesen...
- Mindegyik más minőségű, mint az Univer-termékek, de egymáshoz képest is vannak különbségek. Mi 13 féle majonézt gyártunk - van, amelyiknél az ízesítés eltérő, van, ahol az összetétel arányai változnak.
- Hallottam, hogy a Túró Rudit most exportálják Kínába, és ehhez át kellett alakítani az ízét a kínai ízlésvilágnak megfelelően. Létezik ilyen, hogy nemzeti ízlésvilág? Például akár egy mustárt is át kell formálni az adott ország ízlésének megfelelően?
- Így van. Romániában például az ízek megegyeznek a hazai mustáréval, de a színe sokkal sárgább, mert ott azt szokták meg. Ugyanígy a Mcdonald's is változtat apróságokat a termékein országtól függően. Nekik is gyártunk, ezért tudom. Persze ott minden részlet meg van határozva, például a felhasználandó uborka minősége, színe, mérete, de a ketchupban például vannak különbségek. Míg tőlünk nyugatabbra jellemzően mindenhol tasakos ketchupot árulnak, itthon a dobozos fogy, a magyarok jobb szeretik belemártani a sült burgonyát.
- Nagyon optimista a beszélgetésünk, mintha a gazdasági válságnak nyoma sem lenne, beruházások, nyugat-európai terjeszkedés...
- Egyelőre nem kellett elküldenünk egy dolgozót sem, csak a felszámolt romániai gyártósorok mellől. Ezen kívül húsvét van, ilyenkor a mustár, majonéz nagyon kelendő, az építkezést pedig jókor kezdtük, és szerencsére forinthitelt vettünk igénybe. Ha nem így történt volna, most több száz millió forinttal került volna többe ez a projekt.
- Szerencsére?
- Igen, részben szerencse, részben tudatos döntés volt a forinthitel. A bank nagyon szerette volna, ha devizában adósodunk el, mi viszont ragaszkodtunk a forinthoz. Természetesen a jegybanki alapkamat-változás minket is érintett, de a lehetőségekhez képest nagyon jól jöttünk ki ebből a beruházásból.
- Az új gyárban végre tartósítószermentes termékeket is elő tudnak állítani. Mekkora a nyomás a fogyasztók részéről az egészségesebb termékekre?
- Közel sem akkora, mint Nyugat-Európában. Például most kaptunk egy árajánlatkérést Ausztriából: a majonéz érdekli őket, mely olyan tojásból készülhet csak, amit kizárólag szabadon, tehát nem ketrecben élő tyúkok tojnak. Ettől azért mi még nagyon távol állunk. Persze, hódít a bio, de kevesen engedhetik meg maguknak, ráadásul a mai életvitel követelte meg, hogy az ételek hosszabb ideig tartósak, könnyen elkészíthetőek, színesek legyenek.
- Az "E betű fóbia", azaz a mesterséges adalékanyagoktól való félelem nem látszik még a forgalmon?
- Az látszik a forgalmon, ha a média felkap egy összetevőt, és károsnak kiáltja ki. A paprikabotrány idején például napokig szinte nem fogyott a paprikánk, holott mi nem is azt az összetevőt használjuk, amiről szó volt. Végül az ÁNTSZ helyesbített, és amikor a termékeink zöld utat kaptak a médiában is, egyből megemelkedett az eladás. Tehát mindig az a legkárosabb, amiből éppen botrány van.
- Végül csak arra lennék kíváncsi, hogy mit tenne, ha szilveszter este elfogyna otthon a mustár, közel és távol csak Globus lenne kapható, a család pedig türelmetlenül várná a virslihez a mustárt?
- Akkor sem venném meg a konkurenciát. Nálunk ez elv.
Gábor Fanni
Menedzsment Fórum
