Az Európai Unió statisztikai hivatala közölte a 2013-ra vonatkozó foglalkoztatottsági rátákat a 20-64 évesek körében. Ez alapján hazánkban 63,2 százalékos volt a foglalkoztatottság tavaly az előző évi 62,1 után. A változást tekintve előkelő helyen állunk, hiszen az 1,1 százalékpontos növekedés a 6. legmagasabb a tagállamok körében, a ráták alapján készült rangsorban viszont semmire sem mentünk vele. Akárcsak 2012-ben ugyanúgy tavaly is az ötödik legalacsonyabb volt a foglalkoztatottság a vizsgált korcsoportban. Mögöttünk már csak Olaszország, Spanyolország, Horvátország és Görögország áll egyaránt 60 százaléknál is kisebb foglalkoztatottsággal.
Ennek ellenére a felsorolt négy ország közül egyedül Spanyolországban és Görögországban rosszabb ténylegesen a helyzet a hazaihoz képest.
Az Európai Unió 10 évre szóló stratégiája, az Európa 2020 ugyanis a foglalkoztatás terén is elérendő célokat határozott meg a tagállamok számára. Vagyis ez alapján Magyarországon 2020-ban 75 százalékosnak kellene lennie a foglalkoztatottság mértékének a 20-64 évesek körében. Ha a tavalyi adatot ehhez viszonyítjuk, akkor nyilvánvalóan meglehetősen rossz a helyzetünk, hiszen rengeteget kell még ledolgozni az előttünk álló 7 év alatt.
Jelenleg ugyanis 11,8 százalékpontos az elmaradásunk a távlati célhoz képest, a jelen és a felvázolt jövő között ennél csak 3 országban nagyobb a differencia: Bulgáriában, Spanyolországban és Görögországban, sorrendben 12,5, 15,8 és 16,8 százalékponttal. Bár eleinte szerkesztőségünkben néhányan szkeptikusak voltak, létezik olyan tagállam, mely már most teljesítette a 2020-ra kitűzött célját. Nevezetesen Málta tavalyi 64,9 százalékos foglalkoztatottsága kereken 2 százalékponttal magasabb a megjelölt célnál. És bár csak egy hajszállal, 0,1 százalékponttal, de mégis magasabb a tavalyi 77,1 százalékos ráta a Németország számára kitűzött stratégiai célnál. Az uniós átlag egyébként tavaly 68,3 százalék volt, ami a 75 százalékos tervtől még 6,7 százalékpontos elmaradást mutat.
Magyarországra visszatérve érdemes leszűkíteni a vizsgált országok számát a visegrádi négyekre, így ugyanis nagyon jól látszik, hogy az uniós csatlakozásunk óta eltelt időben mennyire gyengén is teljesítettünk.
2004-ben 62 százalék volt a foglalkoztatási ráta a 20-64 évesek körében, vagyis azóta mindössze 1,2 százalékpontos növekedést sikerült elérni. Ezzel szemben a másik három ország - ha esetenként csak kevéssel is, de - jobban növelte a foglalkoztatottságot. Hozzánk hasonlóan gyengécske a foglalkoztatásbővülés mértéke Szlovákiában, miközben a cseh 20-64 évesek körében 2,4, a lengyeleknél pedig 7,9 százalékponttal lett magasabb a foglalkoztatottak aránya 2004 óta.
Ahogy az jól látszik egyébként, a 4 ország közül hazánk az, amelyik a leginkább le van maradva a célhoz képest, a már korábban említett 11,8 százalékponttal. Ezzel szemben a csehek már a célegyenesben vannak, hiszen mindössze 2,5 százalékpontos foglalkoztatásbővülésre van szükség, őket a lengyelek követik 6,1 százalékpontos differenciával (nekik "csak" 71 százalékot határoztak meg). És majdnem annyira sokat kell tenni a tervek megvalósítása érdekében Szlovákiában, mint nálunk, hiszen az ő elmaradásuk 10 százalékpontos.
Az eltelt 10 év foglalkoztatottságának alakulása minden bizonnyal másabb lefutású lett volna, ha nincs a 2008-as pénzügyi válság, mely láthatóan minden visegrádi országban okozott kisebb-nagyobb nehézségeket. A krízis ugyanis értelemszerűen megtörte a korábbi lendületes növekedési (hazánk esetében kvázi stagnáló) trendet, majd a 2010-ig tartó problémás, szűkös munkalehetőségeket kínáló időszak végeztével újra a foglalkoztatásbővülés jelei mutatkoznak. A helyzet 2004-hez képest annyit változott, hogy míg akkor a szlovákokkal egész hasonló számokat tudtunk felmutatni, Lengyelország pedig mögöttünk "tanyázott", utóbbi a 2008-at megelőző időszak dinamikájának és a válságra kevésbé érzékeny munkaerőpiacának köszönhetően minket már megelőzött.
Székely Sarolta
mfor.hu
