Az elmúlt időszakban több reklámkonferencián az jött le a hallgató számára, hogy elégedetlen a szakma önmagával, ezt a képet árnyalta a keddi reklámkonferencián felszólaló ügynökségvezetők véleménye, miszerint valóban elégedetlenek, de még így is szeretik szakmájukat, és várnak tőle valamit. Mivel a kérdés (Hová tűnt a reklámszakma szexepilje?) önmagában sugall egy feltételezést, sokan rá is álltak erre a pályára, és erre válaszoltak, mondván valóban eltűnt a szakmából valami fontos dolog.
Motiválatlanok a magyar kreatívok
Orbán Péter (Garrison Group) például a pénz eltűnésével hozta kapcsolatba a szexepil eltűnését. A szakember azonban nem csak Magyarországon tapasztalja a marketingvilág értékválságát, hanem szerte a világon. Az egyetlen pozitívum, amit kiemelt, hogy a magyar kreatívok még időnként kísérleteznek, nem úgy, mint például Angliában, ahol a fásultság jellemzőbb. Ezzel pont ellentétes véleményen volt Szászkő László (hat), aki külföldi art director kollegájának véleményét tolmácsolva úgy ítélte meg, a magyarok nem adnak bele apait, anyait a kreatív munkába, és nincs meg a kellő bizalom ügyfél és ügynökség között. A másik fő gondot a centralizáció szétesésében látja Szászkő László, azaz túl sok kézen keresztül folynak át a dolgok, saját gondolatok, érzések helyett a piackutatási eredmények és a beszerzési osztályok határozzák meg a szakma sodrását.
A szakma fénykorának temetése után következtek a kevésbé pesszimista előadások, melyekben szintén megállapították az előadók, hogy baj van, rosszak a reklámok, motiválatlanok a kreatívok, bizalmatlanok az ügyfelek, de ettől még talán észre lehet venni azt a szépséget, amiért annak idején ki-ki ezt a szakmát választotta. Merényi Éva (GGK) saját elmondása szerint látott már ezt azt a reklámvilágban. A folyamat tetten érhető: az ügynökségek szerepe megváltozott, változóban van. A fogyasztók már emberek saját véleménnyel, tudással, a reklámok már nem diktálnak. Ezek mind tények. Ettől azonban nem biztos, hogy kétségbe kell esni, lehet, hogy ennek az új világnak is meg lehet találni a szexepiljét, a "sírás" helyett.
Ehhez csatlakozott Szabolcsi Vera (Vodafone), aki már némi távolsággal tekint a szakmára, mint leköszönő marketingvezető. Ő is látja a hibákat, úgymint a "kampányok gyáriasodása", a beszerzési osztályok diktálása, a nemzetközi központok erőteljes nyomása, és azt, hogy egyre többen gondolják úgy, hogy értenek a kommunikációhoz. Ennek ellenére úgy gondolja, megvan még a szakma vonzereje, csak kevesen olyan elhivatottak, hogy észrevegyék ezt. És pontosan ez a hiány hagy nyomot a reklámokban.
Somlói Zsolt (Mindshare) Szentgyörgyi Albertet idézve úgy vélte, a sikerhez elengedhetetlen három összetevő: a tehetség, a közhangulat, és a pénz. A reklámvilágra vonatkoztatva a szakember úgy gondolja, a közhangulattal van jelenleg a legnagyobb probléma: nincs jövőkép, a tehetséges marketingesek számára már nem annyira vonzó itt az elhelyezkedés, mint régen, és nevetséges szinten van a munka, amikor óradíj alapján számláznak az ügynökségek, hiszen egy-egy jól sikerült kreatív értéke messze túlszárnyalja a rászánt időt.
Hídvégi Zoltán (Starcom), mint a legfiatalabb előadó, bizakodó volt. Szerinte az is profitálhat, aki a felszínen akar mozogni a reklám és média világában, hiszek jók a csajok, sok a buli, és rendes fizetéseket osztogatnak. Ugyanakkor azok számára is van út, akik fejlődni szeretnének. Mint mondta, sok kapu becsukódott, de kinyíltak helyettük más ablakok, ilyen például a "branded entretainment" lehetősége, mely egy teljesen új terület még itthon, és amit érdemes elsajátítani annak, aki még el akar érni szakmai sikereket.
Kádár Tamás (EstmediaGroup), Kovács Krisztián (TV2), Pászti Balázs (Szamos), Tonk Emil (Studium 2000), és Fabricius Gábor (RoA) alapvetően egyetértettek abban, hogy nincs nagy baj a szakmával, jobban mondva, ha van is, az nem olyan, amin ne lehetne segíteni. Új utakat kell keresni, nem szabad belesüppedni a panaszkodásba, lemondásba, merésznek kell lenni. Kádár Tamás rámutatott a konkrét gondokra, úgymint a médiatörvény, az összefogás hiánya, a kis piac, és a szakma megbecsültsége, ennek ellenére úgy véli, nem kell kétségbeesni attól, hogy vége egy korszaknak, és nyitni kell egy új korszak felé. "Kis pénzből is lehet alkotni, csak legfeljebb többet kell gondolkozni" - hangoztatta Kádár Tamás.
Pusztay Réka (BrandClinic), aki kazahsztáni és dubai reklámkészítési tapasztalatait osztotta meg a közönséggel, egyértelműen a lelkesedés hiányát érzékeli itthon. Ez persze lehet amiatt is, hogy itthon már több ideje volt a szakmának beleunni abba, amit csinál, mint az említett másik két országban.
Az összkép tehát vegyes, minden szakember fel tud sorolni jónéhány dolgot, amit hiányol, azért az bíztató, hogy vannak még páran, akik hisznek abban, amit csinálnak. Ennél már csak az lenne jobb, ha többen lennének, és a lelkesedés a nézők számára is látszódna.
GF
