Magyarország egészen pontosan hátulról az 5. helyen áll az egy órára jutó munkaerő-költségek tekintetében. Nálunk csak a román, a bolgár, az észt és a litván dolgozók kerülnek kevesebbe a cégeknek.
Az Eurostat által publikált adatok a teljes bérköltségre vonatkoznak, tehát nem csak a bruttó, hanem az azon felül fizetendő – a munkáltatót terhelő - tételekre is. Magyarországon ilyen a szociális hozzájárulási adó (27 százalék) és szakképzési hozzájárulás (1,5 százalék). A statisztikai hivatal nem számol a mezőgazdaságban, illetve a közigazgatásban dolgozók bérköltségével.
Egy magyar munkavállaló egy órájáért 7,4 eurót kellett fizetni 2013-ban, ez kevesebb mint a negyede annak a 31,4 eurónak, amennyibe egy osztrák dolgozó „ideje kerül” és harmada az EU átlagának. A legmagasabb 40,1 eurós órabért kell fizetni Svédországban, őt követi Dánia 38,4 és Luxemburg 35,7 euróval. A sereghajtó Bulgáriában 3,7, Romániában 4,6, Litvániában pedig 6,2 euró az egy órára jutó munkaerő-költség. A visegrádi országok közül Csehország köröz le minket leginkább 10,3, majd Szlovákia 8,3 euróval. A lengyel bérköltség 7,6 eurós összege lényegében nem jelent különbséget.
Ha a válság kirobbanásának évéhez viszonyítjuk a bérköltségek változásait, kiderül, hogy szinte minden országban nőttek az értékek. Az Európai Unióban ez idő alatt 10,2 százalékos emelkedés mutatkozott. A leglátványosabb növekedést a bolgárok produkálták 44 százalékkal, bár mint látszik, bőven van még mit lefaragniuk.
A munkaerőköltségek mindössze 5 ország esetében csökkentek: Görögországban 18,5, Magyarországon 5,2, Portugáliában 5,1, Horvátországban 4, az Egyesült Királyságban pedig 0,3 százalékkal. Azokban az országokban azonban, ahol nincs közös valuta, a visszaesést elsősorban a pénz romlása okozta. Ez nálunk a legszembetűnőbb, ugyanis hiába nőtt 11,9 százalékkal 1 971 forintról 2 206 forintra az összeg, ha közben a forint árfolyama jelentősebb mértékben csökkent. (lásd: Orbánék barátja lett a gyenge forint pár év alatt)
Horvátországban a kunában számított munkabér alig nőtt, és így a pénzromlás hatása dominálta az eredményt. Lengyelországban és Nagy Britanniában a két tényező lényegében kiegyenlítette egymást, Csehországban és Romániában pedig pozitív lett az előjel. A bolgár leva együtt mozgott az euróval, így itt az árfolyamváltozás nem éreztette hatását.
Szász Péter
mfor.hu
