A Központi Statisztikai Hivatal adatai alapján tavaly átlagban 448,9 ezren voltak munkanélküliként besorolva, miközben önbevallás alapján ennél jóval többen felelnek meg a kategóriának. A differenciát képező több mint 200 ezer fő a gazdaságilag inaktívak között szerepel. De kik is ezek a "rejtőzködő" munkanélküliek?
Statisztikailag munkanélkülinek az a személy számít, aki az elmúlt héten állás nélkül volt, és aktívan keresett is munkát (448,9 ezer). Rajtuk kívül viszont van még 226 ezer olyan - gazdaságilag inaktív - állástalan, aki bár szeretett volna dolgozni, nem keresett állást, illetve 10 ezer olyan ember is volt, aki dolgozott volna, viszont a következő két hétben nem tudott volna munkába állni.
Ez a 2 csoport (és még a részmunkaidősök egy része) képezi az uniós megfogalmazás szerinti "munkaerő-tartalékot". Alapvetően az egyre nagyobb problémát jelentő uniós munkanélküliség miatt az Eurostat ugyanis 2011 óta felméri azok számát is, akik az egyes tagállamokban a potenciálisan mozgósítható munkanélkülieket jelenti. Ezen belül vannak részmunkaidősök (92 ezer fő), akik alulfoglalkoztatottnak számítanak, míg azok, akik nem keresnek állást (226 ezer fő), vagy nem állnak rendelkezésre (10 ezer fő), tényleges munkanélkülinek számítanak. Így cikkünk további részében utóbbi két csoportra fókuszálunk csak, vagyis 236 ezer főre.
Az Eurostat napokban megjelent kimutatása szerint ezek a rejtett munkanélküliek a foglalkoztatottak 5,4 százalékát tették ki tavaly. Arányuk bár 2011 óta lényegében stagnál, a számukban néhány ezres ingadozások mutatkoznak. 2011-ben még 229, 2012-ben 226, tavaly pedig 236 ezren voltak. Státuszukból kifolyólag ők bár munkanélkülinek vallják saját magukat, sőt ténylegesen is állás nélkül vannak, a statisztikai besorolás szerint nem a munkanélküliek számát gyarapítják, hanem a gazdaságilag inaktívak táborát.
Inaktívak közé - a Nemzetközi Munkaügyi Hivatal (ILO) iránymutatásai alapján - többek között nyugdíjasok, diákok, illetve gyermeket nevelők tartoznak, és persze azok - vagyis olyanok is lehetnek köztük - akik bár szeretnének dolgozni, "lustaságból", netán reményvesztettségből fakadóan már nem keresnek munkát maguknak. Vagy akarnak dolgozni, de helyzetükből fakadóan nem állnak rendelkezésre rövid távon.
Ha tehát a fenti 2013-ra érvényes 236 ezer fővel korrigáljuk a munkanélküliek, illetve a gazdaságilag aktívak számát is - hiszen az inaktívak az átsorolással aktívakká válnak -, akkor a közölt 10,2 százalék helyett 14,8 százalékos munkanélküliségi rátát kapnánk. Érdekesség azonban, hogy ha 2011-ig elvégezzük a korrekciót, úgy ebben az esetben a tenylegesnél jobban csökkenő munkanélküliségről árulkodnak a számok (15,5-15,3-14,8 százalékkal).
A régióban kiemelkedünk
Ha már néhány bekezdéssel korábban az Eurostat napokban publikált kimutatására hivatkoztunk, nemzetközi viszonylatban is érdemes elhelyezni a magyar 5,4 százalékot.
Ez az uniós átlagnál egy hajszállal magasabb munkaerő-tartalékot jelent, de a tagállamok sorából nem lógunk ki sem lefelé, sem felfelé. Nem mondható el ez akkor, ha csak a visegrádi országokat vizsgáljuk. Érdekes látni, hogy Csehországban - ahol eleve magas, 60 százalék feletti a foglalkoztatottság - milyen alacsony (1,6 százalék) azok aránya, akik nem keresnek munkát/vagy nem tudnának munkába állni. Szintén a magyarnál jóval alacsonyabb ez a mutató Szlovákiában (2,4 százalék), Lengyelország pedig a maga 4,5 százalékával a legközelebb áll hozzánk.
Székely Sarolta
mfor.hu
