Az OECD amellett, hogy az egy dolgozó által átlagosan ledolgozott munkaórák számára közöl statisztikát, a munkatermelékenységre vonatkozó adatokat is közli az egyes országok esetében. Ha pedig valaki kicsit jobban megnézi a magyar számokat, eddig még nem látott folyamatokkal találkozhat.
Először is találhatunk egy munkaerőtermelékenység változásáról árulkodó statisztikát egy dolgozóra vetítve, ez 2012-ben 1,9 százalékos csökkenést mutat. Vagyis, egy dolgozó tavaly a 2011-esnél kisebb hozzáadott értéket állított elő. Ez a változás a harmadik legrosszabbnak tekinthető az OECD-tagállamok adattal rendelkező országok körében. A magyar dolgozónál csak az olasz és a luxemburgi alkalmazottak előállított értéke esett vissza jobban. Ezzel szemben a visegrádi országok egyike, Lengyelország áll a lista élén, hiszen 2012-ben a munkája által előállított hozzáadott érték 5,6 százalékkal növekedett. A második helyen a spanyol, a harmadikon pedig a szlovák dolgozók állnak.
Következőnek a munkaerő termelékenységét egy munkaórára vetítve vizsgáljuk meg, ami valamivel kedvezőbb változásról árulkodik. A magyar dolgozók esetben ugyanis 2,7 százalékkal növekedett tavaly az egy óra alatt előállított hozzáadott érték - ez pedig az ötödik legmagasabb változásnak számít. Az élen ebben az esetben is Lengyelországhoz kapcsolódik, 5,6 százalékos emelkedéssel, amit a spanyol és a szlovák dolgozók követnek.
Hazánkban viszont teljesen más folyamatok zajlottak tavaly: az egy órára jutó munkaerőtermelékenység ugyanis úgy növekedett, hogy közben egy dolgozó kisebb hozzáadott értéket állít elő.
Az alábbi grafikonon ábrázolt változások gyakorlatilag a kormány munkaerőpiacra ható intézkedéseinek eredménye. Egyrészt a tavaly év elején életbe lépő új Munka Törvénykönyve ugyanis a korábbinál rugalmasabbá tette a foglalkoztatási viszonyokat, másfelől nem lehet elvonatkoztatni a közfoglalkoztatás jelentősen megnövekedett szerepétől sem, melynek (részben) köszönhetően a foglalkoztatás tavaly a 15-74 éves korcsoportban 1,7 százalékkal emelkedett. A közfoglalkoztatásban dolgozók munkájukkal kisebb hozzadott értéket állítanak elő, mint a versenyszféra dolgozói. Így ez mindenképpen csökkentette az egy dolgozóra jutó munkaerőtermelékenységet a tavalyi évben. Emellett még befolyásolta a termelékenység változását a 2012-ben 1,8 százalékkal csökkenő GDP, ami miatt azonos foglalkoztatási szint mellett is kisebb lenne a munkatermelékenység, hát még növekvő foglalkoztatás mellett.
Az egy munkaórára jutó termelékenység növekedésének oka, hogy az egy dolgozó által ledolgozott átlagos, éves munkaóra-szám 4,3 százalékkal esett vissza tavaly. Vagyis nagyobb mértékben, mint ahogy a GDP visszaesett, és ez eredményezte a növekedést. Eközben egyébként hazánkban a részmunkaidős foglalkoztatás 4,76 százalékkal emelkedett.
Összefoglalva tehát a termelékenységi adatok alapján az látható, hogy bár egy óra alatt sikerül több hozzáadott értéket előállítani, egy dolgozó teljesítménye elmarad a korábbitól. Ez nagyon egyszerűen a foglalkoztatás növekedésével, és a GDP tavalyi csökkenésével van összefüggésben. És, hogy ez mit jelent a jövőre nézve? Röviden fogalmazva azt, hogy a munkaerőpiac jelenlegi foglalkoztatási szintjén is vannak kihasználatlan kapacitások.
Így az újra növekvő GDP mellett a vállalkozások elsődleges célja a meglévő kapacitások optimális kihasználtsága lesz, vagyis a kezdeti időkben nem fognak nagyobb volumenben munkaerőigényt támasztani. Sokkal inkább a jelenlegi - esetleg részmunkaidős - állomány termelékenységét igyekeznek növelni majd, és csak ezt követően jöhet a létszámbővítés.
Székely Sarolta
mfor.hu
