Ezeket a címeket decentralizáltan kiosztják egy hálózati információs központon (NIC) keresztül. Ez a kibocsátó ügynökség a tartományok kiosztásáért felelős, a DNS (tartománynév-rendszer) meghatározott területén belül. A DNS hierarchikusan van felépítve, így amikor a legfelső szintű tartományról, a .com-ról van szó, minden, ami ettől balra található, a megfelelő NIC szabályainak hatálya alá kerül, amely ebben az esetben a Verisign vállalat.
Hogyan szerezhetik meg a vállalkozások és magánszemélyek a .com domainek jogait? A Verisignhoz hasonló nyilvántartások szabályozott áron kínálják a TLD-ket a domain név-regisztrátoroknak (pl. Ionos.hu), amelyek viszont továbbadhatják ezeket a megszerzett domaineket magánszemélyeknek és vállalkozásoknak. Az ilyen domain regisztráció azonban csak olyan domainnevekre lehetséges, amelyeket még nem igényeltek meg. Ha egy már foglalt domainnév megvásárlása érdekli, meg kell találnia annak jelenlegi tulajdonosát, és ajánlatot kell tennie érte. A következőkben megmutatjuk, hogyan működik ez a folyamat.
Domain regisztráció
Egy domain regisztrációja igencsak egyszerű folyamat, és csupán néhány percet vesz igénybe. Miután kigondolt egy megfelelő domainnevet, az első lépés annak a leellenőrzése, hogy a cím elérhető-e vagy sem. A domainszolgáltatók gyakran egy kifejezetten erre a célra készített keresési felületet biztosítanak. A keresés végrehajtása után megjelenik az eredmény, amely a kívánt domainnév rendelkezésre állását jelzi; általában alternatív javaslatok is megjelennek arra az esetre, ha az Ön által preferált domainnév és legfelső szintű domain már hozzá lett rendelve egy másik tulajdonoshoz. A domain kiosztás érkezési és ellátási sorrend szerint működik, tömör és fülbemászó szóösszetételeket hozva létre a népszerű legfelső szintű domainekkel, mint például a .com vagy a .net, amelyek nagyon keresettek. 2013-ban az ICANN (Hozzárendelt Nevek és Számok Internetes Vállalata) új felső szintű tartományokat (TLD-ket) vezetett be az ebből a szűkösségből fakadó problémák leküzdése érdekében.
Miután kérelmezte a szabad domain regisztrációját a regisztrátornál, benyújtásra kerül egy kérelem a kívánt domain megfelelő legfelső szintű tartományának kezeléséért felelős NIC-éhez. Itt részletes nyilvántartást vezetnek; ez a ‘WHOIS’ adatbázis tárolja az összes felhasználói adatot, beleértve az elérhetőségi információkat is. Még azok a domainfelhasználók sem tekintendők domain-tulajdonosoknak, akik teljes felelősséget vállalnak egy adott cím alatt megjelenő összes tartalomért. Ehelyett a domain regisztrációk a műszaki infrastruktúra karbantartásának finanszírozásához hozzájáruló éves vagy havi díjakat tartalmazó haszonbérleti vagy lízingszerződéseken alapulnak. Minden nyereség, amelyet a felhasználó az ilyen domainhez hozzárendelt webprojektjével szerez, megmarad neki.
Domain vásárlás
Noha gyakran domain vásárlásról beszélünk, valójában a domainnév használati joga kerül megvásárlásra és eladásra; pontosabb lenne ezeket a tranzakciókat bérletként vagy lízingként nevezni. A domain akkor kerül „értékesítésre”, amikor a regisztrált domain tulajdonosa átruházza a használati jogát a „vevőnek”. Ez azonban nem teszi őt a domain tulajdonosává. A vevőre csupán az előző tulajdonos jogai és felelősségei kerülnek átruházásra, beleértve a havi vagy éves felhasználói díjakat is. A domain használati jogainak megvásárlásához a vásárlónak először meg kell találnia a kívánt domain jelenlegi tulajdonosát. Az olyan népszerű legfelső szintű domainekkel rendelkező webhelyek esetében, mint a .com, .org vagy .net stb., a tulajdonosok információi megtalálhatók az ICANN WHOIS keresőfelületén keresztül. Alternatív megoldásként a magánregisztrátorok, például az IONOS is kínál olyan szolgáltatásokat, amelyek segítenek a felhasználóknak az információk felderítésében. De nem mindig a vásárlók kezdeményeznek; a domain kereskedelemre szakosodott kereskedelmi szolgáltatók elérhetőségeiket gyakran tüntetik fel az elérhető domainek honlapjain. Ez a jelenség domain parkolás néven ismert. Ezenkívül számos olyan platform áll rendelkezésre, amelyek összekapcsolják a leendő vevőket és eladókat egymással.
Miután mind a vevő, mind az eladó megállapodott az árban és a fizetési módban, vételi szerződés jön létre. Ennek mindig írásos formátumban kell lennie, és tartalmaznia kell a tranzakcióhoz szükséges alakiságokat: a vevőknek ezt követően új tulajdonosként regisztrálniuk kell magukat a megfelelő NIC WHOIS adatbázisukba. Ehhez aláírt kereskedelmi igénylőlapot kell leadniuk.
